Többszáz éves becses, míves darabokat csodálhatunk meg

Egy régi könyvbe beleszagolni, a barnás, sárgás, cirkalmas betűkkel rótt papírokat lapozni, megcsodálni a míves kötést, az illusztrációt – mindez felér egy időutazással. A székesfehérvári Vörösmarty Mihály Könyvtárban jelenleg egy pici helyiségben őrzik azokat a ritka példányokat, amelyek a régi könyves, illetve a Dévay-gyűjtemény részét képezik. Korábban Szőnyegi Hajnalka – aki könyvet is írt a témában „A Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár Dévay-gyűjteménye” címmel – könyvtáros volt a téma avatott szakértője, ám ő továbbadta tudását, így én már Farkas Edit helyismereti könyvtáros jóvoltából tudhattam meg, milyen kötetek is rejtőznek a polcokon. Amit mindjárt az elején tudni érdemes: a régi könyves gyűjtemény 1851 előtti köteteket foglal magában, és lezáratlan, tehát bármikor gyarapítható, például antikváriumból. A Dévay-gyűjtemény pedig az 1924-ben elhunyt Dévay József pozsonyi származású könyvgyűjtőnek köszönhető, aki egy ideig Székesfehérváron is élt. Az ide tartozó könyvek között 1851 előtti és későbbi is van, ez lezárt gyűjtemény, úgynevezett könyvtártöredék.

A régi könyvek közül egy apokrif iratokat tartalmazó munka a legrégebbi – indulunk el a polcok felé, ahonnan Edit egy 1608-as könyvet emel le. A betűk fejlett nyomdatechnikáról tesznek tanúbizonyságot, hiszen láthatunk kurzív és különféle méretű betűket – mondja. A kötetek különlegességét például egy-egy irodalomtörténeti vonatkozás, a beleírt jegyzetek vagy a nyomda adhatja. Különösen fontos Vörösmarty Csongor és Tündéje, amelyet a székesfehérvári Számmer nyomdában készítettek 1831-ben, mert Pesten nem engedte meg a cenzor. A könyvet kinyitva olvashatjuk, hogy Székes-Fehérvárott nyomtattatott, és két név is feltűnik: Török Béla és Török Gábor. Talán az egykori tulajdonosok. Az illusztrált kiadványok is figyelemre méltóak: van például egy francia nyelvű, bőrkötéses kötet, amely lófajtákat mutat be. Valóban nagyon szép munka.

- Bokros Judit/feol.hu