A Szent János-tánc eredete

Mániákus táncőrület volt úrrá európán 

Ilyet ő még nem hallott, pedig már az ötvenes éveinek derekán is túljutott. Nemrég ugyan olvasott és fényképeket is látott a Rio de Janeiro-i kilencvenezer férőhelyes „sambadrome”-ról, ahol este nyolc órától egészen hajnalig tart a tánc, de hol van az attól, amit most megtudott. A tizennegyedik és tizenötödik században az európaiakat mániákus táncőrület ragadta magával. Emberek százai táncoltak – gyakran addig, amíg össze nem estek. De mi váltotta ki ezt a különös jelenséget? Betegség? Katasztrófa? Netán az ördög? – ezekre a kérdésekre keresi a választ Helen a BBC History legutóbbi számában.

Szent János- tánc trauma 

A középkori krónikák tele vannak olyan beszámolókkal, amelyek szerint az embereket Közép-Európa-szerte egyfajta vad táncolási kényszer fogta el, és százával ropták, néha addig, amíg végül a kimerültségtől holtan estek össze. A Szent János-táncként ismert jelenség (amely onnan kapta a nevét, hogy a táncolók szökdécselés közben gyakran szólították Keresztelő Szent Jánost) traumatizálta a nézőket, és félelemmel teli reakciókat váltott ki a rémült, összezavarodott papságból. A tudósok pedig még ma – fél évezreddel később – is tépelődnek az okokon.

Rendhagyó jelenségek 

Az 1340-es és ’50-es években a kontinensen utat tört magának a fekete halál (pestis), amely a népességnek akár a 60 százalékát is kiirtotta. E szörnyűségre válaszképpen menetek tűntek fel a falvak, kis- és nagyvárosok utcáin, énekelve és – veszteségből, éhezésből, illetve istenfélelemből eredő kétségbeesésükben – önmagukat korbácsolva. Aztán 1360-ban, Lausitz régióban még ennél is rendhagyóbb jelenség ütötte fel a fejét. A tébolyultan viselkedő asszonyok és lányok táncolták és kiáltozták végig az utcákat a Szent Szűz képét lobogtatva. Tizennégy évvel később tömegek áradata indult meg a Rajna menti városok felé, köztük Aachenbe, hogy ott a Szűzanya oltára előtt ugrándozzanak. A Trier városát övező erdőben történtek még ezt is fölülmúlták.

Démoni erők? 

Az elképedt egyházi méltóságok hamar rásütötték a táncolókra az eretnekség bélyegét. Sokakat megkínoztak, így próbálva kiűzni a testükben lakozó ördögöket vagy démonokat. Egy évszázad nyugalom következett, amiből az egyház azt a következtetést vonta le, hogy az a sok táncoló, aki a kimerültség és a rossz táplálkozás következtében meghalt (vagyis szó szerint halálra táncolta magát), démoni erőknek esett áldozatul.

Koreománia és penészgombák 

Az utóbbi években a kutatók egyre inkább a környezeti hatásokban próbálták megtalálni a különös jelenségre a választ. Felvetették, hogy az ilyen tünetektől szenvedők talán anyarozst – egyfajta pszichotróp tulajdonságokkal rendelkező –, penészgombát fogyasztottak. (Az anyarozs régóta szerepel az amerikai Sa­lem városán 1692-ben elhatalmasodó, boszorkányperekhez vezető pszichózist kiváltó okok között.)

Az 1518-as koreománia (a görög „tánc” és „őrület” szavakból) járvány kitörését megelőző évtizedben Strasbourg pestist, éhínséget és súlyos szifiliszjárványt élt át. Miként az 1340-es években, amikor a kontinensen a fekete halál pusztított, az embereket mindkét esetben kétségbeesés fogta el. A pestis, a háborúk, a környezeti katasztrófák idején feltételezhető az összefüggés a psziché és a Szent János-tánc között. Ám a koreomániások viselkedésének igazi okai továbbra is vita tárgyát képezik.