Norvégia és Svédország is legyőzte a magyar női kézilabda-válogatottat

Nagyon jól tudtuk, hogy a szombati mérkőzést a világbajnok ellen játssza a magyar női kézilabda-válogatott, és ez nem sok jót jelent. Mégis olyan jó érzés volt bízni egy kisebb csodában. Látva a szintén északi módon gondolkodó szövetségi kapitány, Kim Rasmussen elszántságát, a kerettagok szorgalmas felkészülését. Meg hát egy kis szerencsében is hittünk, hiszen a világ egyik legerősebb bajnoksága a magyar, és akár a válogatottja is lehetne az elsők között. Sajnos ezek a remények, óhajok hamar elszálltak, és visszazuhantunk a realitás talajára, ahogy peregtek a percek. A norvégok néhány pillanat alatt szinte esélytelenné tették a válogatottunkat, és ez – nem kellemes és érdekes – inkább különlegesen szomorú élmény volt. Hamar lett 12-5 az eredményjelző táblán. A norvégok olyan sebességgel és labdabiztonsággal játszottak, amit követni még szemmel sem tudtak a mieink.

A Dunaújvárosi Kohász irodavezetője, Horváth Tibor évekig dolgozott Skandináviában, ő mesélte egyszer: a gyerekek kiválasztásánál szinte első szempont a gyors futás. Tehát ezek szerint a fürgeség mellett a többi majd megtanulható. Hogy ez a felvételi követelmény nálunk mennyire fontos, azt én nem tudom. De azt látni lehetett, hogy a norvégok egyszerűen lerohantak bennünket. Szétszedték a védelmünket. Azt sem tudtuk sok esetben, hogy melyik norvég lányt támadjuk meg, mert (hopp) már nem is nála volt a labda. Üde színfolt volt Kovacsics kemény, küzdelmes kézilabdája, a pimaszul fiatal Háfra gólveszélyessége, és még Janurik kapus teljesítménye. Ami különösen feltűnt, hogy Tomori, Szucsánszki kiválásával átlövő nélkül játszott a csapatunk. Zácsik lehetett volna egyedül ezen a poszton a nagy bombázó, de nem volt az, úgy látszik, a Dunaújvárosi Kohász játékosát, Kovács Annát csak hetesdobásra szerződtette a kapitány, Görbicz is csak rövid ideig volt parkettán... Persze ez lehetett kapitányi óvatosság, előrelátás is, hiszen jönnek a mérkőzések egymás után. Az erőt be kell osztani, így igaz.

A mérkőzés második felében jobbak voltak a mutatóink. De ekkor már a norvég kapitány is beküldte a második vonalat, meg hát minek rohanjanak hatvan percig... A 30-22-re végződött norvég-magyar (félidő 21-11) nem világrengető meglepetés. Egy nap múlva már másra kellett figyelnünk, de nagyon. A norvég kézilabdázók azt tudják évek óta, amit, ha lehetne, le kellene másolni, tanulmányozni, oktatni, kipróbálni. (Tényleg nem lehetséges?) De legalábbis kicsit közelíteni kellene hozzájuk!Miután túl voltunk a verésen, már a következő találkozókra kell koncentrálni, és bízni a kisebb csodában, mert az olyan jó érzés!Sajnos, erre még várni kell, ugyanis együttesünk 25-22-re kikapott Svédországtól a B csoport második, vasárnapi fordulójában. A szombatinál nagyobb elszántsággal és keményebb védekezéssel kezdték a találkozót a magyarok (6-4), de a hatékony támadójátékuk pontatlanná vált, 11 perc alatt csak egyszer találtak be, ezért a szünet előtt az egyenlítésért kellett küzdeniük, ami végül sikerült (11-11). A második felvonásban nem volt olyan időszak, amikor a magyarok védekezése és támadójátéka egyszerre jól működött volna, a svédek ismét vezetéshez jutottak, és előnyüket magabiztosan megtartották.Következő ellenfelük az ugyancsak pont nélkül álló Argentína lesz, kedden 14 órától.

Borítókép: Klivinyi Kinga (k) a norvég Heidi Loke (b) és Stine Ruscetta Skogrand között próbál kapura dobni Fotó: MTI