Minél több saját nevelésű fiatal öltse magára a felnőttek mezét

A helyzetet régóta ismerem, de mégis mellbevágott az őszinte vallomás. Utána már csak néhány pillanat kellett ahhoz, hogy gondolatban én is feltegyem a kérdést: tényleg vajon kinek szurkolnak a Siófok vagy a Kisvárda csapatánál? Tudom jól, hogy sokan az előbb említett idősebb úrral értenek egyet.

Már írtam arról, hogy Mátéfi Eszter szakmai igazgatóhelyettes – munkatársaival együtt – nagy lendülettel és örömmel munkálkodik a fiatalok, az utánpótlás körében. A Kohász akadémia lányai mindig a mosolygós felnőttet, a javukat szolgáló szakembert, a pótmamájukat láthatják benne. A napokban érkezett haza Erdélyből. Marosvásárhelyen töltött néhány napot persze nem turistaként.

– Beszéltünk már eddig is arról, hogy számunkra stratégiai kérdés, hogy tartsuk vagy teremtsük meg a Kárpát-medence magyar lakta településeivel a kapcsolatot. Ez most ismét sikerült. Találkoztunk Erdélyben edzőkkel, szakemberekkel, és az a komoly tervünk, hogy együttműködési szerződést kötünk majd, esetleg a marosvásárhelyi sportiskolával. Mi a Kohászban szívesen, örömmel fogadjuk a tehetséges fiatal kézilabdázókat. Biztosítjuk számukra az elhelyezést, a kollégiumot, a sportolást, a tanulást. Tizenöt-tizenhat éves lányokat várunk szeretettel. A kapcsolat szerződés formájában márciusban lesz megfogalmazva. Erre a közös munkára már volt példa. Régebben ide járt hozzánk tanulni, kézilabdázni Bab Ágota, Fodor Noémi, Zajzon Noémi – kezdte a beszélgetést.

– Az együttműködés a vajdasági Ada város kézilabdázóival már működik is, hiszen a két egyesület lányai kézilabdáztak már egymás rendezvényein. Sőt, ha jól tudom, Adáról néhány lány a Kohásznál folytatja majd a sportolást, a tanulást…

– Valóban Adával már egyre komolyabb a kapcsolatunk. Velük aláírtuk az együttműködési szerződést. Március 8-9-én pedig Adán szerepel az U 10-es csapatunk egy utánpótlástornán.

– Eszter, látom az arcán, érzem a beszédén, hogy csuda szép pedagógiai és természetesen sportszakmai munkát vállalt el. Ennyi fiatal lánynak nevelőjeként, pótmamájaként csak lelkesedéssel, mosolyogva lehet dolgozni…

– Tényleg nagyon szép munka. Még bele is borzongok, hogy a külhoni magyarság gyerekei közül többeket is a szülők ránk bízták. Körbeölelik az országunkat a határon túli lánykák települései, városai, a szülőföldjük. Annak meg külön örülök, hogy olyan közösségként várjuk a lányokat, amelyben a komoly versenyeztetésre is van lehetőség. Gondoljunk csak arra, hogy az ifjúsági együttesünk NB I B-ben is szerepel, és kiválóan helytáll az idősebbek között. Egyszóval: aki tehetséges és a Kohászban szeretne sportolni, fejlődni, az kiváló játékos, és egyúttal élvonalbeli kézilabdázó, válogatott is lehet. A feltételeket, a tanulmányi munkát, a kollégiumot, a gyakorlás, lehetőségét, a versenyeket – a tulajdonos Dunaújváros Megyei jogú Város önkormányzatával együtt biztosítjuk. És ez a Kárpátaljára is érvényes. Oda, Beregszászra Imre Vilmos sport­igazgató kétszer is elutazott, találkozott magyar szakemberekkel. Jó úton halad ott is a kapcsolatfelvétel. Megpróbáljuk a gyerekkézilabdát ott is felpezsdíteni.

– Ahogy már a felnőttcsapatnál is néhány tizenéves tehetség nagy lelkesedéssel bontogatja szárnyait, ismét az idősebb úr megjegyzése jut eszembe. Magyar csapatunk van…

– És itt a lehetőség, aki akar, éljen vele! Nagyszerűnek mondható a toborzó rendszerünk is. Változatlanul népszerű az akadémiánk a szülők között Hódmezővásárhelytől a Nyírségig. Több mint kétszáz gyermek sportol és tanul nálunk egészen az U 8-tól az U 14-ig, a serdülő csapattól, az ifjúsági gárdáig. Az ifisták harmadikak a csoportjukban, az NB I B-ben pedig az ötödik helyen állnak. A legfontosabb valamennyiünk számára az, hogy fejlődjenek, és a megfelelő helyen versenyezzenek. Majd később komoly cél lesz, hogy minél több saját nevelésű fiatal öltse magára a felnőttek mezét. Mi így akarunk csapatot építeni.

Úgy legyen! Ön pedig kedves uram, továbbra is örvendjen mögöttem az első sorban, velem együtt szurkoljon a magyar csapatnak, amelyet úgy hívnak, hogy Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia. Hajrá!

Ez a csapat az utánpótlásra épül

Gyakorlatilag egy eredménycentrikus világban élünk, és sokszor már a második hellyel sem vagyunk elégedettek. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy a kézilabda-akadémia feladata az utánpótlás-nevelés. Ezzel fejtette ki gondolatait egy szezon elejei sajtótájékoztatón dr. Dorkota Lajos, a MEKH elnöke, városunk díszpolgára. Megerősítette, hogy az akadémia által kitűzött célok teljesen reálisak. Kiemelte, hogy ma annyi külföldi játszik a magyar bajnokságban, annyian igazoltak a magyar bajnokságban szereplő csapatokhoz, hogy ezzel nem lehet felvenni a versenyt. Hatalmas összegeket emésztenek fel az ilyen igazolások.

A DKKA költségvetése nem akkora, mint ezeké az együtteseké, de stabil, köszönhetően ez a tulajdonos város önkormányzatának. Ez a csapat azonban valóban az utánpótlásra épül, azt építi és adja oda a nemzeti válogatottnak ezeket a játékosokat.