Tanteremszínház - Mit mondhat a mai diákoknak az Antigoné?

A diák szinte fehér holló a színházi széksorok között, így a színház kénytelen betenni lábát a tanterembe, ha valamit közölni óhajt. Közlendő pedig akad bőven.

A drámapedagógiai foglalkozásnak elkeresztelt rendhagyó irodalomórák számos célt szolgálnak. Bizonyítják, hogy a kötelezően unalmasnak vélt klasszikusok mégis fogyaszthatók, a színház pedig nem csak öltönyös urak és kosztümös hölgyek játékszere. Hivatása ugyanis, hogy a való életről szól és annak megértéséhez próbál mankót adni.

Fotó: Vohlmann György

Az utóbbi évek egyik legjobban sikerült tanteremszínházi előadása kétségkívül a Szputnyik Hajózási Társaság Antigonéja, amely megtartotta Szophoklész drámájának alapkonfliktusait és vegyítette azokat a jelen problémáival.

– Néztek-e sorozatot? – kérdi a két gitárral betoppanó fiatalember, majd belefog, hogy a drámai karhoz méltón popdalköntösbe sűrítve elregélje az Antigoné bevezető részét, Oidipusz király nem kevésbé viszályokkal és vérrel terhelt történetét. Vagyunk tehát a viszály sújtotta Thébában, ahol a keménykezű Kreón teremtett rendet és törvényalkotásba kezd. Kreónunk természetesen igazi XXI. századi politikus képében jelenik meg. Trendi zakó, jó kommunikáció, magabiztos fellépés, némi felületes műveltség. A törvényalkotó minden tettét szeretett népe kívánságával igazolja. A nép bár morog, de a felszín csendes. A családon belül azonban mégsincs minden rendben. Kreón fiának jegyese, Antigoné megszegi a vezér törvényét, eltemeti halott bátyját. Innen pedig haladunk a teljes bukás felé. A bukás folyamata azonban örök és a Szputnyik jóvoltából a tizenévesek számára is fontos közlendőket tartalmaz. A tanteremszínház olyan kérdéseket boncolgat, amelyekkel naponta szembesülhetünk.

Mit kezdjünk a családi konfliktusokkal, mit lépjünk egy apai pofonra, és vállaljuk-e önálló gondolatainkat és az ezzel járó felelősséget?

Nem könnyű a válasz, a Szputnyik ugyanis nem kész tényeket közöl, nem jóra és rosszra bontja a konfliktusokat, csak kritikus helyzeteket tár közönsége elé. A kereskedelmi iskola kilencedikes osztálya pedig dönthet, mérlegelhet. A darabot a szereplőkkel közösen emésztik a diákok és próbálják elkészíteni a következő jelenetet. A drámapedagógiai foglalkozás zárása sem egyértelmű.

A diákoknak több mint fele ugyanis a hatalomnak mindvégig ellenálló Antigonéval azonosul, ám amikor a színháziak a darab végén felteszik a kérdést: mi lesz Kreón bukása után, a többség úgy véli, erős kezű vezetőre van szükség. Csak egy tanuló veti fel: jöhetne akár a demokrácia...

Szerintem - jegyzet

Bevallom, kilencedikben én is csak az Antigoné rövidítettből merítettem az olvasónaplóba, mert sokkal jobban érdekelt egy Pantera néven futó amerikai rock-együttes munkássága. Van ez így. A Kereskedelmi iskola két osztálya előnyben van, láthatta, ízlelhette, hogy Szophoklész műve nem tömény unalom és számos megállapítása pontosan illeszthető korunk problémáihoz. Hogy a srácok közül valaki csak emiatt a tantermi előadás miatt vált-e valaha színházjegyet, nos az megjósolhatatlan. Ám egy biztos: egyszer már láttak érvényes, izgalmas színházat. Házhoz jött. Értük.