Szalagavató ünnepség a Szabolcs Vezér Technikumban

Az ünnepséget hatalmas lelkesedéssel szervezték, hiszen két év után először rendezhették – a koronavírus-járvány okozta – korlátozások nélkül. Idén tehát, ismét együtt lehettek a végzősökkel a családtagok és az iskola vezetői által meghívottak.

A várakozás nagy volt, hiszen az első vendégek már a kezdés előtt egy órával megérkeztek a rendezvény helyszínére. Az érkezőket ünneplő ruhába öltözött diákok fogadták az iskola bejáratánál, és kalauzolták őket a rögtönzött ruhatár és a szalagavató helyszínéül szolgáló tornaterem felé. A tarka pillangókkal díszített hosszú folyosó gyorsan megtelt, és pillanatok alatt jókedvű, családias, csak a kisvárosokra jellemző – „mindenki ismer mindenkit” – hangulat töltötte be a szeretett iskola épületét.

A Dunaújvárosi Szakképzési Centrumot Pocsainé Varga Veronika főigazgató képviselte. Radetzky Jenő, a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Zsuffa Erzsébet polgármester asszony, a város oktatási intézményeinek vezetői, volt és nyugdíjas éveiket töltő pedagógusok is megtisztelték a jövőre hatvanéves intézményt.  

A végzős, 12. C osztály és osztályfőnökük, Horváth Bálint György bevonulásával megkezdődött az ünnepség, amely a 11. évfolyam rövid, humoros előadásával kezdődött.  

A rövid műsor után Mátyás Julianna, az iskola igazgatónője mondta el beszédét, amely rendhagyó volt, hiszen az általánosságok helyett közvetlenül szólította meg a végzős diákokat, könnyeket csalva a jelenlévők szemébe. Kiemelte, hogy nemcsak igazgatóként, hanem tanítványaiként is ismeri őket. Így kedvesek neki mindnyájan, hiszen a szeme láttára váltak kamaszból értékes, fiatal felnőtté. Megható szavakkal kívánt diákjainak sikeres felnőtt életet, kiemelve, hogy ebbe nem csupán a karrierjük értendő, hanem a magánéletük is.

Az igazgató asszony beszéde után a 11. évfolyam diákjai búcsúztak a végzős osztálytól, majd a 12. osztályosok és osztályfőnökük léptek színpadra és megkezdődött a szalagtűzés. Lélekmelengető volt, amikor a végzősök egy-egy szál virággal köszöntötték szüleiket.  

Ezt követően is könnybe lábadt a közönség szeme, előbb a meghatottságtól, a 12-esek és Horváth tanár úr közös éneke közben, majd a levetített, rövid videótól, ahol már a derültségé volt a főszerep, hiszen vicces képekben lehettek tanúi az elmúlt négy év közös életének.  

Rövid szünet után következett a hagyományos tánc. A fiúk elegánsan, a lányok pedig csodálatos, fehér ruhakölteményekben suhantak a parketten. Tanáraik büszke szeretettel nézték négyéves munkájuk eredményét, a ragyogó arcokat tánc közben, hiszen hatalmas siker, ám sok áldozatos óra munkája is benne van ebben, mind a pedagógus, mind a diák részéről.

Az ünnepi esemény a végzős tanulók és a szülők közös táncával zárult.  

Felemelő érzés volt mindenkinek ott lenni, mégis talán, a 12. osztályos diákok érezhették át leginkább azt, hogy életük egy gondtalan, szép időszaka lezárult, és kezdetét veszi a fiatal, felnőtt élet.