határokon túlról is érkeztek

2021.10.01. 11:30

Tizenkilenc borrend randevúja szertartással, nyitott pincékkel

Solt – Szép őszi, szüreti rendezvénnyel, díszes avatási szertartással, finom ételekkel és nyitott pincékkel várták a meghívott vendégeiket a Solti Gróf Vécsey Károly Borlovagrend tagjai a pincefalujukban, a közelmúltban. Még a határokon túlról is érkeztek résztvevők.

Balogh Tamás

Kerti István, a borrend nagymestere így foglalta össze a tennivalóikat: – Nekünk ez egy édes teher, mert ez a színes forgatag azzá teszi. Most már rutinból megy a fölkészülés és a lebonyolítás is, hiszen ez már a tizennyolcadik alkalom. Egy hétig idegeskedünk, söprögetünk, pókhálózunk, aztán amikor eljön ez a nap, minden rendben várja az ideérkezőket.

– Szerencsére Soltra és a környékére elég sok fiatal költözött mostanában, akik közül jó páran csatlakoztak hozzánk, és a munkákban is a segítségünkre vannak. Emiatt egy kicsit megpezsdült velük az élet itt a pincefaluban, ahol körülbelül hatszáz pincét találhatunk. Egy sor présháznál terítettünk a vendégek számára, a kellemes időjárás a teraszokat is használhatóvá tette. Az egyikbe még egy magyar nótás válogatást játszó zenekar is került, amelyet az egyik testvérvárosunk küldöttsége, a csíkdánfalvaiak hoztak magukkal.

Solton nem kell kérdezgetni, hogy megkóstol­hatom-e a borodat

– Soltnak melyik a híres bora?

– A zászlós borunk az ezerjó. Mellette szeretjük az olaszrizlinget is, de én otellópárti vagyok. Valamikor ez egy lenézett fajta volt. Azóta kiderültek a kiváló egészségügyi hatásai, amik a kékszőlők héjára és a magjára általában is jellemzőek. Egy megosztó fajtáról van szó, mert van, aki ki nem állja, mások pedig, ahogy én is, szeretik. Solton nem kell kérdezgetni, hogy megkóstolhatom-e a borodat. Inkább az a szégyen, ha a pince előtt elhaladókat nem kínálják meg vele. A pincém előtt vezet a Zarándok út, és ha itt járnak, akkor őket is vendégül látom.

– Vannak helyi boros ünnepi ételspecialitások?

– Nálunk az egyes számú étel a birkapörkölt, amit ezen a napon három helyen is főztek, utána a pacal következik. A pincepörköltünk sem „akármi”, mert abban aztán a sertés füle, farka, körme és a többi különlegesség is megtalálható.

Büszke a vendégeikre

Dóró Ernő, a Solti Gróf Vécsey Károly Borlovagrend főpohárnoka: – Szép számban gyűltünk össze, hiszen a társult borrendek is meglátogattak bennünket, ami nagy büszkeség a számunkra. A szívem csücske Erdély, de nagyon tisztelem a bácskai lovagtársainkat is. Mi is járunk Temerinbe a borversenyre, ahol nagyon sok jó magyar bort szoktunk megkóstolni. Ők is jó helyre jöttek hozzánk, szeretjük őket. Amikor megérkeztek, megemlítették, hogy a „kerítésen túl is van ám élet!” Borlovag vagyok, és nekem is van hat hektár szőlőm Akasztón. A fajtáim közül a Néró adja a kedvenc italomat, a rozét. Ez az egyetlen csemegeszőlő, amiből vörösbor is készíthető. Joggal nevezik az élet vizének, hiszen igazoltan gyógyhatású, például gyulladáscsökkentő. Egy nagy baja viszont van, hiszen a savhiánya miatt legfeljebb csak karácsonyig tartható el.

Ünnepélyes keretek között avatták fel a leendő borlovagokat Fotók: Balogh Tamás/Dunaújvárosi Hírlap

Avatási ceremónia

Gulyás Győző kancellár: – Nagyon meg vagyok elégedve ezzel a vendégjárással, hiszen tizenkilenc borrend tette nálunk tiszteletét. Ez egy ilyen kis borrendnél, mint a miénk, nagy eredménynek mondható, és büszkék lehetünk rá. Minden évben ezen az országos borrendi szövetségi találkozón avatjuk az új jelentkezőinket. A ceremónián belül próbatétel elé állítjuk őket. A mai páros szinte túl is teljesítette az elvárásainkat. Az egyik már rutinos borásznak számít, és több mint öt hektár szőlőbirtoka van. Boros emberként az a büszkeségem, hogy a saját szőlőmből a pincémben készülnek a boraim. A kedvencem a portugieser, más néven a kékoportó. A fehér- és a vörösbort szeretem, a rozénak viszont nem vagyok nagy híve.

Örülök, ha ízlik valakinek

Ezt mondta Csepregi Bálint, amikor a főztjét kritizáltuk. – Pedig én csak egy egyszerű amatőr szakács vagyok. Igaz, hogy néhány bográccsal főztem már, de csak egyetlen dolog számít ebben a munkában, hogy a vendég finomnak találja, elégedett legyen az elfogyasztása után. Az idősebb barátaimtól tanultam ezt a módozatot. Körülbelül tíz éve próbáltam meg először, nem emlékszem arra, hogy valaki panaszkodott volna rá.

– Mi kerül a bográcsba?

– A hús, az alapfűszerek és egy kis lecsót is elbír. Amit készítek, azt a saját szám íze szerint csinálom. Olyat nem vállalok, hogy kívánságok szerint, ilyen-olyan módon. A mai adag huszonöt kiló körüli volt nyersen, amiből minimum ötven adag jön ki.

– Meddig tart a műszak?

– Amíg a bogrács ki nem ürül. Ez most elég gyorsan ment, de a rekord két éve volt, amikor tíz perc alatt elfogyott. Az idén kevesebben voltunk, mint akkor. Utána jön a mosogatás, amihez vagy van segítség, vagy nincs! Nem esek pánikba miatta.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!