Tudják, hogy a feladat nem könnyű, de meg kell birkózni vele

Olyan szintű emberekről van szó, akik a Wikipédián úgy szerepelnek, mint Kassa leghíresebb polgárai. Igor Libával, a világklasszis csatárral kiegészülve évekig a csehszlovák jégkorong első számú sorának számítottak, és ezt szlovák részről nem volt könnyű elérni egy cseh középpontú országban. Ihnacak mester játékosként az NHL-ben, a Toronto Maple Leafsben és a Detroit Red Wingsben szerepelt. Vodila Európát nem hagyta el, Olaszországban légióskodott. Hosszú távon persze ez nem jelent semmit, de azért érdemes odafigyelni a mondanivalójukra, főleg úgy, hogy pillanatnyilag Dunaújvárosban dolgoznak.

Nyolc mérkőzésen jutott túl a Dunaújvárosi Acélbikák jégkorongcsapata az Erste Ligában. Hat győzelem, két vereség a mérlege, amit talán a vártnál jobbnak is tekinthetünk. A szezon elején vette át Miroslav Ihnacak és Jan Vodila az Acélbikák irányítását. A szezon kezdete előtt a szakemberek azt mondták, hogy korai még arról beszélni, hova juthatunk, milyen a mezőny ereje. Egy hónap után azonban már van rálátásuk arra, hogy mi is fogadta őket, és mi is vár rájuk.

– Közel azonos tudású csapatok alkotják a mezőnyt. Úgy gondolom, hogy fegyelmezett játékkal bárkit meg tudunk verni, de ellenkező esetben bárkitől ki is tudunk kapni. Hogy milyen a liga ereje? Szerintem a szlovák második vonal elején lenne minden Ers­te-ligás csapat.

– Nyolc forduló után milyennek látja a saját csapatát?

– Vannak nagy kincseink, akik mérkőzéseket tudnak eldönteni, de sok a fiatal, akiknek még nagyon sokat kell fejlődniük. Az biztos, hogy kevesen vagyunk, de a költségvetés erre ad lehetőséget. Most Erdélyben derült ki, hogy ennyi játékossal nem lehet egymás után két meccset lejátszani. El kell ismerni, elfáradtunk.

– Ha úgy látja, szűkös a játékoskeret, nem gondolkodik azon, hogy erősíteni kellene a csapat összetételét?

– Szükség lenne rá, de tudomásul veszem, hogy a lehetőségek a klubnál behatároltak, megpróbáljuk nagyon sok munkával elérni azt, hogy egy ütőképes, eredményes csapatunk legyen. Alapvetően meggyőződésem, hogy jó úton haladunk, a klub vezetése reálisan gondolkodik, a játékosok nagyon jó partnerek a közös munkában.

– Legutóbb Brassóban 9–2-re kikapott a csapat, vasárnap ők érkeznek hozzánk. Mit várhatunk ettől a találkozótól?

– Az erdélyi túra nem sikerült jól, mi sem voltunk tisztában azzal, hogy ez mivel jár. Sokat utaztunk, mások ott a körülmények, de hasznos volt számunkra. Tanultunk belőle, sok tapasztalatot szereztünk, és vasárnap hazai pályán csak egy célunk lehet, hogy visszavágjunk a brassóiaknak.

A Corona Brassó elleni találkozó vasárnap 18 órakor kezdődik a Dunaújvárosi Jégcsarnokban, vagyis jöhet a visszavágó.