Forró hangulatú, jégkorongos születésnapot ünnepelhettünk

Elismerésekkel, kitüntetésekkel, a nevek márványba vésésével, ünnepélyes, büszke visszavonultatásokkal, egy női és egy férfi válogatott mérkőzéssel és persze hokigálával.

A Szapporói Hősök és Golden Lions, ez a két gárda, azaz Magyarország és Finnország játszotta a gálamérkőzést. Az első név minden magyar hokiszurkolónak kötelező lecke, hiszen az elnevezés a 2008-ban az A csoportos világbajnokságra kijutó csapatunkat illeti – nem is egy Dunaújvárosban jól ismert névvel. A Golden Lions pedig az a finn öregfiúkcsapat, amelyben hat világbajnok is szerepelt. Nálunk Pat Cortina Diego Scandellával és Énekes Lajossal karöltve ismét együtt állt a kispadon. Boldogan.

A mieink a magyar válogatott 1928-ban, a St. Moritz-i téli olimpián viselt mezének a másolatában léptek a jégre. Mondhatjuk, hogy a dunaújvárosi, a profi karrierjétől ezzel a találkozóval búcsúzó Gebei Péter vezette játékvezetői sor is hozzájuk öltözött: annak a kornak a hangulatát megidézőn, elegáns barna pulcsi, fehér ing és nyakkendő volt a viseletük.

A Szapporói Hősök ezen a napon is kitettek magukért az alábbi összeállításban: Budai, Enneffati, Gröschl, Holéczy, Horváth, Kangyal, Kovács, Ladányi, Majoross, Palkovics, Peterdi, Svasznek, Szélig, Szuper, Tokaji, Vas J., Vas M., Vaszjunyin. A mérkőzésen Majoross Gergely és Kovács Csaba duplázott, Horváth András is betalált, Ladányi Balázs mi mással, mint egy csodagóllal járult hozzá az emlékezetes sikerhez:

Szapporói Hősök – Golden Lions 6-5

A magyar fiúk barátságos és közönségszórakoztató hokit nyújtottak. Ahogy Horváth „Balu” mondta: egy kicsit lassabban csinálták, hogy jól követhető legyen. És olyan is volt, mint egy oktató előadás. Itt nem megbocsátható, hanem kötelező volt „egy kicsit cifrázni”.

S, hogy kik voltak ezek a finnek? Az események közötti nagy zsibongásban hallhattunk ilyen furcsa kérdéseket is. Ezeket természetesen inkább szórakoztató jellegű provokációnak vehettük, mert a mi hőseinknek igencsak rangos ellenfelet hoztak erre a napra. Csak úgy szerényen válogatva közülük: Lehtinen például egy kimondottan szerény cím gyűjteménnyel dicsekedhet, hiszen világbajnok, háromszoros vb-ezüstérmes, olimpiai ezüst- és bronzérmes, nem mellesleg Stanley-kupa-győztes lett a Dallas Starsszal, na és persze finn bajnok is. És, ha a hokis álomkupa is szóba jött, volt itt egy kétszeres nyertese és egy olimpiai ezüst birtokosa: Reijo Ruotsalainen. A nagy „öregek” mellett persze volt fiatal csikó is, a nyáron kétszeres KHL-győztesként visszavonult Niko Kapanen, aki szerintünk a formája alapján akár most azonnal is visszakapcsolódhatna a profi ligába. A nap során a Hall of Fame-ünk új tagokkal is bővült: Galambos Béla, Kiss Tibor, Koutny Lajos és posztumusz Zsitva Béla nevét vésték a márványtáblára a városligeti műjégpályán található hokimúzeumban.

Viszlát! – kimondva csak ennyi. A valóságban nyilván szó szerint értjük, hiszen még nagyon sok jó közös élményben szeretnék részesülni velük. Ezzel az esti Magyarország – Lengyelország mérkőzés előtt elbúcsúztatott legendás kedvenceinkre gondolunk. Az eddig szerzett dicsőségeiket rögzítő emlékplaketteket Such György, a szövetség elnöke adta át Ladányi Balázsnak, Peterdi Imrének és a profi játékvezetéstől elbúcsúzó Gebei Péternek.

Most pedig álljon itt pár rövid gondolat az említett uraktól. Ladányi Balázs: – Parádés gólt lőttem? Az volt a szerencsém, hogy a tempóm már nem a régi, és nem tudtam onnét elkorizni, ott ragadtam és beütöttem! Jó meccs volt, tartottam tőle. Meghatódás, összeszoruló szív is volt, de ennél a csapatnál ez már csak így van.

Peterdi Imre: – Lehet, hogy meg is fiatalodtam a mai napra, hiszen a játék meghozza a kedvet mindenre. Mindenki a maximális jó formáját hozta. Nyertünk, a győzelmet pedig nem kellett megmagyarázni! Kisgyerek koromban jó döntést hoztam és a mai napig is azzal foglalkozhatok, amit nagyon szeretek.

Gebei Péter: – Hihetetlenül nagy pillanat volt az életemben a mai este. Talán még soha nem volt példa arra, hogy a játékvezetőt a közönség megünnepelje. Így abbahagyni és így visszavonulni, ennél szebb nem lehet…