Megtapsolták a magyarokat a Majdan téren

A csoport vezetője Gál Dávid, a segélyszervezet nemzetközi igazgatója volt.

- Mit tapasztaltak a Majdan téren?

- Az ukrán társadalom teljes keresztmetszetét láthattuk. Meglepődve tapasztaltuk a fegyelmet és a rendet, például a téren tilos az alkoholfogyasztás, és ezt be is tartják. Aki valamilyen munkába fog, az gyorsan segítőkre talál, sokan ételt osztanak. Amikor megnyitották Janukovics villáját, még ott sem kezdődött fosztogatás. A téren az üzletek is érintetlenek maradtak, csak a kormányzati épületeket, vagy a fegyveresek teherautóit rongálták meg. Az ellenzékiek között járva öt nap alatt sem láttam lőfegyvert: a legveszélyesebb eszköz egy gázpisztoly volt, vagy a baseball ütő, a pajzs.

Gál Dávid (jobbra) egy ellenzéki tüntetővel beszélget a kijevi Majdan tér egyik sátrában (Fotó: Baptista Szeretetszolgálat)

- Miként tudtak segíteni?

- A helyi baptisták megnyitották templomaikat a sebesültek előtt és orvosaik ott gyógyítottak, vagy lelki segélyt adtak. Számukra vittünk segélyt. Az ukrajnai baptisták nyolcszor, tízszer többen vannak, mint mi magyarok, ők egy 130 ezres közösség. Akik büszkék arra, hogy Turcsinovval egy baptista prédikátor lett Ukrajna elnöke. Megpróbáltunk találkozni vele, meg is beszéltünk egy időpontot, de azt az utolsó pillanatban lemondták. Ez nem csoda, mert sorban álltak a külföldi delegációk, a CNN, a BBC. Ráadásul amíg rá vártunk, egy szurkolói csoport megostromolta a Parlamentet azért, hogy korábban gyilkosság vádjával letartóztatott két tagjuk szabadon engedését kierőszakolják. Ez később meg is történt. Ez a történet is jól jelzi, amit éreztem: azt, hogy a győzelmet sokan megpróbálják majd apró pénzre váltani érdekeik szerint.

- Az orvosok megerősítették, hogy sok volt a fej- és nyaklövés? Azaz, hogy a mesterlövészek kifejezetten ölni akartak, nem csak sebesülést okozni?

- Igen, ezt mindenki egyformán így mondta, egyértelmű volt a gyilkos szándék. Az emberek pedig most mindannyian azt akarják, hogy ezek a bűnösök feleljenek a tetteikért, és már megkezdték a felelősök felkutatását.

- Tudtak találkozni azért valamelyik politikussal?

- Igen, egy külügyi szakember, a parlament külügyi bizottságának egyik vezetője kalauzolt minket a Majdan téren. Ő volt az, aki elutazott az Egyesült Államokba tájékoztatást adni és hazaérkezése után találkoztunk. Megmutatta például azt a barikádot is, amit Turcsinovval elsőként együtt építettek. Vele tettünk virágot az áldozatok emlékhelyére és együtt imádkoztunk Ukrajna jövőjéért.

- Ez a jövő sokak szerint még elég bizonytalan. A magyar kisebbségről esett szó?

- Számukra érthetően ez most nem a legfontosabb. A nyelvtörvényt is az oroszok miatt törölték el, persze ez a többi kisebbségnek is előnytelen lépés volt. A Krímben már égetik az ukrán zászlókat, a feszültség még nem a múltté. Még semmi sem dőlt el véglegesen, és nem megjósolható, mi történhet. Reménykedő, izgatott várakozás jellemzi az országot. Mi csak azt láttuk, hogy bármerre jártunk, és kiderült, hogy magyarok vagyunk, szeretettel fogadtak és megtapsoltak, megéljeneztek minket. Két istentiszteleten is részt vettünk, s mindkét alkalommal ez így történt.