2021.07.28. 17:30
A múzsák kiköltöztek egy diófa árnyékába, a tájház udvarára
Évről évre egy-egy alkalommal arra csábítja irodalomkedvelő barátait a Munkásművelődési Központ Pro Cultura Intercisae-díjas Írisz irodalmi színpad társulata, hogy hagyják maguk mögött a város zaját, és egy piknik erejéig látogassanak el a közeli település, Alap alkotóházába. A központi téma idén a város 70. évfordulója volt.
„Távol a város zajától” – így hirdeti magát a sok-sok esztendővel ezelőtt útjára indított kezdeményezés. Szinte hihetetlen, de az elmúlt héten már hetedik alkalommal gyűlt össze Dunaújváros és a környék irodalomkedvelő, talán már baráti társaságként is aposztrofálható közössége, hogy a Fejér megyei község peremén fekvő tájházban, pontosabban annak tágas udvarán hódoljon irodalmi szenvedélyének.
Pár szót érdemes szánni a tájházra is, ugyanis egy százéves, vert falú parasztházról van szó, amit lényegében megmentett Szente Tünde és férje, Hirczi József. Az Alapi Alkotóház története onnan datálódik, amikor az Alap peremén fekvő parasztházat apai nagyanyjától megörökölte a család, és úgy döntöttek, nemcsak hogy nem adják el, de továbbörökítik az utókornak, felújítják, majd alkotóház-funkciót kapott. A múlt így egyesült a jelennel, hiszen a piknik résztvevői és vendégei, amikor visszavonulnak a hőség elől a hűs falak közé, akkor nemcsak megcsodálhatják a paraszti élet bútorait, kellékeit, mint egy skanzenben, de használatba is vehetik azokat. Olyan székeken ülve, olyan tányérokból falatozhatnak, amelyek már komoly történetmesélésre lennének képesek, már ha a tárgyak bírnának verbális készséggel. Egészen különleges élmény ilyen parasztbútorok társaságában kékfestők, házi áldások mellett eszmét cserélni.
No de a lényegi dolgok nem a házban történnek ilyenkor, hanem az akác- és diófa alatt, a szabadban. Mivel minden évben egy kicsit más az összetétel a törzstagokon kívül, a délután egy része azzal telik, hogy megismerik egymást a piknik résztvevői. Az esemény gerincét rendszerint a Pro Cultura Intercisae-díjas Írisz Versszínpad szabadtéri előadása adja, amire általában hosszú ideig, alaposan készülnek a tagok, Bardocz Éva, Kollárné Jánoki Anna, Barna József és ifj. Pálfalvi János. A találkozó mottója ebben az esztendőben „Dunaújváros 70 – Alapon” volt, ezzel is tisztelegve a város alapításának 70. évfordulója előtt. Nem csoda tehát, ha idén meghívták a város humán ügyekért felelős alpolgármesterét, Barta Endrét is, aki családjával együtt tett eleget a meghívásnak.
Az Írisz Versszínpad tagjai idén sem vallottak szégyent, egy órát bőséggel meghaladó összeállítással idézték meg a városépítés időszakát egy időutazásnak is beillő összeállítással. Ebben olyan alkotások voltak, mint például Németh László Történelmi pillanat című írása, ami Dunapentelén, 1950. június 22-én született, egy olyan írás, amit a Mélyépítők D/2-es egységének segédmunkása írt Utat verünk címmel, Kemény Dezső Egyedül című művének részletei, Várkonyi Balázs Szerelem a barakkban, Szécsi Margit Este a barakkban című írásai, de ismertették a május elsejei dekorációs verseny győzteseit is 1952-ből. Kikapcsolódásként ifj. Pálfalvi János néhány korabeli csasztuskát is elénekelt, idéztek a Sztálin Vasmű Építői 1953. februári számából, elhangzott Barna József: Dunaújváros című alkotása. Emléket állítottak Boór Jánosnak Ki vagyok én? című versével, idéztek a Sztálinvárosi Hírlap levelesládánkból rovatából 1958-ból, amiben az előadó, Barna József volt a főszereplő még gyermekként, amikor is egy téli napon barátjával nekiindult Ausztráliának. Elhangzott Egressy Zsuzsa Dunaújváros című írása és több, dunaújvárosi költő alkotása is, ez a felület kevés lenne a felsoroláshoz.
A versszínpad havi fellépésein rendre jelentkeznek olyanok, akik elmondanák saját kedvencüket vagy saját alkotásukat, de ott, akkor erre nincs lehetőség. Nem úgy az Alapi Irodalmi Pikniken! Ennek hangsúlyos és fajsúlyos eleme volt Miskolczi Miklós, Dunaújváros díszpolgárának szellemdús adomázása az egykori ünnepi műsorokról.
A résztvevőket vendégül látták a házigazdák egy parasztvacsorára (falusi fatányéros falatkák), levetítették Bölcsföldi Ferenc „Százszorszép Piknik” című dokumentumfilmjét egy korábbi alkalomról – ő egyébként később harmonikával hangulatfelelőssé is vált –, sötétedéstől pedig szabadtűzön szalonna- és almasütés várt rájuk, valamint a tűz mellett gitárkísérettel éneklés. A szemnek is nyújtottak táplálékot, Hajdu Ivánnak köszönhetően megjelent a Rosti Pál Fotóklub is, a verandán pedig Bartháné Markovics Zsuzsanna „firkái” vonzották a tekinteteket. Az eseményeket Marosi László rögzítette, aki saját alkotásait is előadta. A vendégek közt feltűnt Pechtol Lajos, az Országos Magyar Vadászkamara titkára is.
Folytatás egy év múlva!
