2024.03.19. 13:00
Visszajátszással zárták a tárlatot - képgalériával
Sajátos módon zárult a Dunaújvárosi tárlat a Kortárs Művészeti Intézetben március 14-én este. Azt már megszokhattuk, hogy az utóbbi időben nem csak egyszerűen véget érnek a kiállítások, hanem valamilyen tárlatzáró eseményt is kapcsolnak hozzájuk, rendszerint egy finisszázst, ami gyakran társul záró tárlatvezetéssel is. Ezúttal a Pillanatragasztó Társulat egy rendhagyó playback színházi előadással tisztelgett a dunaújvárosi művészek előtt.
Fotó: Szabóné Zsedrovits Enikő
A Pillanatragasztó Társulat 14 éve alakult, azóta szerveznek rendszeresen előadásokat, mégpedig egy sajátos stílusban és módon. Az ő specialitásuk a playback improvizációs színház, amely a nézők érzéseit, hangulatait, történeteit játssza vissza. Az előadáson a folyton cserélődő játékmester az összekötő kapocs a színészek és a közönség között, ő az, aki egy-egy történetet, egy-egy meghatározó élményt, érzést igyekszik kicsalogatni a nézőkből, amit aztán a társulat tagjai eljátszanak, zenélnek, effektelnek. Vagyis a produkció, az élmény egyszeri és megismételhetetlen és különösen személyre, helyre szabott. Jó esetben "pörög" az est, egymást követik az emlékek, a hozzájuk kapcsolódó érzések, amint véget ér az egyik, már kedvet is kap egy újabb néző, hogy felelevenítse sajátját, és megnézze, hogyan folyik mindez át az alkotókon, és átélje, hogy benne milyen változást hoz annak a látványa, hogy mások hogyan értelmezik, élik meg az ő emlékképét.
A mostani alkalom a Kádenciák címet viselte, ami jól rímel a tárlatzáró eseményhez. Mint általában, most is zenés, ritmusos ráhangolódással indult az esemény az Uitz Béla teremben, meglepően szépszámú érdeklődő részvételével. A társaság szószólója, Koszi Ferenc ismertette a "szabályokat" azokkal, akik még nem vettek részt ilyen alkalmon, amely abban tért el az eddigiektől, hogy ezúttal arra voltak kíváncsiak, hogy a kiállított alkotások milyen hatást, érzelmeket váltanak, váltottak ki a jelenlévőkből, illetve olyan korábbi élményre, amely akár a múltból kötődik valamelyik kiállított alkotáshoz, alkotóhoz. Egy buddhista tanításon keresztül szemléltette, hogy bár az idő megállíthatatlanul száll, de a művészek megragadnak egy pillanatot, megmutatják, hogy ők hogy látják, mi pedig megpróbálunk közös térbe kerülni velük, megpróbálunk az ő szemükkel látni, ami ritkán megy. Elsőként azt mutatták, meg, hogy nekik milyen benyomásaik, érzéseik vannak a tárlattal kapcsolatban, majd a nézők történeteiből formálódtak a többféle technikával előadott jelenetek.
Tárlatzáró Placback színház a Kortárs Művészeti Intézetben
Fotók: Szabóné Zsedrovits Enikő