Kis magyar légitársaság nagy lépései – videóval, galériával

Ungvárnak még a csehszlovák időkben épült kis repülőtere van, ahonnan 1939-ig Pozsonyba és Prágába, majd szovjet érában kis An-24-es lehetett eljutni Lembergbe és vissza. Ukrajna függetlenné válás után Kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen 2022-ig üzemeltek a lembergi járatok, de a kilencvenes évek közepén a magyar Air Service vállalat L-410-es repülőgépei Budaörsöt is összekötötték az Ung-parti várossal. A háború előtti években a Motor Sich és a Windrose ukrán légitársaságok Jak-40-esei és ATR-72-esei teljesítettek szolgálatot Kijev és Ungvár között. 

Létrehozták a látogatóközpontot

A pandémia előtt, egy Motor Sich Jak-40 járaton jött az ötlet Somogyi-Tóth Dánieltől és csapatától, hogy közelebb kellene hozni Budapestet és Ungvárt egy közvetlen légijárat segítségével. Somogyi Tóth Dániel neve karmesterként, orgona- és zongoraművészként, valamint zeneigazgatóként nem csak a komolyzenei életben, hanem a repülés világában is ismert. Az egykor hányatott sorsú ferihegyi skanzenből a Légiközlekedési Kulturális Központ Közhasznú Nonprofit Kft. alapítójaként és ügyvezetőjeként édesapjával, az építész-tervező Somogyi-Tóth Gáborral, és Kránitz Balázs egykori rádióssal az elmúlt években kemény munkával az ország egyik legsikeresebb látogatóközpontját, az Aeroparkot hozták létre. Sajnos az orosz-ukrán háború miatt nem indulhatott el a tervezett járat, viszont az új magyar légitársaságként az Aeroexpress mégis megkezdte működését. Aeroexpress néven 1923 és 1930 már működött hazai légitársaság, melynek Junkers F-13-as gépei Budapestet Béccsel, Bukaresttel, Prágával és Zágrábbal kötötték össze, belföldi járataikon pedig fővárosunk és a Balaton között jártak vízirepülőgépek. Legnevesebb pilótájuk a később óceánrepülő Endresz György volt. A névválasztás tisztelgés a száz esztendeje alakult Aeroexpress előtt. Az új Aeroexpress első repülése Dunaújvárostól igencsak közel, Adonyban a Duna vizén volt, hiszen Seaplanes üzletáguk a magyar vízirepülés újraindítását tűzte ki céljául.

Az utasszállító járatok céljából létrehozott Aeroexpress Regional pedig olyan határontúli magyar városokba indított és tervez indítani járatokat, amelyek közúton és vasúton nehezen, időigényesen érhetők el nagyobb magyar városokból. A kezdeti, tesztidőszakban Budapestről és Debrecenből lehetett Kolozsvárra és Marosvásárhelyre repülni heti néhány alkalommal. A próbajáratokat követően meghirdették első állandó járatpárjukat: 2022 decembere óta hetente négyszer indulnak Ferihegyről Kolozsvárra és vissza a Aeroexpress járatai.

A fedélzeten kedves utaskísérő fogadott bennünket

Néhány nappal ezelőtt nekem is megadatott, hogy utasként lehessek jelen a szerdán reggel Budapestről induló, és még aznap este visszajövő közel teltházas járatok fedélzetén. Az Aeroexpress színeit viselő, a Budapest Air Services (BASe Airlines Zrt) tulajdonában lévő harminc személyes, brazil gyártású Embraer EMB-120 típusú kéthajtóműves turbólégcsavaros géphez pár perces buszozást követően érkeztünk ki a Ferihegyi 2B Termináltól. Izgatottan vártam az indulást, mert ilyen kicsi utasszállító géppel még sohasem repültem. 

A géphez érve már nem is volt annyira kicsi a légijármű, mint amire a képek alapján számítottam. Az utastér belmagassága alacsonyabb a többi utasszállítóhoz képest, de a száznyolcvanöt centis magasságommal elfértem benne. Az bal oldalon egy, jobb oldalon kettő ülés nagyon kellemes, mert mindenhonnan remek kilátás nyílik a fedélzetről. A fedélzeten kedves utaskísérő fogadott bennünket, és az ajtó zárása után pár perccel már meg is kezdtük a gurulást a 31L pályához. A futópályára állás követően pilótáink felszállóteljesítményre állították a két 1800 lóerős PW118-as hajtóművet, és rövid nekifutást követőn már Budapest látványában gyönyörködtünk. A Megyeri híd vonalát elhagyva egy jobb fordulót követően a Gödöllő-Jászberény-Berettyóújfalu útvonalon repültünk Kolozsvár felé. A hatezer-négyszáz méteres utazómagasságot elérve minden utas kapott egy italt és egy kis ennivalót, ami kávét/teát/ásványvizet és scnacket jelentett. Nem sokkal az erdélyi hegyek elérése után már meg is kezdtük a süllyedést, majd 57 perccel a felszállást követően felhős-szeles időben szálltunk le a legnagyobb erdélyi város nemzetközi repülőterén. 

Az pandémia előtti utolsó teljes (2019) évben 2,9 millió utast kiszolgáló kolozsvári repülőtér jelenleg is átépítés alatt áll. A városból helyijáratos busszal könnyen elérhető, tipikus kelet-európai légikikötő.

A hazaút nehezebben indult a vártnál

Az esti hazaút nehezebben indult a vártnál. A hófehér kis Embraer időben érkezett meg Budapestről, de amikor a terminálból autóbusszal kivittek bennünket a géphez, olyan vihar kerekedett, hogy özönvíz árasztotta el a forgalmi előteret. A gép ajtaját be kellett zárni, a busz pedig visszament velünk a terminálhoz. Az éppen felszállni készülő Tarom Boeing startját is el kellett halasztani. Szürreális látványt nyújtott a repülőtér, ahol csak méterekre lehetett ellátni. Húsz-huszonöt perccel később elállt az eső, és a felhőréteg is elvékonyodott, így újabb buszozást követően már elfoglalhattunk helyeinket a gépen.

Az esti járaton is ugyanaz a személyzet teljesített szolgálatot amelyik reggelin, így már ismerősként üdvözöltük egymást. A felszállást után Erdély hegyeit elhagyva, a magyar légtérbe berepülve kitisztult az ég, és csodás naplementével ajándékozott meg a természet. Az élő földrajzórán ezúttal Szolnok volt az a nagyvárosunk, melyet minden kétséget kizáróan sikerült felismernem. A hazai tájakban gyönyörködve hab volt a tortán, amikor a személyzet jóvoltából a pilótafülkébe pillantva örökíthettem meg a naplementét. A kellemes, családias hangulatú repülés végén tapssal jutalmazott leszállással érkeztünk vissza a magyar fővárosba. Köszönet a nagyszerű élményért az Aeroexpress csapatának, s remélem, hogy a nem túl távoli jövőben Ungvárra is elrepülhetek velük!