A jószívű ember!

Jó, hogy már nincs a járvány miatt gyakorlatilag semmilyen korlátozás, nincs home of­fice, nyugodtan bejárhatunk a szerkesztőségbe, és remek eszmecseréket folytathatunk a kollégákkal a világ dolgairól. Tegnap Szabó Szabolcs „padtársammal” vitattam meg a magyar történelem néhány eseményét. Kivételesen sok mindenben egyetértettünk. De azért voltak olyan részek, amikben különböztünk. A saját igazamat védendő kölcsönadtam neki egy könyvet, de két tanú és az ő esküje előtt. Erre azért volt szükség, mert a tíz éve kölcsönadott szánkóm még a mai napig nem került tőle vissza. Kiderült, elajándékozta. Nem baj, istenemre, jószívű ember!