Mekkora a jó szamár? – meg kell felelni az előírásoknak

Kaposszerdahely – Nem buta, csak más a vérmérséklete – mondja Ernst Mihály. – A lónál erőszakkal bármit el lehet érni, a szamár viszont, ha már nem bírja, megáll. Erre mondják tévesen, hogy csökönyös. Biztos léptű, nagy teherviselésű, mégsem tudott kitörni a szerényebb málhás állat kategóriából. A lónak, amikor nem volt már rá szükség a munkában, találtak új szerepet. A szamárnak nem volt ilyen szerencséje.

Kaposszerdahelyen egy vödör almával baktatunk lefelé a völgybe. Keressük a szamarakat. Mályva, Natasa, Barbara Rossa, Csontos és Albina, az öt kanca, meg a három, még nevesincs szamárcsikó a vödör hangját meghallva hamar előkerülnek. Ernst Mihály mutatja, mekkora a völgyben az ő földrésze, és mekkorákat kapott a szomszédoktól. Jó így mindenkinek. A szamaraknak nagy rétjük lett, a földek tulajdonosainak meg nem kell kaszálniuk.

Ez azonban magában nem elég ok, miért tart ma valaki szamarat. Se kocsit nem kell húznia, se kukoricászsákot vagy juhászt a hátán cipelnie. Egyébként szerény igényű, nincs szüksége abrakra, zárt istállóra, télen vastag bundája megvédi a hideg ellen. Így eléldegélhet negyven évig. De amikor a gazdasági érv már nem áll ott a szamár mellett, két eshetőség van. Vagy kihalnak a szamarak, amit mindenki sajnálna, vagy cselekedni kell. Érdekeltté tenni például a gazdákat abban, hogy mégiscsak tartsanak szamarat.

Veres Imre és Ernst József találták ki, hogy megmentik a magyar parlagi szamarat. Tőlük vette át a stafétabotot Ernst Mihály. Házat vásárolt Kapos­szerdahelyen, tartozott hozzá egy telekrész is, de nem akarta megművelni. Arra gondolt, tart inkább rajta szamarat. Merthogy van, aki horgászik, más díszgalambot tenyészt, ő meg akkor szamarat fog. Az agráregyetemen amúgy is erről írta a diplomamunkáját. E gondolatokból nőtt ki végül a 2002-ben bejegyzett Magyarországi Szamártenyésztők Országos Egyesülete, amelynek Ernst Mihály az elnöke, és amely ma már 119 tenyésztőt, 913 tenyészkancát és 72 csődört tart nyilván.

A magyar parlagi szamár végül 2004-ben lett államilag elismert fajta

Amikor megkérdezem, nem szoktak-e mosolyogni a foglalkozásán, azt feleli, úgy is szokott bemutatkozni: ő a főszamár. Pedig nem mosolyt keltő, inkább tiszteletre méltó vállalkozás, hogy valaki elhatározza: nyilvántartásba veszi, és génvédelem alá helyezi az őshonos magyar parlagi szamarat.

Ernst Mihály nem titkolja, hogy a fajta elnevezése nem túl régi, de az tény, hogy a szamár az időszámításunk kezdetén jelent meg a Kárpát-medencében, a legnagyobb számban a római hódításokkal. Az ókori ásatásokon előkerült csontokból kiderül, hogy az elmúlt kétezer évben a külleme szinte alig változott. Így joggal feltételezhető a mai és a római kori állomány genetikai rokonsága.

A múlt században a mezőhegyesi királyi ménesbirtokon, majd a mezőhegyesi állami gazdaságban több ízben vettek nagyobb létszámban nyilvántartásba magyar parlagi típusú szamarakat. Bár ezek a dokumentumok nem tekinthetők törzskönyvnek, azt mindenesetre bizonyítják, hogy már a múlt századi mén­importokat megelőzően létezett homogén magyarországi szamárállomány.

A magyar parlagi szamár végül 2004-ben lett államilag elismert fajta, korábban nem volt általános, egységes elnevezése sem. 2006-ban, az első felülvizsgálatkor 75 jelölt kancát és 17 jelölt mént tartottak nyilván. Ez a szám 2008-tól kezdett emelkedni, de a gazdák csak azután vették komolyan a tenyésztési előírásokat, hogy a védett őshonos és veszélyeztetett mezőgazdasági állatfajták genetikai állományának megőrzésére elkülönített keretből rendszeres támogatást igényelhettek az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból. 2016-tól az azonosítási feladatokat és a fedeztetési dokumentumok nyilvántartását az egyesület végzi, ám még mindig ott tartanak, hogy a jelenleg hatályos jogszabályok alapján csupán az a kevés tenyész­állat sorolható a főtörzskönyvi részbe, amelynek ismert a származási vonala.

Mindent az alapoknál kellett kezdeni, idézi fel a 2002 és 2006 közötti időszakot Ernst Mihály. Járta a falvakat, benézett a portákra, megkérdezte a kocsmákban, van-e valakinek szamara. Sok munkával és kitartással így állt össze az első lista.

Most már az a cél, hogy a heterogén állományt egységesítsék. Az egyesület legutóbb 2021-ben módosította fajrekonstrukciós tenyésztési programját, elkészült az egységes tenyésztési sztenderd, ménvizsgákat tartanak, a törzs­könyvbe kerülő állatoknak meg kell felelniük a méretre, marmagasságra és színre vonatkozó előírásoknak. Ezután jár a tenyésztőnek az éves támogatás, ami megmenti a magyar parlagi szamarat.

Az egyesület kapcsolatban áll külföldi fajták tenyésztői­vel, illetve német és osztrák szamárbarátokkal. Ernst Mihály azt szeretné, hogy itthon is lehessen olyan programokat szervezni, mint Ausztriában vagy Németországban, ahol összejárnak, bemutatókat tartanak a tenyésztők, tulajdonosok, beszélgetnek, jól érzik együtt magukat. – Nálunk még hétvégén is sok a feladat, feszültség – mondja az elnök. Amikor felmerül, hogy össze kellene jönni, mindenkinek dolga van: itt a betakarítás, jön a kőműves, vagy a gyerek születésnapját ünneplik. De azért voltak már vidám pillanataik. Rádpusztán korábban többször rendeztek csacsiszépségversenyt, a Nemzeti Vágta előműsoraként pedig csacsivágtát. A magyar szamárnak tehát ma már jó dolga van. Nem kell dolgoznia, mégis jól tartják, és csak annyit várnak el tőle, hogy egyre szebb legyen.