2017.12.12. 06:30
Jó reggelt, Dunaújváros!
Emlékszem arra az időszakra, amikor még nappalis egyetemista voltam.
Annak is a vizsgákkal terhelt heteire, amelyeknek már a gondolata is vérnyomásnövelő hatást váltott ki belőlünk. Persze a vizsgákra készülésnek külön lélektana van ma is. Amikor a még előttünk álló időszakot több hétvége is megszakítja, bátran számoljuk a hátralévő napokat. Aztán eljön a fordulópont, amikor már nemcsak lélekben, hanem fizikailag is ráfordulunk a célegyenesre. Rájövünk arra, hogy a rendelkezésre álló idő már nem elegendő a teljes anyag elsajátítására, ezért elkezdünk szelektálni. Ezt ezért, azt meg azért nem fogják kérdezni, biztatjuk magunkat. A vizsga napján belénk nyilall a felismerés: mégsem tudunk semmit. Aztán a vizsga után bánatunkban vagy örömünkben, de meglátogatjuk a vizsgahelyhez legközelebbi vendéglátóipari műintézményt. Gondolom ez ma sincs másképp.
Szóljanak, ha nem így van!