2020.06.17. 20:00
Dunaújvárosban lett profi
Éppen egy évtizede a Dunaferrben debütált az élvonalban, hogy aztán tatabányai kitérő után hazánk egyik nemzetközi élcsapatához, a Mol-Pick Szegedhez igazoljon a „nemzet bombázója”, azaz Bodó Richárd. Karrierje mellett a családalapítás szempontjából is fontos számára Dunaújváros, hiszen itt ismerte meg feleségét.
Koppenhága, 2019. január 17. Bodó Richárd (k) örül gólja után, mellette Nagy László (b) és Bánhidi Bence a német-dán közös rendezésû férfi kézilabda-világbajnokság csoportkörének 5. fordulójában játszott Magyarország - Svédország mérkõzésen Koppenhágában 2019. január 17-én. MTI/Illyés Tibor
Fotó: MTI/Illyés Tibor
Dunaújváros/Szeged
Bodó Richárd Mátészalkán kezdett kézilabdázni, majd 2008-ban Nyíregyházáról került a Dunaferr SE-hez. Dunaújvárosban kezdetekben a serdülő és ifjúsági csapatban játszott, a felnőttcsapatban az NB I-ben 2010 márciusában mutatkozhatott be, nem is akármilyen mérkőzésen, az MKB Veszprémmel szemben 34–22-re elveszített találkozón. Ennek ellenére szebb 18. születésnapi ajándékot nem is kaphatott volna, hiszen a bakonyi sztárcsapat hálóját háromszor is bevette, éppen három nappal a jeles esemény előtt.
2011-ben a serdülő és ifi bajnokság mellett a felnőtteknél már huszonkét (31 gól) találkozón lépett pályára, hogy aztán a szezon végén teljesen megszűnő Dunaferrtől Tatabányára igazoljon, majd onnan 2016-ban a Pick Szegedhez, amelynek a mai napig stabil tagja. Menet közben 2014-ben Mocsai Lajos jóvoltából bemutatkozott a válogatottban is, ahol szintén alapemberré nőtte ki magát. Olyannyira, hogy a Magyar Kézilabda Szövetség a 2018-ban az év legjobb férfijátékosának választotta meg.
A napokban egykori általános iskolájában, Mátészalkán Hornyák Ágnesével együtt felkerült fotója a dicsőségfalra, ennek alkalmából jelent meg vele interjú a klub honlapján.
Ebben többek között arról is kérdezték, mikor dőlt el, hogy profi sportoló lesz?
– Amikor Dunaújvárosba igazoltam – felelte, majd arról mesélt, milyen nehéz volt a családtól elszakadni ilyen fiatalon, tizenöt évesen.
– Az első év volt a legkeményebb, több száz kilométerre kerültem édesanyáméktól, nem volt egyszerű. Szerencsére olyan csapattársaim voltak a Dunaferrben, akik rengeteget segítettek, így jó kezekbe kerültem. Az pedig, hogy jó döntést hoztam, azt bizonyítja a jelenlegi helyzetem: egy remek, patinás és sikerre éhes klubban szerepelhetek. Szerintem minden sportoló vágya, hogy ilyen körülmények és ilyen nagyszerű szurkolótábor előtt játszhasson – fogalmazott.
A sporton kívül egyébként még egy nagyon fontos emlék köti ide, ugyanis itt ismerte meg élete párját, akit aztán később feleségül vett, majd pedig két éve megszületett kisfiúk, Bence is. Erről korábban mesélt, barátnője éppen úszott az egyesületben, ő meg kézilabdázott.
– Miután abbahagyta a sportot, elvégezte a főiskolát, és azóta szerencsére mindig abban a városban vállal munkát, ahol játszom – tette hozzá a válogatott játékos.
