Álló ováció a két koncerten, három ráadással

A Florence Acco Quartet, vagyis a Firenzei harmonika kvartett (Kiss Péter, Irene Sguizatto, Anna Bodnar, Giuseppe de Nitto) 2021 szeptemberében alakult a firenzei Luigi Cherubini Konzervatóriumban, Ivano Battiston egyetemi professzor irányításával. A szórólap szerint repertoárjukkal igyekeznek bemutatni a zene legszebb oldalait: a barokk korszaktól kezdve, a tangókon át, egészen a filmzenékig szinte minden stílust érintenek. Fiatal kora ellenére az együttes már számtalan firenzei hangversenyteremben és színházban léphetett színpadra, de számos más olaszországi városban is bemutatkozhattak. Több versenyen is részt vettek, legutóbb például tavaly áprilisban a 22. "Premio Lams Matera" nemzetközi versenyen értek el 2. helyezést. Céljaik közé tartozik, hogy minél több emberrel megismertessék a harmonikát és annak végtelen, fantasztikus lehetőségeit.

Erre kiváló lehetőséget nyújtott a magyarországi turné is, amelynek keretein belül a pécsi Dóm kőtárában, ugyancsak Pécsett, a Kodály Központban a VII. Pécsi Harmonika Fesztivál gálakoncertjén, Baracson a Magyarok Nagyasszonya templomban és Rácalmáson, a Szent István Király templomban mutathatták meg tudásukat. Szülőfalujában szombaton,míg Rácalmáson hétfőn lépett fel muzsikus barátaival a tanulmányait mesterképzésen folytató Kiss Péter, aki a egyetlen magyarként a konferálást is magára vállalta. Mindkét templomban pótszékeket kellett hadrendbe állítani, annyian érdeklődtek a hangverseny iránt. Rácalmásra a Rácalmási Polgári Egyesület meghívására érkeztek a nemzeti ünnepen, így a koncert előtt Terekiné Rendes Éva, az egyesület elnöke ünnepi beszédében megemlékezett 1956 hőseiről.

A repertoár és a színvonal természetesen mindkét helyszínen ugyanaz volt. Bernard Herrmann: Nyitány az "Észak-Északnyugat" című filmből, Johann Pachelbel: D-dúr kánon, Tiziano Bedetti: Venetian DNA, Johann Sebastian Bach: a-moll versenymű négy csembalóra és vonósokra BWV1065, Felice Fugazza: Tapestry, Johann Sebastian Bach: Schafe können sicher weiden BWV 208, Astor Piazzola: Milonga del Angel, Astor Piazzola: Escualo.  A zeneértők ebből a felsoreolásból láthatják, hogy nem egy "megúszós" koncertről van szó, alapos tudást, összehangoltságot, koncentrációt, és fejlett hangszeres technikát feltételeznek a művek, bár stílusukban eltérőek. Ami viszont nem olvasható ki a felsorolásból, de azért kikövetkeztethető, hogy Johann Sebastian Bach a-moll versenyművét nem éppen négy harmonikára álmodta meg. Ahhoz, hogy megszólalhasson ezeken a hangszereken, kellett a négy fiatal mesterének, Ivano Battistonnak a kivételes hangszerelő képessége, aki a nálunk komolyzenei hangszerként még kevéssé ismert harmonikára átültette az egész zenekarnyi hangzást. No meg kellett ez a négy rendkívül tehetséges és szorgalmas fiatal, aki képes volt megszólaltatni ezt az igazán nehéz darabot. Nem is akárhogyan! Persze ehhez  - meggyőződésem - kellett a mester pedagógiai érzéke is, hogy tudását képes volt átadni a hangszerüket láthatóan szerető növendékeinek. Valóban érezhető az ő hatása mindannyiukon, és egy ilyen formációban ez össze is adódik, kivételes élményhez juttatva a hallgatóságot. Rendkívül szerencsések voltak, akik bejutottak a koncertek egyikére, nem csodálkoznék túlságosan, ha a közeli jövőben már a MÜPA kínálatában szerepelnének borsos belépők mellett. Csak halkan merem megjegyezni, hogy szerintem színvonalban már nem állnak túl messze tőle. 

A közel másfél órányi est másik nagy erénye annak könnyedsége volt. Kiss Péter immár alaposan felépített, átgondolt konferálásába sokszor belefért a humor is, a közönség jót mulatott például az olyan sztorikon, mint hogy ha magyar zeneművet játszanak, akkor azért valamennyire kell tudniuk ezen a nyelven, így gyorsan megtanította muzsikustrársainak az egyik legfontosabb magyar szót: Egészségedre! Mindemellett - lassan már mondhatjuk úgy, szokásosan - konferálása rendkívül informatív is volt, a zeneművekről, azok keletkezéséről bőven ellátta tudással közönségét. Mint kiderült, az olasz koncerttermekben nem divat a vastaps, legfeljebb néhány bekiabálás bírhatja újrázásra a zenekart. Az ifjú talján harmonikásoknak bőven volt lehetősége a két templomban átélni az ütemes, ráadást követelő tapsot, de a bravózás sem maradt el. Három ráadással készültek, ezek közül az első bebizonyította, hogy mesterük nem csak pedagógusnak és hangszerelőnek kiváló, hanem zeneszerzőként is érdemes odafigyelni rá. Ivano Battiston: Movida című szerzeménye zajos sikert aratott a hallgatóság körében. A második ráadás talán kicsit várható is volt, lassan már harmonika koncerten soha nem maradhat el Astor Piazzola: Libertango című darabja, amelynek rajongótábora egyre bővül. A végére maradt a magyar vonatkozású darab, Vittorio Monti: Csárdása, amelyben éppen az olasz-magyar kötődés erős, hiszen a szerző olasz, a téma viszont magyar.

Kedves gesztusként a koncerttsorozat végén Kiss Péter köszönetet mondott a szüleinek a segítségért, amit a megvalósításhoz kapott.