Lőw Zsolt kiválóan megérteti magát az extraklasszisokkal

A Dárdai Team két hete Szabadbattyánban lépett pályára, jelentős érdeklődés mellett, vasárnap délután pedig Zamárdiban, a helyi sport­egyesület 100 éves fennállása alkalmából rendezett ünnepségsorozat megkoronázásaként. Ezúttal is pályára lépett Lőw, aki a német Herthát irányító Dárdai Pál mellett a legmagasabban jegyzett hazai szakvezető. Tavaly BL-döntőt vívott a francia PSG alkalmazottjaként, idén meg is nyerte sorozatot az angol Chelsea-vel. Játékosként 25-ször szerepelt a válogatottban, karrierje jelentős részét a németeknél töltötte, Cottbusban, Rostockban, Hoffenheimben és Mainzban. Az Eb-t természetesen figyeli, a mieink meccseit a helyszínen, a Puskás Arénában követte. A franciák elleni döntetlent elképesztő eredményként értékeli, valamint várja a szerda esti, müncheni, németek elleni, utolsó csoportmeccset.

– Az már eleve hatalmas dolog, hogy egyáltalán Európa-bajnokságon lehetünk házigazdák, meccseket rendezhetünk a csodálatos Puskás Arénában. A világbajnok elleni 1–1-es döntetlenre minden magyarnak büszkének kell lennie, ez olyan eredmény, amit hosszú évekig nem fogunk elfelejteni. A csapat szárnyal, a drukkerek által biztosított hangulatnak megfelelően teljesít, meghálálja a bizalmat. A mienktől látottakkal nagyon elégedett vagyok, a világelső elleni döntetlenre az egész világon felkapták a fejüket. Az első meccsen, a portugálok ellen is jól fociztunk, végig egységesek és szervezettek voltunk, azonban a végére elfáradtunk, az utolsó percekben kijött a tudásbeli különbség. Nagyon meg kell becsülni azt, hogy a nemzetközi elittel találkozhatunk, ugyanis hosszú út vezetett a világ futballjába, ismét fenn vagyunk a térképen. Évtizedeken át nem tudtunk kijutni nagy eseményekre, az én generációmnak sem sikerült.

A francia futballt különösen jól ismeri, lévén két és fél évet dolgozott Párizsban kollégáival. Alig hihető, de igaz, edzéseket vezetett a brazil Neymarnak, Mbappénak, Kanténak.

– Tényleg elképesztő névsor, Kimpembe a játékosom volt Párizsban, Varane ellen nemrég játszottunk a BL záró szakaszában, Pavardót ismerem a Bundesligából, ahogy a szintén védőként szereplő Hernandezt. N’Golo Kanté a játékosom Londonban, Pogbát ismerem az angol bajnokságból, Rabiot a PSG-ben játszott, Mbappéval napi kapcsolatban voltam két és fél éven át, Karim Benzemával szintén többször találkoztunk a nemzetközi porondon. A francia keret tagja még, bár egyelőre nem lépett pályára Kurt Zouma, akivel szintén együtt dolgozom a Chelsea-nél.

Válogatottunk szerdán este Münchenben lép pályára az Eb-n, a Lőw által jól ismert németekkel vívja utolsó csoportmeccsét. Ha nyer Marco Rossi együttese, továbbléphet. – Az is óriási dolog, hogy egyáltalán számolgathatunk. A franciák után úgy megyünk a bajor fővárosba, ha győzünk, ott vagyunk a nyolcaddöntőben. Félnivalónk nincs, úgy gondolom, a fiúk eddig is túlteljesítettek, arra sem gondolt senki, hogy pontot szerzünk a világbajnok ellen. A helyzet más lenne, ha ismét itthon szerepelnénk, hiányozni fog a hátunk mögül az 55 ezer, fanatikus magyar szurkoló, a drukkerek tolták előre a srácokat. Ezúttal idegen stadionban, kevés néző előtt kerül sor a derbire, ráadásul a németek is pokoli erősek, nem véletlenül verték 4–2-re a portugálokat. Hazai pályán más lenne, de ezt kell elfogadni, megpróbálni idegenben nyerni. Megyünk és megpróbáljuk, a labda kerek, és amíg játékban van, minden megtörténhet.

Amikor közbevetem, nem lehetett könnyű, főleg az első időben, nem szabad áhítattal nézni, hanem alkalmazottként kell kezelni a mindenki által körülrajongott futballistákat.

– Nyilván kellett kis idő, mire felmértem, értékeltem a helyzetet, felfogtam, hogy ilyen játékosoknak beszélek a taktikáról Párizsban és Londonban. Nyilván segített, hogy a Bundesligában töltött éveim során is gyakran találkoztam különleges futballistákkal, Riberyvel, a Bayern többi sztárjával, de játszottak nagy nevek Dortmundban, illetve a többi klubnál is. Persze, edzőként más a helyzet, mint amikor a gyepszőnyegen csatáztunk. Fontos, hogy a földön maradjak, ha a játékos észreveszi, hogy az edző bizonytalan, áhítattal néz rá, adott esetben rajongója, gyorsan vége is a szakvezetői karriernek. Márpedig én még a pályám elején járok. Természetesnek kellett lennie, hogy ilyen kvalitású sportemberekkel dolgozom, nagyon gyorsan hozzá kellett szoknom a helyzethez, hogy a stáb tagjaként ezeket a srácokat kell terelnem a pályán és azon kívül is.

Amikor közbevetem, a jelenben alighanem Kylian Mbappe a világ legjobbja, Lőw kicsit elgondolkodik.

– Valóban elképesztő kvalitású játékos, 22 éves korára világbajnok, nagy sikerek részese volt, rendkívüli évek vannak előtte. A világ egyik legjobbja, az nem vitás, a legszűkebb elit tagja. Azonban fontos megjegyezni, hogy nem elég felérni a csúcsra, ott is kell maradni. Minden évben különlegeset kell nyújtania, ez pedig nem könnyű. Nem véletlen, hogy Cristiano Ronaldo, vagy Lionel Messi másfél évtizede ott van a futball Mount Everestjén, a kérdés, Kylianról beszélünk-e még másfél évtized múlva. Különleges képességei emelik a többiek fölé, a játék minden elemét a legmagasabb szintjén műveli, elképesztően gyors, remekül bánik a labdával és kiváló döntéseket hoz a kapu előterében. A francia csapat egyéni képességek tekintetében az egyik, sőt talán a legerősebb az Eb-n.

Nagyon meg kell becsülni, hogy a nemzetközi elittel találkozhatunk az Eb-n

Lőw életében a nagy ugrás a párizsi szerződés volt 2018 nyarán, igaz, előzőleg Lipcsében már sikeres volt a szakmai stáb tagjaként.

– Ralf Rangnick volt a Red Bull csoport futballrészlegének igazgatója, a Salzburg fiókcsapatához, a Lieferinghez kerültem másodedzőként, majd onnan Salzburg első csapatához, bajnokok lettünk, kupát nyertünk Adi Hütterrel, onnan kerültem a német másodosztályban szereplő Lipcséhez. Azonnal feljutottunk az elitbe, Rangnick feljebb lépett, Ralph Hasenhüttl lett a vezetőedző, két évet dolgoztunk közösen, második helyen végeztünk a Bayern mögött, ami hatalmas eredmény volt, indultunk az Európa Ligában és a Bajnokok Ligájában. Csodálatos évek voltak.

Aztán Lőw aláírt a Paris St. Germain gárdájához. – Thomas Tuchel lett a vezetőedző, vele régi volt a kapcsolatom, Mainzban az edzőm volt, a folytatásban is tartottuk a kapcsolatot. Amikor játékosként elbúcsúztam, szerette volna, ha Mainzban az edzői stáb tagjai leszek valamilyen formában, ám az élet másként alakította, a Red Bullhoz kerültem. Ő pedig Dortmundba, ahol a munkája véget ért, miként én is úgy éreztem, Lipcsében eljutottam arra a szintre, amit gondoltam, átadtam, amit tudtam, úgy véltem, változás kell. Aláírtunk és indult a párizsi kalandunk.

Tavaly nyáron a BL-döntőben a Bayern Münchennel találkoztak, hatalmas csatában egygólos vereséget szenvedtek a német rekordbajnoktól.

– Csalódottak voltunk, hiszen a BL-döntőjét, a klubfutball legnagyobb trófeáját elveszíteni mindig fájó. Ugyanakkor csodának éltük meg, hogy elképesztő úton jutottunk el a fináléig. Óriási eredmény volt, rengeteg sztárból, individualistából csapatot faragtunk, végig csapatként játszottunk és úgy is viselkedtünk. A labdarúgásban egy edző sokféle sikert érhet el, én a legnagyobbnak azt tartom a párizsi két és fél évből, hogy ütőképes csapatot kovácsoltunk. Négy trófeát nyertünk a második évben, tehát hazai pályán mindent, a bajnokságot, a Szuperkupát, Ligakupát, a Francia Kupát és bejutottunk a Bajnok Ligája döntőjébe. Egy évvel korábban a bajnokságban és a Szuperkupában győztünk, jó visszagondolni ezekre a sikerekre. A Bayernnel nagyon szoros meccset vívtunk, de alulmaradtunk. Félelmetes csapattal találkoztunk az aranycsata során, a számunkra legrosszabb időpontban. Fél éve remekeltek, nem kaptak ki senkitől, előzőleg nyolcat rúgtak a Barcelonának, nem tudta őket megállítani senki, mindenkit eltakarítottak, aki az útjukba került. Nekünk majdnem sikerült, nagyon jól felkészültünk belőlük, jól futballoztunk, de ez sem volt elég a diadalhoz.

A PSG-vel ellentétben a Chelsea – amely szintén hatalmas klub, nem vétlenül nyert korábban is BL-t –, másként építkezik. Lőw szerint itt talán könnyebb a dolga az edzőknek.

Természetesnek kellett lennie, hogy ilyen kvalitású sport­emberekkel dolgozom

– Sokkal hamarabb látszott a kézjegyünk a csapaton. Sztárok persze itt is vannak, nem is kevesen, óriási klubról beszélünk. Azonban a rutinos játékosok mellett akadnak fiatal tehetségek, akik a pályájuk elején járnak. Január 25-én érkeztünk Londonba, négy hónap elteltével vívtuk a BL döntőjét Portóban a Manchester Cityvel, megérdemelten nyertünk. Extrém helyzet volt év elején, bemutatkoztunk a klubnál, másnap már bajnoki mérkőzést vívtunk. Nagyon jó kapcsolatba kerültünk az alkalmazottakkal, a játékosokkal, sikerült jó légkört kialakítani, mindenki partner volt a munkában. Folyamatosan tudtunk fejlődni, mérkőzésről mérkőzésre, a bajnokságban a 9. helyen állt a gárda, remek hajrával bejöttünk a 4. helyre, ami eleve BL-indulást ért, majd megnyertük a legrangosabb klubtrófeát.

Az éremátadás után nyilatkozta mosolyogva Thomas Tuchel, a győzelem alighanem szerződés-hosszabbítást ér, valamint hozzátette, a portói gyepszőnyegen találkozott először a tulajdonossal, Roman Abramoviccsal.

– Igen, odajött hozzánk, köszöntött bennünket, pár szót váltottunk, gratulált a sikerhez, láthatóan nagyon büszke volt. Ekkor találkoztunk először. A klub alkalmazottaival természetesen napi kapcsolatban voltunk, mindent megtettek, hogy sikeresek legyünk. Hagytak minket dolgozni, hogy azt csináljuk, amit szeretünk és tudunk, nagyon fontos volt a nyugalom, amit biztosítottak számunkra. A BL-ben a csoportkörből továbbléptünk, elképesztő volt az út, következett sorrendben az Atletico Madrid, a Porto, a Real Madrid és a végén a City. Az Atletico, a spanyol bajnok nem volt egyszerű feladat, Diego Simeone hosszú ideje épített gárdája, a szintén remek portugál bajnok Porto, Sergio Conceicao csapata, aztán a Zinedine Zidane irányította Real, amely az utóbbi hat évben háromszor nyerte meg a Bajnokok Ligáját. Úgy gondolom, a Pep Guardiola által dirigált manchesteriek ellen is megérdemelten nyertünk. Szerződést hosszabbítottunk, 2024-ig.

Több ajánlata volt a német Bundesliga élvonalából, az első megkeresést akkor kapta, amikor Párizsba költözött, azóta is több klub hívta, de nemet mondott.

– Nyilván elgondolkodtam az ajánlatokon, vezetőedzőként dirigálni a világ egyik legerősebb és legszervezettebb bajnokságában. Nem késtem le semmiről, 42 éves vagyok, úgy gondolom, eljön az idő, amikor megpróbálom. Azonban még korainak éreztem ezt a feladatot, nem álltam készen rá. Úgy gondolom, jó helyen vagyok, az eredmények ezt igazolják. Thomas Tuchellel nagyszerűen dolgozunk, a labdarúgásról hasonlóan gondolkozunk.