Jók a boraink, de nem tudjuk eladni azokat külföldön

A Dunaújvárosi Borbarát Klub rendezvényén egy alaposan felkészült szakemberrel, Fónod Attilával beszélgettünk a boros világról.

- Honnét szerezte az ismereteit?

- A szőlészetet tanultam, oktattam, termeltem a szőlőt, és egy négyszázötven hektáros szőlészetnek voltam a vezetője tizenkét évig. Termeltem és termeltettem a szőlőt, és exportáltam a borainkat. Tehát a szőlőtermesztésnek a teljes vertikumát végigcsináltam. A talaj-előkészítéstől a telepítésen keresztül a betakarításig, és részt vettem az értékesítésben.

- A szívbajt hozza némely előadóra a váratlan, de jól célzott kérdéseivel. Erre felkészül, vagy a szituáció hozza magával?

- Nem készülök rá. Egyrészt ezekhez a témákhoz valamennyit konyítok, másrészt pedig tanárként hozzá vagyok szokva a kérdésekhez és a válaszokhoz. Ebből a bőrömből nem tudok kibújni!

Fónod Attila a szőlőtermesztés teljes vertikumát végigcsinálta Fotó: Ady Géza

Van úgy, hogy kiegészítésre szorulnak az elhangzott információk. Úgy érzem, hogy az itt elhangzott témákra reagálnom kell. Van úgy, hogy hozzáfűzök valamit, vagy kiigazítom az elhangzottakat. Ugyanis néha előfordulnak olyan mondatok is, amelyek nem igazán helytállóak. Akik itt bemutatják a boraikat, nem minden esetben hivatásos előadók, és a közönségnek szüksége van arra, hogy mindenki számára érthető legyen az előadás. Amikor egy laikusnak tudok vele segíteni, az nagy öröm a számomra.

- Büszkék vagyunk a borainkra, másrészt sóhajtozunk, hogy nem tudjuk vele meghódítani a világot. Hol az igazság?

- Nem sírni kell. Én is találkoztam borászok olyan nyilatkozataival, amiben siránkoztak, mondván, hogy nem tudják eladni a borukat. Válaszoltam nekik: nem sírni, hanem tenni kell érte valamit. Erre való a marketing. Meg kell keresni a piacot, és el kell adni a bort. Aki csak megtermelni tudja, de eladni nem, az csak félig szakember.

Az a legjobb, ha a termelő saját maga adja el. Az is működhet, ha odaadja egy kereskedőnek, de mi, magyarok olyanok vagyunk, hogy nem fogunk össze. Széthúzunk, és mindenki a saját bajával foglalkozik. Szerencsére már Magyarországon is vannak olyan borásztársulások, amelyek pontosan azt tűzték a zászlajukra, hogy megkeressék a piacot, és közösen adják el a termékeiket.

Tőlünk pár száz kilométerrel nyugatabbra erre nagyon jól bevált módszerek vannak. Különböző értékesítő- és termelőszövetkezetek alakulnak. A mai értelemben vett termelőszövetkezetek azok, amik jól boldogulnak. Tehát nekünk e minta szerint kellene dolgoznunk, de mi valamiért másféleképpen gondolkodunk.

- Tényleg jó borunk van? Meg kell hódítanunk vele a világot?

- Természetesen mennyiségben nem tudjuk, mert az a nemzetközi mértékkel csekély, és ezért képtelenség, de mivel egy büszke nép vagyunk, meg kell hódítsuk ezzel is a világot.

Világviszonylatban is jó borunk van, csak nem tudjuk eladni. Ahhoz nem értünk. Nagyon jó helyen termeljük a szőlőt, és egyedi is, amit belőle készítünk. Speciális a mikroklímánk és a talajadottságaink. Heterogén területen fekszenek ezek az ültetvényeink. Így azután előfordulhat az, hogy ugyanazon szőlőfajta, akár tíz kilométeren belül is egészen más minőségű termést ad.

Egyszer körbekísértem egy francia borásztársaságot itt az országunkban. Amikor az elején megmutattam nekik Magyarország bortérképét, rajta a huszonegy borvidéket, nevettek, és eléggé lekicsinylően néztek rám, mondván, minek egy ilyen kicsi országnak ennyi borvidék?

A kirándulás során bemutatták nekik a helyi fajtákat, majd amikor már az ötödik borvidéken járva legalább a harmincadik fajta bort kóstolták, kezdték belátni, hogy ez egy nagyon speciális vidék és a borok is azok! Ezért kell velük meghódítani a világot.

Több évtizede ezt akarjuk. csak valahogy mégsem működik. Ez is az egyik magyar átok lenne?! A borászaink szenzációs világsikerei nyomán vajon miért nem indulhatnak a kamionok? Ez egy komoly összefogást igénylő stratégiai feladatunk lesz a jövőben is.

- Az idén elfagyott a szőlő?

- Ez még nem volt olyan hideg. A néhány napig tartó mínusz tizenöt fok elvileg nem árthat a szőlőnek. De itt nálunk különböző fajták vannak, amelyeknek a fagyérzékenysége és ezzel a télálló képessége más és más. Az olyan területekre, amelyekre évről évre a nagy hidegek bizonyítottan bejönnek, ne ültessünk fagyérzékeny szőlőfajtákat! És, ha mégis: akkor saját magunk alatt vágjuk a fát!

- Ezek a hidegek elvitték a rovarokat?

- Elvileg ez igaz. A hideg megritkítja az állati kártevőket. A gombabetegségeknek nem árt. A szőlőtőkék nagyon jellegzetes foszló kérgén telelő rovarokat, lárvákat, vagy ezeknek a tojásait keményen pusztítja. Ugyanez érvényes a tőkék közötti gondozatlan gazos területeken és a lehullott levelek alatt tanyázókra is. Ilyenkor a következő szezonban valóban kevesebbet kell permetezni.