Elbúcsúztak – megemlékezés a kenusok legendás tréneréről

Az ország egyik legeredményesebb utánpótlásedzője volt, minden évben volt valamelyik korosztályban válogatott versenyzője, akik sikeresen szerepeltek a korosztályos világversenyeken. Legutóbbi eredményes kenusa Horváth Benedek, a Rácalmás SE sportolója, aki 2019-ben az év utánpótlás kenusa lett, két világbajnoki címet szerzett a maratoni világbajnokságon, több ifjúsági és junior vb-n volt érmes, 2017-ben az Európai Olimpiai Ifjúsági Fesztiválon három számban is ezüstérmet szerzett.

De a korábbi felnőttvilágbajnokok közül Pálizs Attila és Malomsoki Sándor is az ő neveltje, valamint Molnár Gergely, a Dunaferr SE kenusainak az egyik edzője is az ő tanítványa volt. Vizi Gábortól tegnap búcsúztak el a dunaújvárosi köztemetőben. Írásunkban rá emlékezünk.

A Rácalmás SE-nél Bölcskei Ferenc szakosztályvezetővel dogoztak éveken át nagyszerűen együtt.

– Sokáig győzködtem, amíg 2014-ben beadta a derekát, és elkezdett nálunk a kenusokkal foglalkozni. Abban az időben is beteg volt, de akik kezelték, azt javasolták neki, hogy nyugodtan edzősködjön, jót tesz majd neki. Nagyon gyorsan jöttek az eredményei, Bucsi Bence, Bucsi Bálint, Nagy Ivó Máté és Horváth Benedek is hamar korosztályos válogatott lett, és ez egy ilyen kis klubtól, mint a miénk, hatalmas eredmény. Nemcsak minket, hanem az egész magyar kajak-kenu sportot nagy veszteség érte, nem tudjuk őt pótolni. Tavaly kezdett el egy újabb korosztállyal foglalkozni, akik közül ketten is kölyök válogatottak lettek. A csónakházunkat most újítottuk fel, a kajak-kenu szövetségtől erre hetvenhárommillió forintot kaptunk, ez a támogatás nagy részt az ő személyének szólt, hiszen a sportágban az egész országban nagy tisztelet övezte.

Molnár Gergely: – Tizenhét évig volt az edzőm, nála kezdtem, a kenuzás minden fortélyát tőle tanultam meg. Nagyon szerettem, kötődtem hozzá. Tizenegy magyar bajnoki címet szereztünk együtt, korosztályos válogatott lehettem a segítségével. A kenuról mindig ő jut az eszembe, edzőként is sokszor kértem tőle tanácsot, és mindig nagyon segítőkész volt.

Hubikné Tarján Éva évtizedekig volt a dunaújvárosi kajak-kenu sport versenyzője, majd vezetőedzője, a mai napig indul a masters versenyeken – nemzetközi szinten is. Ő is nagyon sokat dolgozott együtt Vizi Gáborral.

– 1987-ben jöttem vissza a férjemmel Velencéről Dunaújvárosba, akkor Vizi Gabi volt a Kohász vezetőedzője, de ő egyidejűleg dolgozott a vasműben is, és az ottani állását nem akarta feladni, így lettem én a vezetőedző. Remek szakember volt, nagyon fegyelmezett és szorgalmas, jól együtt tudtunk működni. Egyik legszebb emlékem vele kapcsolatban, hogy egyszer a finnországi Lahtiban együtt voltunk egy világkupa-versenyen. Akkor fehér éjszakák voltak Finnországban, és egy világos éjszaka lesétáltunk a tópartra, és nagyon meghatotta a naplemente. Szigorú ember volt, de nagyon jólelkű, a szép dolgokra igen érzékeny. Vele kapcsolatban nagy fájdalmam az, ahogy eltávozott a klubtól. Akkor nagyon rossz anyagi körülmények között működött a kajak-kenu szakosztály, mindig azért kellett dolgozni, izgulni, nehogy megszűnjünk. Már Molnár Gergő minimális fizetésére sem telt, akkor ő még versenyzett, ezért Gábornak csak Malomsoki Sanyi maradt meg versenyzőnek, viszont a klub egy emberért nem akarta az edzői fizetést biztosítani, azt akarták, hogy kezdjen el dolgozni egészen kis gyerekekkel, ő pedig ezt nem vállalta. Mivel neki ott volt az állása a vasműben, úgy döntött, az edzősködést befejezi. Azután szerencsére Rácalmáson visszatért, és ott is bizonyította, hogy milyen kiváló szakember.