A 2022–23-as színházi évad lesz az első, amely Csadi Zoltán, a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza művészeti igazgatója ízlésének a lenyomatát viseli majd, hiszen most először állította össze a teljes repertoárt. Nem indul szerencsésen számára ez a szerepkör, hiszen a kialakult helyzet miatt a teátrumban megszorító intézkedésekre is szükség volt. Hogyan lehet egy ilyen helyzetben évadot tervezni, mennyire sok kompromisszumra kényszerül ilyenkor az alkotó fantázia? A többi között erre a kérdésre is kerestük a választ.
Manapság már ritkán látni, hallani olyan előadást, amilyennek szem- és fültanúi lehettek a nézők vasárnap este a Bartók nagytermében. A különleges produkció a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza, valamint a székesfehérvári Alba Regia Szimfonikus Zenekar kortárs zenei műhelyének közreműködésével jött létre Én vagyok címmel.
Elindítani bármit is – nagyon nehéz. Nemcsak egy színdarabot – ahogy erről Molnár Ferenc tájékoztatja a nézőt a Játék a kastélyban nyitányában, és közben persze ezzel frappánsan el is indítja a színpadi eseményeket –, de egy próbafolyamatot, egy évadot, egy előadást, egy fesztivált sem egyszerű, még akkor sem, ha az egy „mikro” fesztivál. Az egyhetes MIKRO Fesztiválról szóló beszámolóba sem könnyű belekezdeni – vallja Csadi Zoltán, a Bartók Színház művészeti vezetője, a MIKRO Fesztivál válogatójának rendhagyó visszatekintésében.
A XX. századi magyar színjátszás egyik kiemelkedő alakja, Őze Lajos volt a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza színháztörténeti sorozatának évadzáró „főszereplője”.
Dunaújváros - Azt, hogy Karády Katalin, és gyakorlatilag egy szűk évtizedre tehető hazai munkássága még ma is megmozgatja az értő közönség fantáziáját, arra remek példa, hogy a múlt héten a Bartók színháztörténeti sorozatában jelentkező előadás bőven pótszékesnek bizonyult.