Hétköznapi tárgyak és az érzelem, ami hozzáfűz

A minap egy ismerősöm – miközben szülei, nagyszülei lakását számolta föl – búcsúzóul fotón megörökített, s megmutatott barátainak egy-egy tárgyat, múltjának egy-egy darabját. A többi között a lépcsőházi korlátot, amelynek fejre hasonlító sarokdíszétől gyerekkorában annyira félt; az előszobatükröt, amelyben önmagát nézve tupírozott haját oly sokat igazgatta; a konyhaasztalt, amelyen nagymamája a rétest nyújtotta; s végül egy hokedlit. Igazi időutazást jelentettek e képek. Ismerőseiből mindegyik hozzászólásokat váltott ki.

De milyeneket! Az egyszerű hokedliről például – amely sokunknak személyes ismerőse – eszébe jutott valakinek, hogy a felső részében tartották a cipőtisztító készletet, a másiknak, hogy a hokedlinál ülve éppen zöldborsófőzeléket evett, amikor bevonultak a németek; a harmadiknak, hogy az ő hokedlijukat elvitte egy bomba. Hétköznapi tárgyak a hétköznapi életből. S mégis közös történelmünk relikviái.

Emlékezetünkben személyek, ízek, illatok, hangok, események kapcsolódnak hozzájuk. Aztán a tárgyak eltűnnek, de bennünk egy ideig még élnek.