Ritkán látott bohózat készül a Bartók szezonnyitójára

A szerda délelőtti olvasópróbán Csadi Zoltán művészeti igazgató köszöntötte a szép számú szereplőgárdát – amelynek ezúttal nagyobb részét teszik ki a kassai színház művészei –, és eredményes, jó hangulatú munkát kívánt mindenkinek.

Czajlik József számára már ismerős a közeg, először Molnár Ferenc Üvegcipőjét rendezte nálunk, majd Barta Lajos Szerelem című vígjátékára tért vissza, most pedig Füst Milán egyetlen vígjátékának előkészületeit dirigálja majd a Bartók nagyszínpadán. Ennek az előzménye, hogy Őze Áron igazgató a Szerelem főpróbahetében lényegében kijelentette neki, hogy folytatni fogja az együttműködést a két színház között. Elkezdték a megfelelő darab keresését, és oda jutottak Forgács Miklós dramaturggal, hogy miután itt eddig is századelős darabokat rendezett, tökéletes lesz Füst Milán egy elrejtett, eltitkolt darabja, amit hazai színpadon csak 1984-ben mutattak be Verebes István rendezésében a Játékszínben Margitai Ági főszereplésével. Máig nem tudni, hogy a szerző miért rejtette el ezt a darabját, mindenesetre a bemutató után már jelentős sikereket tudhat magáénak, bizonyítva, hogy írói nagyságát még egy bohózatban sem tudta levetkőzni, és nem tudott mindössze kétdimenziós figurákat alkotni. Czajlik kicsit ódzkodott attól, hogy ebben a műfajban kell egy produkciót létrehoznia, de ahogy beleásta magát, rájött, hogy meg lehet világosan és érvényesen alkotni az előadást. Az eredeti darab szövegben nagyon gazdag, mintegy 140 oldalas, amiben sok a félreértés az információhiányból fakadóan, sok az önzés és átszűrődik rajta egy „antológiai szomorúság” is. A próbák kezdetekor a textus már csak 103 oldalra zsugorodott, így már vélhetően tartható lesz a közel két és fél órás előadás. Viszont nem kell attól tartani, hogy unalmassá válik, hiszen pergő szócsatákkal tömött a darab.

A díszlettervekben megmaradtak az egyfajta jelzésszerű realizmusnál, aminek felsejlő szürrealitása is van a három helyszínen. De csak éppen észrevehetően, hiszen a helyzetek lesznek igazán szürrealisták, a jelmezekben pedig a századelő, a ’20-as, ’30-as évek art déco divatja köszön majd vissza, ami amellett, hogy hordható és szép, még eléggé teátrális is. Ezt az olvasópróbán is megszemlélhették a szereplők és az alkotók, hiszen a díszlet makettje és a jelmeztervek rajzai már rendelkezésükre álltak. A tervek a kassai színház méreteire készültek, így az ottani kisebb színpadon is el fog férni, de a mi nagyobb színpadunkon is jól mutat majd. A próbák úgy indulhattak, hogy a díszlet már lényegében elkészült, és a bútorok egy része is megvan már.

A színlap a következőképpen ajánlja a produkciót: „Az 1930-as években Füst Milán vérbő vígjátékot írt a szépséges Margit kisasszonyról, az őt ostromló, ősz halántékú vezérigazgatóról, annak idegtépően szerelmes, gyermeteg Alfonz fiáról, és lányáról, a titokzatos Tildáról. Szerepel továbbá a történetben egy rejtélyes kisfiú, akinek talán három anyja van, talán egy sincs; Horváth úr, az epekedő könyvelő, a mindenütt hallgatózó Novák bácsi, és ennek felesége, az egykor szebb napokat látott Máli néni. Füst Milán darabja szinte azt sugallja: az élet már nem is álom, inkább őrület. De – vígjátékról lévén szó – szeretnivaló őrület…”