Akinek egy dinamit van a bal bokájában

A dunaújvárosi atléta az európai ifjúsági ranglistán a hatodik helyen áll, ami pedig szenzációs eredmény.

Körülbelül tíz évvel ezelőtt Éva néni, azaz Pappné Házi Éva, aki testnevelő volt a Vasvári iskolában, ajánlotta a leánykának: „Próbáld meg az atlétikát!” – Mivel érdekesek, játékosak voltak a gyakorlások, ott ragadtam – emlékezik vissza Klaudia, akit szerdán ünnepélyesen fogadtak trénerével iskolájában, a Pannon Oktatási Központban.

– Már fél év után mindent megnyertem: távolugrásban, hatvanméteres futásban, medicinlabdában, váltófutásban is. Később maradt csak a távolugrás. Tagja lettem a gyermekválogatottnak, vagyis a serdülő korosztály csoportjában versenyeztem. Tizenkét évesen váltani kellett, és a székesfehérvári Arak tagja lettem. Így kiváló helyen, remek körülmények között készülhettem, például a megyeszékhelyen már volt hosszú nekifutó pálya is. Ahogy mentek az évek, már nem utcahosszal nyertem, hanem bizony meg kellett küzdenem a tíz centi távolságokkal is – tette hozzá.

Egy távolugrónál minek köszönhető a siker? Mi kell az olimpiai érem megnyeréséhez?

– Mindenesetre komoly alapozás, sok-sok futás, Éva nénivel kegyetlen lépcsőzések. És nagyon fontos az elszántság. Bátor, hezitálás nélküli ráfutás. Én maximalista vagyok, céltudatosan mindig a legjobbat akarom. A 2018-as az eddigi legjobb évem. Bécsben fedett pályán az 599, a negyedik hely már adott egy lökést nekem, azután Tamperében az idősebb juniorok között a világbajnokságon lettem hetedik. Előtte az Európa-bajnokságon pedig ötödik. A világbajnokság után kicsit pihentem, majd jött az alapozás. Az olimpia előtt három héttel 623-at ugrottam a csapatbajnokságon. Ezek mind-mind biztató előjelek voltak.

Akkor lássuk az olimpiai ezüstérmének történetét!

– Éva néni úgy engedett utamra, hogy mindent megbeszéltünk előtte, mindenre felkészültünk a jó eredmény érdekében mentálisan is. Éreztem, dobogóesélyes vagyok. Egy centivel előzött meg végül a belga lány, így lettem második. Ahogy az lenni szokott: egy kis szomorúság, majd utána pedig határtalan öröm uralkodott el rajtam. Gyönyörű az ezüstérmem. Nem szoktam döngetni a mellemet, azaz nem vagyok elájulva magamtól. Szerény vagyok, de nagyon-nagyon boldog is. Nekem az mindent megért, amikor szüleim itthon százszor is megöleltek, és a fülembe súgták, mennyire szeretnek. Szeretett edzőm, akinek van helye a szívemben, mondta rólam: „Ki lehet jelenteni, hogy Klaudiának dina­mit van a bal bokájában.” Így igaz, mert bírni kell egy kis pihenő után az újabb alapozást, az erőgyűjtést. Kezdődik az edzőmmel minden elölről. Ő az a nagyszerű szakember, akire mindig, mindenben számíthatok. És közben junior lettem! Tehát jövőre természetesen a junior Eb-re szeretnék kijutni.

MOB-elnök: büszkeség és optimizmus

Kulcsár Krisztián, a MOB elnöke szerint büszkeségre és optimizmusra ad okot a jövőre nézve, hogy a magyar csapat minden idők legjobb szereplésével, 24 éremmel – 12 arany, 7 ezüst és 5 bronz – zárta az ifjúsági olimpiát. „A gyerekek, akik egyszer majd a nagy olimpián szerepelnek, itt kapnak először ízelítőt abból, hogy milyen a hangulat, és milyen nyomásnak kell majd megfelelniük akkor, ha odakerülnek” – fogalmazott.