A tudatos építkezés eredménye lett az iváncsai futballcsoda

Az FTC elleni összecsapáson nem csak a falu apraja és nagyja gyűlt össze, az ország különböző pontjairól is, a lelkes hazaiak mellett a fővárosi zöld-fehérek szimpatizánsai is. A rendes játékidő 2–2-es döntetlenje után a hosszabbításban a házigazdák kiharcolták a győzelmet. A ráadás utolsó perceiben nagyon szorongatott a hazai élvonalból kiemelkedő, a nemzetközi porondon is vitézkedő Fradi, azonban egyenlíteniük nem sikerült. Futballcsoda történt Iváncsán. 
A klubot egy évtizede irányító helyi vállalkozó, az ificsapatban anno még szereplő Baki Imre a lefújás után alig győzte fogadni a gratulációkat. – Elképesztő dolgot vittünk véghez. Hihetetlen, amit műveltünk. A Ferencváros természetesen jobb csapat nálunk, de ez a kupa varázsa, egy meccsen bármi történhet. A kicsi is megtréfálhatja a nagyot. Ha visszavágóra is sor kerül az Üllői úton, nyilvánvalóan nem mi jutunk a legjobb 16 közé – mondta akkor. 
Azóta egy hét telt el, ezúttal minden csendes, ketten ülünk a lelátón, majd a VIP-teremben. Elképesztő napok vannak mögötte, ennyi interjút életében nem adott összesen, mindenki rájuk volt kíváncsi. Az iváncsai kiscsapatra. 

A gyerekek látni akarták, hol győzték le a Fradit 
– Különleges időszaka ez az életemnek. Alig fogjuk fel, ami történt, igazolást nyert, ha rendesen dolgozol, komolyan veszed azt, amit csinálsz, gyakorlatilag bármi megtörténhet. A lefújás után két órán át le sem tudtam tenni a telefont, annyian gratuláltak. Felkerültünk a futballtérképre az FTC legyőzésével. Azóta természetesen valamelyest csökkent az érdeklődés, de meglepő dolgok azért akadnak. Győriek jelentkeztek, hogy Iváncsa mezt szeretnének vásárolni, de nem találják a neten a webshopunkat, kérdezték, a klub ajándéktárgyakat árusító üzletében hozzájuthatnak a dresszhez? Nos, itt még nem tartunk. A hétvégén tárnoki házaspár állított meg a településen, egy rendezvényen, közölték, eddig azt sem tudták, merre van Iváncsa, azonban a két, futballért rajongó gyerekük addig rágta a szülők fülét, amíg útra keltek, ugyanis a csemeték látni akarták, milyen a futballpálya, amelyen a helyi csapat megverte az ország magasan legjobb együttesét. Néha még most sem hiszem el, ami történt, az eufória azóta is tart. 
Az elnök azt mondja, hatalmas volt a várakozás, de a tisztes helytállásnál merészebb terveket nem szövögettek. Három éve is találkoztak a Fradival, az MK ugyanezen szakaszában, akkor is jól tartották magukat, nem játszottak túlzottan alárendelt szerepet, de a népligetiek 3–0-s győzelme és megérdemelt továbbjutása megfelelt a játék képének. Ezúttal azonban minden másként alakult. 
– Nagy öröm volt, hogy az európai kupaporondon is nagyszerű produkciókkal jelentkező zöldek hozzánk látogatnak, a kis stadionunkba. A cél az volt, hogy szoros eredményt érjünk el, miután osztálykülönbségek vannak, a kezdés előtt azt mondtam, ha ugyanúgy megússzuk hárommal, mint három esztendeje, azt elfogadom, emelt fővel jöhetünk le a pályáról. De nem tartottam kizártnak azt sem, ha ötöt, hatot kapunk. Ezúttal fontos volt, hogy jó ütemben rúgtuk a gólokat, az ellenfél vezető találatai után gyorsan válaszoltunk. Korábban is találkoztunk NB I-es gárdával a Magyar Kupában, a Haladásnak anno kettőt rúgtunk, de az Újpest, az MTK, a DVTK ellen nem tudtunk betalálni. Nagyon szerettem volna, ha legalább egyszer megzörren a vendégek hálója, háromszor összejött, ráadásul ez továbbjutást ért. Amikor a 8. percben 1–1-re alakult az eredmény, úgy gondoltam, elértük a csúcsot, aztán jöttek az újabb magasságok. A rendes játékidő végén dominált a vendég, kapusunk, Varga Ádám elképesztő bravúrokat mutatott be. Hozzáteszem, a 85. percben nem kaptunk meg egy teljesen egyértelmű tizenegyest, Wingo kezezésénél. De ne legyünk telhetetlenek. A ráadásban szerzett gólunk után nagyon beszorított bennünket a Fradi, megint kellettek Varga bravúrjai, többször szerencsénk is volt. 

Ha úgy alakul, nem mondanak le az NB II-ről 
A záró sípszó után az elnök hosszasan beszélgetett a budapestiek vezetőivel, akik gratuláltak az iváncsaiak továbbjutásához. – Érthetően szomorúak voltak, de nagyon szimpatikusan viselkedtek, jelezték, igazi kupamérkőzés volt, amikor egy ­meccs dönt a továbbjutásról, bármi megtörténhet. Két nappal később a sportigazgató, Hajnal Tamás telefonált, hogy meghívják az egész csapatot és a stábot a VIP-páholyba, a Monaco elleni Európa Liga-mérkőzésre, ami rendkívül elegáns gesztus volt, életre szóló élményt jelentett. 
A siker után négy nappal, szombaton már bajnoki rangadó várt rájuk, a Dunaújvárossal találkoztak. Ez is ünnepi esemény volt, lévén szomszédvárak csatáztak. – Tartottam a meccstől, 120 perc volt a játékosok lábában, a fiúk a megszokotthoz képest egy nappal kevesebbet regenerálódhattak. Bár ők sem mondták ki hivatalosan, de mivel nagy hagyományokkal rendelkező klub, hozzánk hasonlóan az újvárosiak is a feljutásért küzdenek, mindkét egylet az NB II-es szereplést vizionálja. Az elején néhányan fáradtan mozogtak, aztán elkaptuk a fonalat, végül 4–1-re nyertünk, nagyon szép gólokat szereztünk. A hazaiak sokáig nem adták fel, nagy erőket mozgósítottak, de jobbak voltunk, megérdemelten nyertünk. 
A szezonkezdés előtt az első hat hely valamelyikét tűzték ki célul, mivel jól állnak a tabellán, Baki Imre úgy gondolja, érdemes gondolkodniuk a feljutásban. 
– Mondjuk a helyzet nehezebb, mint évekkel ezelőtt, lévén a mezőnyt 20-ról 18-ra szűkítik, ketten biztosan kiesnek a jelenlegi NB II-ből, a három, NB III-as bajnok osztályozót vív. Jól állunk, a Hódmezővásárhely vezet, de nem nagy különbséggel. Még nem kaptak ki, november 19-én utazunk hozzájuk, az már igazi értékmérő lesz. A szezon feléhez közeledve jól állunk, erősen meditálunk, ha kivívjuk a lehetőséget, meglép­jük az osztályváltást. Másfél éve, a 2020–21-es bajnokságot magabiztosan vettük, azonban előzőleg nem kértünk licencet, mert úgy ítéltük meg, a pályánk infrastruktúrája nem alkalmas az NB II-re. Ez akkoriban igaz is volt, azóta fejlesztettünk, ha úgy alakul, az MLSZ illetékesei alkalmasnak ítélik a pályánkat, megpróbáljuk. Másfél éve, az utolsó fordulóban a mögöttünk végző Kecskemétet vertük itthon 3–0-ra, a KTE vezetői gyakorlatilag a teljes keretet kicserélték, megnyerték az NB II-es küzdelmeket, most pedig, óriási bravúrokat végrehajtva, vezetik a tabellát az NB I-ben. Ha nem lesz elképesztő pechsorozatuk, vagy tizedeli őket sérüléshullám, szerintem gond nélkül megőrzik élvonalbeli tagságukat. Ők számítanak a jó példának előttünk, nekivágtak, megvalósították. Persze, a lehetőségeik mások, hazai léptékkel jelentős város áll mögöttük, mi viszont egy kis falu vagyunk. Úgy tudom, a licenceket ezúttal is februárban kell leadni a következő szezonra, ha úgy állunk a tabellán, meg fogjuk tenni. 2021 nyarán sikercsapatunk edzője és másodedzője, a minden idényben élcsapatot építő páros, Domján Attila és Bozai Attila elfogadta az NB II-es Siófok ajánlatát, teljes joggal, öt játékosunk is osztályt lépett. Nehéz időszak következett, nagyon rosszul kezdtük az idényt, jó ideig kieső helyen álltunk, aztán érkezett a korábbi, válogatott futballista, Tóth András, gyorsan kiegyenesedtünk, azóta nagyon jól szerepelünk. 
Baki az elmúlt másfél év során többször megbánta, hogy viszonylag könnyen lemondott az osztályváltásról. 
– Talán megért volna néhány tárgyalást, egyeztetést az MLSZ-szel, lehet, kaphattunk volna haladékot a fedett nézőtér bővítése, a villanyvilágítás jelentős korszerűsítése és a pályafűtés tekintetében. A legkisebb gond a fedett lelátó bővítése, száz fővel, azt gyorsan megoldjuk, ez nem jelent problémát, ha úgy alakul. Az öltözők, a kiszolgálólétesítmények megfelelőek a második vonalra. Több csapat játszik az NB II-ben, amelyek nem felelnek meg a követelményeknek a világítás, a fényerő és a pályafűtés tekintetében. Akkor nem voltunk elég bátrak, talán most jön el a pillanat, hogy nekivágunk. De ismétlem, nagyon korai még erről beszélnünk, több mint húsz forduló van még hátra. 

A klubnál mindenki becsülettel végzi a dolgát 
Az elnök 2011-ben vette át a klub irányítását, előzőleg döntően a megyei első, néha másodosztályban szerepeltek, irányítása alatt indultak el felfelé. Futballozott az ifiben, 18 évesen fejezte be pályafutását. 
– Három gyerekem van, két lány és egy fiú, előbbiek nem sportolnak, a fiam az U12-es csapatban rúgja a labdát, ügyesnek tűnik. De nem az a lényeg, hogy profi futballista legyen, szeresse a sportot, a közösséget, legyenek barátai. Ami biztos, 19 éves koráig itt játszik az utánpótlásban, aztán eldönti, szeretne-e még focizni. A sport közösséget épít és fegyelemre tanít. Nem titkolom, voltak nehéz pillanatok, amikor nem jöttek az eredmények, akkor elgondolkodtam, érdemes-e ebbe energiát beletenni, de a Fradi elleni ­meccs igazolta, a futball miért ennyire fontos az életemben. Az ilyen pillanatokért érdemes csinálni. Úgy gondolom, a pályán sokkal több sikerem volt, mint kudarcom. Ez azért lehet, mert nem csak én, a klubnál mindenki becsülettel végzi a munkáját, amit ígérünk, azt betartjuk. A kupameccsen hatalmas élményt szereztünk, de az életünk alapvetően nem változott, másnap csak az a játékos nem ment dolgozni, aki szabadságot vett ki. Sokan tanulnak is, akik ugyanúgy beültek az iskolapadba. Iváncsán a felnőttek mellett 140 utánpótlás-játékosunk van, ami szintén nagy felelősség. A felnőtteknél sajnos helyi nincs, azon dolgozunk, hogy legyen.