A dunaújvárosi Horváth Brigittának sokba került az első gólja a kontinensbajnokságon

Fantasztikus érzés lehetett, amikor kiderült, hogy tagja lesz a nemzeti együttesnek, bár gondolom, nem ilyen nyitányra számított, hiszen négy góllal kikaptunk a spanyoloktól.

– Nagyon boldog voltam, amikor kiderült, hogy én is utazhatok, de azért kellett pár nap, amíg ezt el is hittem. Tavaly nyáron még a világbajnoki bő keretben sem voltam benne, viszont ősztől a klubszezonom jóra sikeredett. Akadtak benne hullámvölgyek, de stabilabb lett a játékom az előző szezonokhoz képest. Reméltem, sikerül kivívni a csapattagságot, klubtársaim, Gurisatti Gréta és Szilágyi Dorottya is biztosra mondták, de ebbe nem mertem bele­gondolni, mert óriási csalódás lett volna, ha mégsem jön össze. Felnőttszinten ez az első világversenyem, itt jobbára más poszton számítanak rám, mint Dunaújvárosban, ahol centert játszom. Ezzel szemben most szélsőként szerepelek, de ha úgy adódik, akkor második centernek is beúszok. Nagyon vártam már a kezdést, a hangulatot, az első meccs előtt volt bennem izgatottság, de próbáltam úgy felfogni: csak egy edzőmérkőzés lesz. Sajnos a rajt nem sikerült a legjobban a spanyolok ellen, nem játszottunk jól, a hátrányvédekezésen ment el a meccs. Szerencsére senki nincs lehangolva, hiszen van még idő javítani, persze kielemezzük ezt a találkozót. Úgy gondolom, részemről egész jól ment a vízilabda, de nyilván a videózás alapján majd a szakmai stáb is elmondja erről a véleményét.

Azért nem teljesen újdonság a válogatott, hiszen már játszott a felnőttcsapatban, illetve a DUE-Maarskkal a nemzetközi kupasorozatban is felvértezhették magukat.

– Sokat segített, hogy a világligában és az Európa-kupában volt lehetőségem játszani, így tudtam, mégis mire készüljek. A szövetségi kapitány ki is emelte, hogy ezekben a sorozatokban már legyőztük azokat az ellen­feleket, akik most a legnagyobb riválisaink a dobogós helyekért. Tehát ez az Eb-n is menni fog.

Szerintem nincs a csapatban olyan, aki nem tudná, 2016-ban is négygólos vereséggel kezdett a társaság Belgrádban, aztán…

– Igen, aranyérmes lett. Persze ez nem jelenti azt, hogy a „sorminta” alapján egyenes út vezet megint odáig. Ám ez még csak a kontinenstorna első hete, s úgy, mint két éve, lehet még menet közben fejlődni. Igazából az Eb majd a jövő héten kezdődik, a negyeddöntő lesz az első legfontosabb állomás. Hiszen hiába sziporkázik addig valaki a csoportban, vagy éppen nem a legjobb formáját mutatja, ha ott veszít, máris elúsztak az érmes álmok.

A csapat fele kicserélődött, sokkal fiatalabb az átlag­életkor, a társak azt mondják, amikor lehet, sokkal oldottabb a hangulat, mint korábban. Ez is segíthet a jó szereplésben?

– Az olimpiai bő keretből van tapasztalatom 2016-ból, akkor feszültebb volt a hangulat, valóban. Most például ebédnél arra figyelünk, melyik asztalnál nevet hangosabban a társaság, vagy éppen milyen poént lehet bedobni. Mindenki mosolygós és vidám, persze amikor edzés és munka van, akkor a fegyelemé és a figyelemé a főszerep.

Vasárnap „értékelhetetlen” találkozón verték meg óriási különbséggel a törököket, ahol talán az volt a legnagyobb feladat, hogy az előző éjszakai meccs után el ne aludjanak. Viszont megszerezte első gólját is, ami biztosan sokba fog kerülni…

– A spanyolok ellen nagyon későn játszottunk, hajnal volt, mire elaludtunk, így a kora délutáni időpont nem volt éppen ideális. Igyekeztünk, hogy próbáljunk úgy pörögni, mint a házigazdák ellen. Valóban, megvan az első találatom is, ez pedig sok süteménybe kerül majd. Mindig találnak a többiek okot, amiért édességet lehet vinni a társaságnak…

Ma következnek a szerbek, szintén a kötelező győzelem kategória. Majd utána az oroszok, az viszont már kulcsmérkőzés lesz.

– Nem becsüljük le a szerbeket, de őket is simán meg kell verni, ezért már az oroszokra készülünk. Ők is tele vannak jó játékosokkal, akikre kiemelten kell figyelni. A spanyolok ellen pont az volt a probléma, hogy a kulcsemberek tíz gólt lőttek, pedig készültünk erre. Az oroszok ellen ezt már nem engedhetjük meg, úgy tervezzük, maximum egyet-egyet engedünk csak nekik. Szerintem tudunk nagyon jó dolgokat végrehajtani, ebből pedig olyan önbizalmat meríthetünk, ami az Eb végéig kitarthat. Másrészt gyorsak vagyunk, fiatalok, sokunkat nem is ismernek, tudunk váratlan dolgokat elő­húzni, amire a riválisok nem készülhettek. Minden erőmmel azon vagyok, hogy az Eb végére az én nevemet is alaposan megismerje a kontinens, a többiekével együtt.