Egyre tudatosabban vásárolunk, de még csak az út elején járunk

Dunaújváros

A fentiek közé sorolhatjuk a Pusztaszabolcsi Agrár Zrt.-t is, amely kizárólagosan magyar tulajdonban lévő tejgazdaság. A gazdálkodásuk a teljes termékutat lefedi. Ennek megfelelően maguk állítják elő a takarmányokat, a saját holstein-fríz állományukon keresztül termelik meg a tejet, amelynek körülbelül az ötven százalékát maguk dolgozzák fel. A feldolgozott termékeket pedig saját márkás üzleteikben, illetve viszonteladókon keresztül értékesítik. A jelenlegi tehénállományukkal évi több mint hatmillió liter prémium minőségű nyers árutejet tudnak előállítani. A tej mellett félzsíros túrót, tejfölt, kefírt, natúr és rétegelt joghurtot, sajtot készítenek.

Hogyan látja, mennyire változtak meg az elmúlt években a fogyasztási, vásárlási szokások, mennyire mozdult el a piac a minőségi termékek felé, s a koronavírus mennyire hatott a forgalmukra? Ezeket a kérdéseket a Pusztaszabolcsi Agrár Zrt. elnök-igazgatójának, Sziebler Péternének tettük fel, aki készségesen válaszolt lapunknak.

– A koronavírus miatt nőtt a forgalmunk a környékbeli kiskereskedési boltokban, viszont kiesett az iskolatej – ami nagy érvágás – és a budapesti forgalom. Egyébként nagyobb forgalomnövekedésre számítottunk a kiskereskedelemben, hogy ez nem történt meg, annak talán az az oka, hogy Székesfehérvárra és Dunaújvárosba a környező településekről a vírus miatt kevesebben járnak be dolgozni, vásárolni. Ha az elmúlt évek tapasztalatait nézzük, akkor folyamatosan nő az érdeklődés a termékeink iránt, de még nagyon kevesen vannak azzal tisztában, hogy mennyire fontos az egészséges életmód, az egészséges ételek fogyasztása. Egy tudatos törzsvásárlói körünk már kialakult, mellettük folyamatosan nő, igaz, csak picit, a forgalom, emellett vannak, akik időszakosan fogyasztják a termékeinket. Az is az igazsághoz tartozik, nem csak a vásárlókon múlik minden: a multik szinte szóba sem állnak velünk és a hasonló cégekkel, de a legnagyobb gond, hogy a magyar termékek forgalmazásnak a magyar kiskereskedelem a legnagyobb gátja, a hazai vegyesboltok is alig tartanak igényt a termékeinkre. Ennek mi az oka? Kényelmesek. Csak hiányt vásárolnak, amit nem kapnak meg a nagykereskedésektől. Szívesen kínálnak tartós élelmiszereket, köztük a tejet is. De gondoljunk csak bele, miből lehet az a tej, amelyik egy fél évet is eláll a spájzban? A vevő is kényelmes, egyszerűbb betárazni, mint mindennap friss árut vásárolni. A fentiek miatt kényszerültünk arra, hogy saját mintaüzleteket hozzunk létre, a többi között a dunaújvárosit is.

Sziebler Péternétől megtudtuk még, hogy a legnépszerűbb termékeik a hagyományos leveles, vagyis nem morzsolt túró és a tejföl. Tejből árulnak 1,5, 2,8 és 3,5 százalékosat, a 2,8 a legkelendőbb, azt szokták meg a magyar vásárlók.

Némileg összecseng Jákli Viktor véleménye az elnök-igazgató asszonyéval. Ő Dunaföldváron családi gazdálkodó, húsboltot üzemeltet vállalkozásban, az őstermelő édesanyja által felnevelt disznókat dolgozza fel, készárukat is tart.

– A mi boltunkban egy kicsit növekedett a forgalom a koronavírus miatt, a vásárlási szokások azonban a vírus miatt nem változtak meg. Bár ez teljesen nem igaz, mivel sokan maradnak most otthon, sokan főznek, nincs iskola, óvoda, közétkeztetés, ezért a kevésbé feldolgozott hústermékeink forgalma megnőtt. A házhoz szállítást nekünk is alkalmazni kellett, annyira nem mozdul ki senki otthonról. De a vírus előtt sem volt hatalmas a forgalmunk. A vásárlók nimbuszhajszolásával és a multik hatalmas áruválasztékával egy olyan kisbolt, mint a miénk is, nem tud versenyezni, ezért szállítunk más üzletekbe is. Az óriási lehetőség, hogy forgalmazhatjuk a saját készítésű termékeinket, igaz, ezt már meg kellett volna engedni az EU-s csatlakozásunk után. Sajnos mindig le vagyunk maradva Nyugat-Európától a lehetőségek terén, soha nem fogunk olyan támogatást kapni, mint például az osztrákok. Legalábbis most ezt így vélem. De az tény: jó döntés volt, hogy árulhatjuk a saját készítésű kolbászunkat, szaláminkat. Ez megnöveli az árbevételünket, amire nagy szükség van, hiszen a sertés felvásárlási ára most is alacsony.

A savanyúság nélkülözhetetlen a magyar konyhából. Napjainkban különösen felértékelődött, hiszen elég csak a savanyú káposztát említeni, amely vírus idején kiváló „gyógyszernek” számít. Ha savanyúságról, különösen, ha a savanyú káposztáról van szó, akkor Magyarországon az „csak” a vecsési lehet, olyan ez, mint a makói hagyma, vagy a szegedi paprika. A vecsési savanyúság Dunaújvárosban is több helyen kapható. Szabadosné Schiller Katalin vecsési őstermelő örömmel újságolta, a savanyú káposzta fogyasztása nagyon megnőtt a koronavírus megjelenése óta.

– Úgy látszik, az emberek hisznek a tanácsoknak, és kezdik elhinni, van értelme természetes dolgokat fogyasztani, olyanokat, amelyeknek nincs kémiai tartalmuk. A savanyú káposztánk ilyen. Egyre többen vagyunk, akik maguk termelik meg a zöldségeket, például a káposztát, az uborkát. Húsz évvel ezelőtt még javarészt csak savanyú káposztában „utaztunk”, de főleg az utóbbi években a vásárlók igénye miatt más fajta savanyúságot is elkezdtünk készíteni. Most ott tartunk, hogy negyvenféle termékünk van. Egyre népszerűbbek a frissen készített saláták. Ha lassan is, de fokozatosan nő azok száma, akik egészségesen, tudatosan szeretnének élni, étkezni, ők odafigyelnek arra, hogy mit vásárolnak meg.

Arra a kérdésünkre, hogy van-e forgalmazási problémájuk, Szabadosné Schiller Katalin így válaszolt.

– Mint annyi családi gazdaságnak, nekünk is probléma, hogy a multik nem kíváncsiak ránk. Az egyikben ugyan bent vagyunk, itt nemcsak magunkra, hanem általában a vecsésiekre gondolok, de nem beszállítóként, hanem helyet, vagy pultot bérlünk, függetlenek vagyunk a nagy áruháztól. Vannak mintaboltjaink, és a piacokra is járunk. A vásárlók egyébként ezt kedvelik a legjobban, itt hordós árusítás van, egy kiló savanyúságot több féléből is összeválogathatnak a vevők, nem kell egy valamiből fél vagy egy kilót megvásárolni. Egyre nagyobb erre az igény. A piacon beszélgetünk a vásárlókkal, a kérdéseikre válaszolni tudunk, személyes a dolog. Én is kimondottan kedvelem az árusításnak ezt a formáját.

Lassan elmondhatjuk, hogy a pékségek országa lettünk, hiszen a legkisebb faluban is található már pékség, a nagyobb településeken, mint Dunaújváros, szinte minden sarkon található egy. Ennek ellenére ritka az igazán jó minőségű kenyér, péksütemény. Dunaföldváron működik egy klasszikus értelemben vett családi pékség, a Házi Sütöde. Mennyire van szükség a „régimódi” pékségekre, azok áruira? Ezt Princz Istvánnétől, a sütöde tulajdonosától kérdeztük.

Van egy vásárlói réteg, amelynek a minőség és frissesség a legfontosabb

– Sajnos ezen a téren nincs még kialakulva a tudatos vásárlás. A vevők nagy része inkább a multikban vásárolja a kenyeret, főleg azóta, amióta azok elkezdtek helyben sütni, sütödéket üzemeltetnek az üzleteikben. Sajnos még mindig inkább az ár számít, nem a minőség. Nem beszélve arról, lassan felnő egy nemzedék, amely ezeknek a multiknak a termékeit fogyasztja, és nekik az a jó, az a megszokott íz. Persze nálunk is van egy réteg, amelynek a minőség és frissesség a fontos. A koronavírus alatt nálunk érdekesen alakultak a dolgok. A kenyér forgalma egy kicsit megnőtt, de furcsa módon kevesebb vevő többet vásárolt, ugyanis sokan lefagyasztották a kenyeret. A péksüteményekből is egy kicsit többet adtunk el, mint korábban, de a sütemény nem nagyon megy. Nem azokat az időket éljük, amikor az emberek a legfontosabbnak azt tartsák, hogy süteményekre költsék a pénzüket. Arra törekszünk, hogy állandóan fejlődjünk, újítsunk. Bízunk a hazai magyar termelőkben, ezért megpróbálunk hazai őstermelői alapanyagot felhasználni, például szalámit, tejet. Viszont magyar lila hagymát hónapok óta nem kapunk, lengyel azonban van bőven.

A végkövetkeztetés: ha lassan, de elmozdul a magyar lakosság, a minőség, az egészséges életmód felé, próbál tudatosan vásárolni. A fenti nyilatkozatok szerint az út elején járunk, de a lényeg: már rajta vagyunk azon a bizonyos úton.