A MAC eddigi segédedzője, a dunaújvárosi ikon, Tokaji Viktor más feladatot kap

– Mi vitte rá, hogy mindjárt ötvenegy évesen legyen először vezetőedző felnőttcsapatnál?

– Az, amiért a MAC-projektet egyáltalán elkezdtük: hogy figyeljünk a fiatalokra. Az ügyvezetői feladatok mellett eddig is dolgoztam az U18-asokkal, mert ebben a korban válik el, kiből mi lesz, ekkor lehet a legtöbbet megtanítani arról, amit én a legfontosabbnak gondolok a hokiról. Nehéz folyamat a felnőttekhez beilleszkedés, ezért próbáltunk olyan szintet létrehozni, hogy ebben segíthessek.

– De miként lett a szlovák élvonalban légióskodó MAC-ból a Hokiklubbal szövetkező, Erste Ligára jelentkező MAC?

– Anno az akadémia tetejére hoztuk létre a felnőttcsapatot, ami olyan jól sikerült, hogy kisvártatva Erste Liga-győztesnek, magyar bajnoknak és kupagyőztesnek, szuperkupa-nyertesnek nevezhettük, majd a Tipsport Ligában találtuk magunkat. Feltett szándékunk volt, hogy a felnőttek idővel bekerüljenek az EBEL-be: még prezentáltunk is Salzburg­ban, ám nem jött össze. Szerettük volna megcsinálni, ami a Fehérvárnak sikerült, hogy van a légiós felnőttcsapat, alatta az Erste Liga-keret, majd a junior, hogy meglegyenek a bevehető lépcsőfokok. Mivel a felnőttcsapat nyilván eredménykényszer alatt is játszott, a fiataljaink szép meccsszámot kaptak, ám kevés játékpercet, viszont annak nem sok értelme van, hogy üljenek a kispad végén, és azt mérjék, hány fok van a csarnokban. Annak ellenben sok, hogy pénteken játsszanak néhány percet a Tipsport Ligában, másnap az Erste Ligában több mint húszat, így a nagyoknál is könnyebben vethetnék meg a lábukat. Ezért akartuk létrehozni pluszban az Ers­te Liga-csapatot, ám tavaly és tavalyelőtt is elzavartak minket, így sérült az alapkoncepciónk. Erre jött most a koronavírus-járvány miatti bizonytalanság, hogy a szlovák és a magyar szövetségből sem tudtak mit mondani, és például a Kassa decemberben szeretne kezdeni, olyan gondjai vannak… Ügyvezetőként és edzőként úgy láttam: meglenne a projektünk, azonban most kellhet egy idény, amelyben a felnőttcsapatot hátrébb vonjuk, és jövőre meglátjuk, miként alakul minden, hiszen nekünk magánszemélyek a tulajdonosaink.

– Ezek a magánbefektetők össze tudnák adni, ami a Tipsport Ligához szükséges az állami segítséggel befizetendő csatlakozási díjon túl?

– Talán ezt a harmadik évet még elvállalták volna, ám nagyon megnőttek a költségek, főleg a játékosfizetések és a csarnokhasználati díj. A teljesítőképességük határán támogattak minket.

– Ezért tehát összeálltak a Hokiklubbal, és a Tipsport helyett az Erste Ligára jelentkeztek.

– Igen, mert közben ők nem szeretnék már annyira a felnőttek versenyeztetését, azonban nekik volt Erste Liga-licencük – nekünk meg a szakmai hátterünk, a játékosmennyiségünk, úgyhogy csináltunk egy külön társaságot, amit bejegyeztek a szövetségben, jelentkeztünk az Erste Ligára, elbírálták, helybenhagyták.

– A minapi közleményből nem világos, hogy miként alakul a játékoskeret.

– Máris kaptam vagy tizenöt e-mailt ügynököktől, de feladtam, hogy külföldi egyetemistáink is legyenek, csakis magyarokkal játszunk majd, főleg a MAC-os nevelésűekre építve, valamint az eddigi felnőttkeretből is maradnak klasszisok – így nem légiósoktól, hanem magyar válogatottaktól tanulhatnak az ifjak, ez sem rossz.

– Ezt végiggondolva az Erste Liga elődöntőjének határára érhetnének.

– Nem az eredmény az elsődleges. A csapataimmal mindig elöl jártunk a korosztályos ob I-ben és az EBEL-ben is, továbbá fizikailag mindig jó állapotban voltunk, erre most is garanciát vállalok, erre lehet építeni a többit.

– Mi lesz a nagycsapatot eddig vezető Majoross Gergellyel és Tokaji Viktorral?

– Ha a Tipsport Liga-csapat ment volna tovább, ők folytatták volna, mert elégedettek vagyunk a munkájukkal. Ha az elképzelt többcsapatos modellünk létrejött volna, ők látták volna, amit mi csinálunk, én láttam volna, amit ők csinálnak, hét-nyolc játékost pedig lifteztettünk volna a két keret között. Ám közbeszólt a vírus, ezért most kicsit a jövőbe kell látnunk, ami összetett és komoly feladat. Lehet, hogy a mostani döntésünk itt-ott fáj, viszont erről tudjuk, hogy végig tudjuk csinálni. Nem adtuk fel a felnőttprojektet, ezért számítunk rájuk, és közösen megtaláljuk a helyüket a klubban. Például, mivel nem kapunk segítséget a szakemberképzéshez, próbáljuk saját magunk csinálni, és Mogyi erre alkalmas volna, Toki pedig másodedző volt, biztosan tudunk olyat mondani neki, ami a vezetőedzői képességeit fejlesztené. Ha mi fejlődünk, a klubunk is fejlődik, és eredményesek lehetünk, sok játékost adhatunk a magyar élmezőnynek is. Megborult a helyzet, de azt keressük, miként tudjuk a legtöbbet kihozni belőle.