Felelős magatartást tanúsítva, nem engedték el senki kezét

– Csalódást okozott ez a különleges számítások miatt kialakult pozíció?

– A számítás módja nem okoz csalódást, hiszen a versenykiírást a csapatok már a szezon előtt ismerték, mindenki tudta, így mi is, hogy az alapszakasz helyezései milyen módon kerülnek meghatározásra. Csalódás inkább amiatt van bennem, hogy néhány mérkőzésen nem tudtunk élni azzal a tudással, ami bennünk van. Hat–nyolc pontot hullajtottunk el, megnyert mérkőzéseket veszítettünk el. Természetesen ez önkritika, amellyel a legkevésbé sem venném el ellenfeleink érdemeit.

– Milyen kitűzött céllal álltak bele a rájátszásba?

– A kérdést attól árnyaltabban kell kezelni, mintsem azt mondjuk, hogy értelemszerűen a legjobb alsóházi helyezéssel, a hatodik hellyel lettünk volna elégedettek. A rájátszásra az alsóházi ellenfeleink jelentős erősítéseket hajtottak végre. Több csapat is külföldi játékosokat szerződtetett. Nem ismertük az általuk képviselt játékerőt, így nagyon nehéz volt korrekt módon megfogalmazni a célunkat. Természetesen szerettünk volna az alsóházi „dobogó” tetején végezni.

– A vírushelyzet fordulatot hozott a folytatásra.

– A játékosaink egészségi állapotára fokozottan figyeltünk. Minden kollégánk és játékosunk vírus elleni védekezését egyéni védőeszközök beszerzésével segítette a klub. Szerencsére egyelőre nincs betegünk, vagy aki átesett volna a fertőzésen.

– Regenerálódni, vagy konkrét edzéstervekkel küldték el a csapatokat az önkéntes karanténjukba?

– Szó sem volt a regenerálódásról. Az első egy-két hét okozta sokk után minden csapatunk edzője szigorú rend alapján tartott online edzéseket. Ehhez edzésterveket készítettek, az abban leírtakat pedig igazolhatóan el kellett végeznie mindenkinek, amit az edzők ellenőriztek.

– Többféle könnyed, de értékes online feladattal mozgatták meg a játékosokat. Jó eredménnyel zárult ez a fajta kísérlet?

– Igyekeztünk nemcsak a szakmára, hanem a közösség egyben tartására, a csapategység megtartására is ügyelni, így több játékos felhívást is intéztünk a srácok felé. Örömmel számolhatok be ezek sikerességéről, néhányba még a stáb tagjai is bekapcsolódtak.

– A szurkolókat többször is sikeresen mozgatták meg FB-oldalukon. Ez miért volt fontos a klub számára?

– Mára Dunaújváros egyik ismert és eredményes sportága lett a futsal. Olyan esemény a város sportpalettáján, amelyre hétről hétre több százan látogattak ki, és követték figyelemmel híreinket, eseményeinket. A szurkolók támogatása és szeretete ezekben a napokban talán még fontosabb volt a számunkra, mint korábban. Most a személyes találkozóra nem volt lehetőségünk, de az online felületeinken folyamatosan kapcsolatot tartunk velük.

– A világ szinte valamennyi országában a csapatsportok takarékossági intézkedésekre, és ezzel a fizetések csökkentésére kényszerültek. Szükség volt erre ez az önök esetében is?

– Mindannyian tudjuk, hogy a járvány nem csak egészségügyi szempontból veszélyes, hanem komoly gazdasági károkat is okoz nemzetgazdaságunk életében. Ezek a hatások a sportszervezeteket is, így bennünket is elértek. A lehető legtovább húztuk azokat a döntéseket, amelyek a takarékosságról kellett, hogy szóljanak. Amíg a klubok egy része azonnal befagyasztotta a kiadásokat, addig mi ezt megnyújtottuk közel három héttel, hogy így próbáljunk segíteni a nehéz időkben. Tárgyaltunk a játékosokkal valamint a dolgozóinkkal, és utána átgondolt gazdasági lépéseket tettünk. A takarékosság egyik lépése volt a bérek csökkentése. A tárgyalások során a klub is és a játékosok is engedtek, így olyan megállapodás született, amelyet mindkét fél elfogadott, és a játékosok szempontjából erősebb attól, amit egyébként a rendelkezés engedélyezne ebben a helyzetben.

– Hosszú várakozás után, miközben a csapat igyekezett a fizikai állapotát megőrizni és készült a folytatásra, az MLSZ minden résztvevő számára drámai módon vetett véget a futsalbajnokságnak. Ez meglepetésként érte önöket?

– A szövetség döntéskényszerben volt az elmúlt hetekben. Érthető módon elsősorban az alapelvei mentén kell, hogy gondolkodjon: az égisze alá tartozó játékosok, csapatok számára a sportolási lehetőséget biztosítani. Ez a mérleg egyik nyelve. A másikban az emberi élet, az egészség védelme található, amely a helyzet miatt együtt jár a sporttevékenységek felfüggesztésével. Véleményem szerint az utóbbitól az előbbi semmiképpen sem lehet fontosabb. Nincs elegendő ismeretünk a betegségről, nem ismerjük a vírus hosszú távú hatásait. Összességében azt gondolom, hogy felelős döntés született a szövetség részéről. Nincs jó vagy ­rossz döntés. Döntés van, amely egyeseket jobb, másokat nehezebb érzéssel tölt el.

– Ebben a helyzetben van bármilyen jelentősége, hogy ki hányadik helyen állt a táblázaton?

– A bajnoki küzdelmek kétharmadán már túl voltunk március közepéig, amikor le kellett állni. A tabella mutatott egy erősorrendet, amiért a csapatok, valamint a játékosok megküzdöttek. Keményen és lelkiismeretesen dolgoztak a veszélyhelyzet elrendeléséig. A munkájuk gyümölcse nem tudott kézzelfoghatóvá válni, érmet, illetve kupát nem kaphattak, hiszen a szövetség döntése alapján nem hirdetnek az idei szezonban végeredményt. Sportolóként a különbözőség, a másik csapattól való eredményesebb, jobb szereplés alapvető fontosságú. Így azt hiszem, hogy bár hivatalosan nincs jelentősége a helyezéseknek, nem hivatalosan viszont biztos vagyok benne, hogy igenis komoly jelentőséggel bír a tabellán elfoglalt pozíció.

– Mit tehetnek a folytatásban? A klubok egyénileg hozhatják meg a döntéseket, vagy a szövetség határozta meg az általa elvárt lépéseket?

– A kérdés szempontjából, nagyon leegyszerűsítve ez az állapot ugyanolyan, mintha normál mederben ért volna véget a bajnokság, készülünk a következő szezonra. Folynak a tárgyalások, amelyek eredményeiről reméljük, hogy minél előbb tájékoztatást tudunk adni. A csoportos edzéseket egyelőre nem kezdjük el, a játékosok az edzők által készített programok alapján, egyénileg végeznek munkát.

– Fel kell bontsák a játékosokkal kötött szerződéseket, vagy a rendkívüli helyzet okán az automatikusan megtörtént? Milyen dátummal?

– A veszélyhelyzet kihirdetése, a bajnokság felfüggesztése egy teljesen új helyzetet teremtett gazdasági szempontból is. Hangsúlyozom, hogy ebben a nehéz helyzetben is felelősek vagyunk a játékosainkért, kollégáinkért. Tudjuk, hogy több klub teljesen megszüntette a kifizetéseket. Mi nem így gondolkodtunk, hanem felelős magatartást tanúsítva, olyan helyzetet teremtettünk, amelyben nem engedtük el senki kezét. Sikerült kompromisszumos megoldást találnunk, amelyet a játékosok, stábtagok is el tudtak fogadni. Jelenleg mindenkinek élő szerződése van.

– Ismerik már az új bajnokság, és az azt megelőző felkészülés kezdési időpontját?

– A nevezési határidő ismert, a többi dátum még teljesen képlékeny. Az elmúlt évek gyakorlata alapján, július közepén-végén kezdenénk a felkészülést, és augusztus végén, szeptember elején indulhatna a bajnokság. De, ahogy azt mondtam, ezek a dátumok még változhatnak.

– Arról vannak már ismereteik, esetleg mikorra várhatják a válaszokat ezekre a kérdésekre?

– Tudjuk, hogy a szövetség munkatársai dolgoznak a következő szezon előkészítésén, úgy gondolom, hogy két-három héten belül körvonalazódhatnak a válaszok. A megismerése után tájékoztatjuk róla a szurkolóinkat is.

Az idény a számok tükrében

A Dunaferr az alapszakaszban tizennyolc mérkőzést játszott, amelyből hetet győzelemmel és ugyanennyit vereséggel zárt. Az ötvennégy lőtt góljára ötvenet kaptak, huszonöt pontjával a hatodik helyen végzett. A helyzetet pikánssá tette a különleges bajnoki kiírás, hiszen a vele azonos pontszámot elérő Aramis vitte a felsőházi ötödik helyet, pedig a gólkülönbsége mínusz kilenc lett. A legeredményesebbek: Pál Patrik tizenegy, Frid­rich Dávid kilenc, Klacsák Bence és Sáhó Kristóf hét-hét góllal. A csonka rájátszásba hat pontot vitt a csapat, itt a bajnokság felfüggesztése miatt mindössze egy, döntetlent hozó mérkőzést játszott. Ezen a Kecskemét elleni találkozón Fridrich két, Németh Péter egy gólt lőtt. A megszerzett egy ponttal az alsóház listavezetőjeként zárta a bajnokságot a gárda.