Farsang: vízkereszttől húshagyókeddig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak

Vízkereszt napja – január 6-a – az Úr megjelenésének a napja, az egyik legősibb keresztény ünnep, amely Jézus Krisztus megjelenésének valamint kinyilvánulásának momentumait kapcsolja össze. Itt Jézus keresztségén van a hangsúly, erre emlékeztet a vízszentelés. Húshagyókedd pedig a hamvazószerda előtti nap, amely a húsvétvasárnap előtti 47. nap.

Hagyományosan ezt az időszakot a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemzik. A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül, ilyen például a torkos csütörtök. Érdekes, hogy bujasága végett egyes vidékeken a XVI. és XVII. században tiltották: a keresztény erkölccsel nem összeegyezthetőnek tartották a vigadalmakat, bálokat, karneválokat, ahol az emberek különböző jelmezekben jelentek meg.

A keresztény egyházak megegyeznek abban, hogy a hamvazószerdával – ami idén március 6-a – elkezdődik a húsvétig tartó böjt, ami keresztény értékeinket teszi a középpontba. A böjti időszak arra szolgálhat, hogy az emberek megtanuljanak uralkodni vágyaikon, és elmélyüljenek a hitben. Itt a negyven nap jelentőségéről, a böjt értelmezéséről, a hamvazószerda szimbolikájáról beszélhetünk.

A farsang

A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”. Ez a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette valójában télbúcsúztató. A vigasságok lényege, hogy várták a tavasz érkezését és lélekben felkészültek a böjti napokra, ami a húsvéti ünnepekkel zárul. Sok helyen ekkor rendezték meg a karneválokat, a világon a riói, illetve a velencei a leghíresebb, Magyarországon a legérdekesebb farsanghoz kapcsolódó eseménynek a mohácsi busójárás számít. A farsang hossza évről évre változik, mivel zárónapja húsvét időpontjához kötődik.

Története állítólag az ókereszténység idejébe nyúlik vissza, amikor a mezítlábas, zsákruhába öltözött nyilvános bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a bűnbánati zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a templomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük. Ez akkor komoly büntetésnek és nagy szégyennek számított. A farsang elnevezés középkori német polgári hatásra vall, de vannak az Anjouk és Mátyás király udvarából itáliai jellegre utaló adatok is. A farsang a párválasztás időszaka volt, ami egyben esküvői idényt is jelentett, mivel a húsvéti böjt időszakában már tilos volt esküvőt tartani. Nem véletlen, hogy a legtöbb lakodalmat ebben az időben tartották. A farsangvasárnap a farsangi időszak végén lévő farsang farkának első napja. A falvakban mindig a legények szervezték a bálokat. A lányok rokonaik közvetítésével bokrétát adtak a kiszemelt legénynek, aki ha ezt elfogadta, akkor a farsang végéig nyilvános színvallásként a kalapjára tűzte. A báli szezon és táncmulatság lényege az eljegyzés volt. A különböző farsangi köszöntők szintén velejárói a farsangi időszaknak. Általában gyerekek, ritkább esetben fiatal férfiak jártak házról házra, jókívánságokat mondtak a háziaknak, cserébe szalonnát, zsírt vagy tojást kaptak.

Erdélyben a farsang szerves része a fonóban való játékok megszervezése volt. A leányfonókban a munkát a fonójátékok váltogatták. A legények játékai részben ügyességi és erőpróbák voltak, itt elsősorban a fiatalabb legényeket ugratták. A közös társasjátékok párválasztó jellegűek voltak, gyakran zálogkiváltással és öleléssel végződtek. A fonók gyakori vendégei a farsangosok, maszkurák, maszkurások voltak. Játékuk valamilyen tréfás jelenetet örökített meg, befejezése pedig táncba torkollott. A záródalt az egész fonó énekelte.

Németországban, ebben az időszakban kiemelkedik az úgynevezett Narrenfest, azaz bolondok keddje. Szintén német hagyomány, amely egy csodamalomról szól, miszerint ha egy fiatal férfi csúf öregasszonyt vesz feleségül, a molnár kellő jutalom ellenében, fiatal gyönyörű lánnyá „őrli vissza”. Rómában viszont csakis a hamvazószerdát megelőző 11 napot mondják farsangnak vagy karneválnak.

Hamvazószerda

A hamvazószerda a nyugati kereszténységben a nagyböjt kezdőnapja, a húsvétvasárnaptól visszaszámolt 40. hétköznap. Mozgó ünnep, legkorábbi lehetséges időpontja február 4., még a legkésőbbi március 10. Ez a farsangi időszak utáni első nap. Jézus 40 napos böjtjére utal és a húsvéti ünnepeket előzi meg. A nyugati egyházban, mivel vasárnap nincs böjt, a húsvét előtti negyven hétköznapra terjed ki, a szombatokat is beleértve. Így, mivel az ebbe az időszakba eső hat vasárnap nem része a böjtnek, kezdőnapja a hamvazószerda, a húsvét előtti 46. napra esik. Az ortodox egyháznál szombaton sem böjtölnek, ezért a nagyböjt a hamvazószerda előtti második vasárnapon a húshagyó vasárnappal kezdődik.

A név onnan származik, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a 12. századtól az egyházi szertartás része lett, hamvazkodás néven. Nem bibliai ünnep, de kiemelt hétköznapja az egész egyházi évnek. Ezen a napon az egyházi elöljárók megáldják a hamut, majd azzal egy kis keresztet rajzolnak a hívek homlokára, vagy egy kis hamut szórnak a fejükre.

II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon, ez a szokás a katolikusoknál mindmáig fennmaradt. A II. vatikáni zsinat óta kétféle mondatot mond a pap, mikor hamvaz: „Ember, emlékezz, hogy porból vagy és porrá leszel.” vagy „Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban!”

A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert. A nép­hit szerint, aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje. A böjtnek nemcsak vallási jelentősége van, hanem egészségügyi szempontból is fontos tényező. Az ember ebben az időben kerüli a zsíros, fűszeres és főleg nehéz húsból készült ételeket, ami jótékony hatást gyakorol a szervezetre. Nem véletlen, hogy szinte valamennyi világvallás alkalmazza.

Ezt a napot jóval ritkábban ünneplik meg a protestáns közösségek, arra hivatkozva, hogy Kálvin János és Luther Márton a már reformáció korában is küzdöttek a megszokásokból eredő formalitások ellen. Igaz, az elmúlt években átértelmeződtek a hagyományok. Az régen is szokás volt, hogy böjtben egyszer úrvacsorás istentiszteletet tartottak, de egyéb böjtölési szokásaik nem nagyon voltak. Egy kivétel volt, a nagypéntek, amikor a reformátusok általában szigorú böjtöt tartottak, és semmit nem ettek.

Ma mindenki maga dönti el, hogyan viszonyuljon ehhez az időszakhoz, de jó vele tisztában lenni, mert hagyományainkról, történelmünkről van szó.

Felhasznált irodalom:

Hamukeresztek jelzik a nagyböjt kezdetét, mult-kor.hu, https://hu.wikipedia.org/wiki, Magyar néprajzi lexikon, Feke György – Kováts Annamária: Hamvazószerda üzenete (A református és a katolikus egyházban). Református.hu, 2012. március 15., https://docplayer.hu/8156086-A-farsang-lenyege-a-tel-temetese-es-a-tavasz-eljovetelenek-unneplese-a-kozepkori-magyarorszagon.html, http://www.unnepekoldala.hu/farsang