Sport

2009.09.28. 02:28

Kovács-szaltó

Dunaújváros - A rohanó időt néha csak abból érzékeljük igazán, ha egy közismert személy kerek születési évfordulóhoz érkezik. A mai nap is ilyen, hiszen Kovács Péter ötven éves lett.

nincs nev

- Hegedűoktatásra jártam a zeneiskolába, amit nagyon utáltam. A nagy ellenkezésnek az lett a vége, hogy apám elvitt egy tornaedzésre. Ez a pályamódosítás olyan jól sikerült, hogy 1973-ban a dunaújvárosi úttörő olimpián megnyertem a szekrényugrást. Ekkor figyelt fel rám a Kohász edzője, Pap Zoltán, így kerültem az akkor egyetlen vidéki testnevelés tagozatos gimnázium első évfolyamára a Münnich Ferencbe.

- Egy tizennégy éves srác számára hatalmas változásokat jelentett ez a lépés...

- Óriási szerencsém volt, hiszen az edzőmnél lakhattam, ahol tulajdonképpen családtagnak számítottam. A hevesi heti két edzés helyett, újvárosban naponta tréningeztünk, aminek meg is lett az eredménye. Ugrásban serdülő magyar bajnoki címet szereztem, majd bekerültem az ifjúsági válogatottba. A lengyelországi Ifjúsági Barátság Versenyen két érmet is sikerült szereznem.

- Nem sokat kellett várni a felnőtt válogatottba szóló meghívóra sem ...

- A felnőttek között az 1977-es Európa-bajnokságon mutatkoztam be, ahol az összetettben ötven versenyző közül a tizenhetedik helyen végeztem. Abban az időben még nem voltak szerspecialisták , nekünk minden szeren versenyeznünk kellett. Két év múlva a kontinensviadal egész jól sikerült, hiszen a nyújtó ezüst mellett összejött még egy ötödik, és egy hatodik hely.

- Következett az úgynevezett moszkvai csonka olimpia...

- A csapattal bronzérmet szereztünk, ha a teljes mezőny rajthoz áll akkor talán a japánok tudtak volna még megelőzni minket. A többi távolmaradt országban abban az időben még nem volt jelentős a férfitorna-sport.

- Ezután azonban már a sérülések irányították a pályáját...

- Egy évvel később sajnos olyan komoly térdsérülésem volt, ami miatt már nem tudtam olyan edzésmunkát végezni, ami lehetővé tette volna a komoly nemzetközi eredmények elérését, így befejeztem a pályafutásomat.

- A világhírű Kovács-szaltóval azonban a nevét örökre beírta a sportág nemzetközi történetébe, hiszen a mai napig kiemelt elemnek számít a világversenyeken...

- Pap Zoltán és a válogatott edzője, Bordán Dezső találta ki ezt az elemet, ami a nyújtóvas fölötti duplaszaltót és az ezutáni visszafogást jelenti. Én voltam az egyetlen őrült , aki meg merte csinálni ezt az elemet. Ma már többen alkalmazzák, de még mindig értékes eleme a gyakorlatnak.

- A sérülése után sem szakadt el a tornától...

- Gyerekekkel kezdten el edzősködni, ami nagyon teszett. Diplomát szereztem 1986-ban az egri tanárképzőn, és 2003-ig edzettem a gyerekeket a dunaújvárosi klubnál. Tanítványaim legjobb eredménye serdülő magyar bajnoki cím volt.

- Hat évvel ezelőtt viszont elhagyta a Dunaferr Sportegyesületet...

- Pontosan harminc évig voltam a városban, de abban az időben annyira nyírták az egyéni sportágakat a klubnál, hogy elegem lett belőle, és elfogadtam a soproniak ajánlatát. Sopronban is edzősködöm, de ott más a felfogásuk az embereknek, ott inkább tömegsport jellege van a tornának.

- Összességében megérte , hogy annak idején letette a hegedűt?

- Ha újra kezdhetném, mindent ugyanígy csinálnék. Annak ellenére, hogy a sérüléseim miatt ma már rokkant nyugdíjas vagyok. Több jó lépés is volt az életemben. Az egyik az, hogy 1973-ban Dunaújvárosba jöttem, a másik pedig az, hogy 2003-ban elmentem innen...

Ezek is érdekelhetik