aki felszólalt a Kneszetben

2020.11.22. 12:00

Helmut Kohl, a német egység atyja lett az egyesített Németország kancellárja

A második világháború utáni német politika egyik meghatározó személyisége volt: a kereszténydemokrata Helmut Kohlt sokan hazájában, de külföldön is a „német egység atyjának” hívták. Nem véletlenül érdemelte ki ezt a jelzőt, hiszen Helmut Kohl legemlékezetesebb törekvése a két Németország egyesítése volt, a berlini fal leomlása után kitartóan sürgette Kelet- és Nyugat-Németország újraegyesítését.

Farkas Lajos

Miután az újraegyesítéséről szóló szerződést a két német parlament 1990-ben aláírta és ratifikálta, Németország 45 évvel az ország kettéválasztása után ismét egyesült, továbbá Kohl másik elképzelése az egyesült Európáról már nem tűnt olyan elképzelhetetlennek. Ebben partnere volt Francois Mitterrand francia köztársasági elnök, így a XX. század második felének két, befolyásos európai vezetője között szoros együttműködés alakult ki, majd közösen lefektették a mai Európai Unió alapjait. Helmut Kohl francia kollégájával együtt fáradhatatlanul munkálkodott a német–francia kapcsolatok elmélyítésén, mert pontosan látták, hogy az európai béke egyik garanciája a két nép egymás melletti békés élete lenne. A németek értékelték elkötelezettségét, ezért a második, már egyesült német parlamenti választások után, 1994. november 15-én ismét Helmut Kohlnak szavaztak bizalmat, így a CDU (Kereszténydemokrata Unió, Németország egyik nagy konzervatív néppártja) színeiben munkálkodó politikus folytathatta kancellári munkáját. Az Európai Tanács pedig „Európa díszpolgára” címmel tüntette ki.

Helmut Josef Michael Kohl

Helmut Kohl kancellár a német egység helyreállításán munkálkodott Fotó: wikipedia.org

A későbbi kancellár 1930. április 3-án született a németországi Ludwigshafenben. Ma ez a város Ludwigshafen am Rhein, Rheinland-Pfalz fontos ipari és gazdasági központja. Édesapja, Hans Kohl adóhivatalnok volt, édesanyja, Cecília pedig háztartásbeli. A szülők a nemzeti szocializmus ellenfeleinek számítottak, és konzervatív nézeteket vallottak. Katolikusok voltak, így a hit meghatározó szerepet játszott a család életében. A második világháborúban elveszítette bátyját, aki elesett a fronton, 1944 decemberében, 14 éves korában őt is egy katonai táborba küldték kiképzésre, de mivel hamarosan véget ért a háború, így a fiatal Helmutnak nem kellett harcolnia.

Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte el, majd 1950-ben felvételt nyert a Frankfurti Egyetemre. Ott jogi tanulmányokat folytatott, majd egy évvel később a Heidelbergi Egyetemen ismerkedett meg a történelemmel és az államtudományokkal. 1956-ban szerezte meg a diplomáját, azt követően pedig az egyetem Alfred Weber Intézetének lett a tudományos munkatársa. 1958-ban doktorált, disszertációjának címe „A politikai fejlődés Pfalzban és a pártok újjáéledése 1945 után”.

Nemsokára felmondott az egyetemen, és azt követően először a ludwigshafeni vasöntöde igazgatósági asszisztense, később pedig a Vegyipari Szövetség referense lett.

Ismerkedés a politikával

Már 1946-ban belépett a CDU-ba, 1953-ban már a párt ifjúsági szervezetének, rajna-pfalzi tartományi ügyvezető elnökségi tagja lett, egy évvel később őt választották meg alelnöknek, 1955-ben pedig már a CDU tartományi elnökségébe került be.

Politikai karrierje gyorsan ívelt felfelé, felettesei és munkatársai elismerték nagy munkabírását, jó szervezőképességét, ezért 1959-ben a párt ludwigshafeni körzeti elnöke lett, majd 1960 és 1969 között a városi tanács CDU frakciójának vezetője, de egyben a tartományi CDU frakció helyettes vezetője is lett. 1966-ban megválasztották a párt tartományi elnökének, egy évvel később pedig már a CDU országos elnökségébe került.

A tartományi gyűlés 1969. május 13-án választotta meg a tartomány miniszterelnökévé, öt év múlva viszont már ő lett a CDU országos elnöke.

Út a kancellári szék felé

1976-ban a szövetségi parlamenti választásokon már Helmut Kohl volt a CDU kancellárjelöltje, de minimális különbséggel vereséget szenvedtek, így a SPD (Németország Szociáldemokrata Pártja) és az FDP (Német Szabaddemokrata Párt) szociálliberális koalíció alakíthatott kormányt az akkori NSZK-ban.

Kohl a vereség után lemondott tartományi miniszterelnöki tisztségéről, és a bonni Bundestag (a német parlament alsóháza) CDU/CSU frakciójának vezetője lett. A CSU a Bajor Keresztényszociális Unió, egy kereszténydemokrata politikai párt és csak Bajorországban működik, testvérpártja, a CDU Németország többi részét fedi le. Az akkori Nyugat-Németország fővárosa pedig Bonn volt.

A bajor testvérpárt olyan döntést hozott, hogy felbontja a frakcióközösséget a CDU-val, Kohlnak sikerült ezt megakadályoznia, de olyan áron, hogy a CSU akkori elnöke, Franz Josef Strauss lesz a két kereszténydemokrata párt közös kancellárjelöltje. A jobboldali tömörülés az 1980-as választásokon is alulmaradt, így Kohl maradt a frakcióvezető és az ellenzék vezetője is.

Komoly gazdaságpolitikai nézeteltérések alakultak ki a baloldali nyugatnémet kormányban, így 1983-ban ismét parlamenti választásokat tartottak az országban, amit a CDU/CSU pártszövetség fölényesen megnyert, így Helmut Kohl lett az új kancellár.

A kancellári székben

Hivatalba lépésének első heteiben Kohl komoly lépéseket tett a német–francia megbékélés felé, hamarosan találkozott François Mitterrand francia elnökkel a verduni csata helyszínén, ahol a két világháború áldozatairól közösen emlékeztek meg. A két államfő szinte baráti viszonya több közös projektet eredményezett, a média, kultúra és az európai integráció terén.

Sikeres kormányfő volt, igaz, nehéz pillanatai is voltak, az első a Flick-botrány volt, amikor kiderült, hogy a Flick nagyvállalat több politikusnak is illegálisan fizetett ki kisebb-nagyobb összeget, és itt Kohl neve is felbukkant. Vizsgálóbizottságot állítottak fel az ügy felderítésére, de Kohl elkerülte a pert.

Elkötelezett és sikeres kormányfő volt, igaz nehéz pillanatai is voltak

Helmut Kohl volt az első német politikus, aki felszólalt a Kneszetben (Izrael Állam egykamarás törvényhozó testülete és képviselőháza), minden tettével azon fáradozott, hogy Németországról egy új kép szülessen. Külpolitikájában mindenekelőtt a német egység helyreállításán, majd a német–francia megbékélésen és az európai egyesülés megvalósításán munkálkodott.

Németország egyesítése

Miután 1989. november 9-én leomlott a berlini fal (nemrég foglalkoztunk az eseménnyel), Kohl előterjesztett egy tízpontos programot a két Németország egyesítésére. 1990 márciusában Moszkvába utazott, ahol megállapodott Mihail Gorbacsov szovjet vezetővel a német egyesítés feltételeiről és üteméről.

Helmut Kohl nagy álma megvalósult, 1990. október 3-án létrejött az egységes Németország, ezzel helyreállt a német egység. A volt NSZK és NDK vezetői aláírták a pénzügyi, gazdasági és a szociális unióról szóló szerződést, ezzel lefektették az új, egységes ország alapját.

Kohl pénzügyi lépését, miszerint 1:1 arányban váltotta be a keletnémet márkát nyugatira, sokan kritizálták, hiszen a keleti fizetőeszköz értéke jóval alacsonyabb volt, mint a nyugatnémet márka. Később ez komoly gondot okozott több vállalatnak, de Kohl végül is keresztülvitte akaratát. Azt is sikerének lehet elkönyvelni, hogy miután egyesült a két német állam, a keleti területeket rövid idő alatt integrálni tudta a NATO-ba.

1994-ben ismét győzött pártjával a német szövetségi parlamenti választásokon, de négy év múlva már alulmaradt a Gerhard Schröderrel felálló SPD-vel szemben, így több mint másfél évtized után véget ért kancellári pályafutása. Még veresége évében lemondott pártelnöki posztjáról is, 2002-ben pedig befejezte aktív politikai tevékenységét.

Mi magyarok is sokat köszönhetünk neki, Helmut Kohl ugyanis rengeteget munkálkodott az európai integráció elmélyítéséért, az EU keleti bővítéséért és Magyarország euro-atlanti tagságáért.

Hosszú betegség után, 87 éves korában hunyt el 2017. június 16-án, hamvait a speyeri dóm közelében helyezték örök nyugalomra.

Felhasznált irodalom:

Helmut Kohl: Németország egységét akartam; szerk. Kai Diekmann, Ralf Georg Reuth, előszó Németh Miklós, ford. Striker Judit; Zrínyi, Bp., 1998.

Az egyesítés kancellárja. Németország és Európa; szerk. Schmidt Mária; Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, Bp., 2016.

Dr. Gödeke, Peter. A XX. század krónikája 1960–1969, I. kiadás (magyar nyelven), Budapest: Officina Nova. [1994].

Helmut Kohl: Aggodalom Európáért. Felhívás; ford. Csősz Róbert; Antall József Tudásközpont, Bp., 2016.

https://europa.eu/european union/sites/europaeu/files/eu pioneers kohl mitterrand hu.pdf.

A fal leomlásától az újraegyesülésig; ford. Csősz Róbert; Antall József Tudásközpont, Bp., 2014.

https://www.magyarhirlap.hu/kulfold/20200403-kilencven eve szuletett helmut kohl.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!