Ehető sípok

Na, majd most, hiszen itt a szezonja. Persze, ezúttal sem járt sikerrel, a férfi a petrezselymes újkrumplit választotta köretnek. Amit gyerekkorából nem ismert, azt felnőtt korára sem volt hajlandó megenni. Hiába papolt neki Eszter, pusztába kiáltott szó volt az érvelés, amivel szerette volna belerimánkodni a magyar konyhában különlegességnek számító zöldséget.

Emészthető rosttartalma, ásványianyag-tartalma – kalcium, kálium, cink, foszfor, vas, fluor, szilícium, molibdén és egyéb nyomelemek, valamint vitamintartalma jelentős, tolta a férfi orra alá a tetszetős, nemzeti színnel nyomtatott I. osztályú magyar termék zacskóját, amelynek hátoldalán a sajtos spárga receptjét is feltüntették. Legfelül hatalmas betűk­kel, piros, fehér, zöld trikolórban a Spárga szó alatt latin nevét is elárulták: Aspargus officinalis. Véletlenül hiányzott az „a” betű a csomagolásról, ő Asparagus-ként ismeri, görögül is Aspharagos. Alatta pedig egy meggyőző szlogen, „A zöldségek királya, a királyok zöldsége!” És olvasta tovább a mellette szóló érveket, de megismételte a mondat elejét: Vitamintartalma jelentős, többek között E-, B1-, B2-, B6-, C-, A-, K-vitamin, Niacin, a folsav jótékony hatással bír a hasnyálmirigyre, szívre, májra, tüdőre. Vértisztító, fiatalítja a sejteket, fokozza a vérképzést, erősíti az immunrendszert, gyulladást megelőző. A népi gyógyászatban vesebántalmak gyógyítására használják, s mivel rendkívül magas a természetes aszparaginsav-tartalma, amely az idegrendszer működésében meghatározó jelentőségű, véd a kimerültség és a hangulatingadozások kellemetlen hatásaitól.

Már korábban rájött, hogy a falusi porta ablakából csüngő, szúrós, zöld növény, amellyel egykoron a menyasszonyi csokrokat is díszítették, mégpedig a fehér színű kálából kötötteket, ugyanezen néven fut, de arra nem emlékezett, hogy fogyasztották volna fiatal hajtásait. Még május közepén nagyanyja alapi kertjében talált valami hasonlót, a földből előtörő hajtásai ehető sípoknak tűntek, tehát volt neki szabadföldben is.

A 6-os számú főút mellett Dunaföldvár irányában is van egy szép tábla, ahol sokan szorgoskodnak a spárgaültetvényen. Azt látva becsüli meg a rengeteg vele való törődést, ami megjelenik egy köteg konyhakész spárga meglehetősen magas árában. De ha egyszer egészséges, bizony meg kell venni, és érdemes fogyasztani. Gyerekkorából neki sincsenek emlékei erről a növényről, de ő nyitott minden jóra, ezért felkerül az asztalára. És bekerült a kertjébe, mert nála is díszlik a fátyolkönnyedségű aszparágusz, népies nevén nyúlárnyék, a tűzpiros paraszt muskátliktól nem messze, félárnyékos helyen, igaz, nem a szabadföldben, hanem cserepekben.