Csapatjátékos, aki szeret a középpontban lenni

Amikor elindultál az évzáróra, akkor számítottál rá, hogy egy ilyen díjjal jössz vissza?

– Nem, nem, nem! Elsősorban azért, mert azt sem gondoltam, hogy ezt a díjat egyáltalán kiosztják, így arra sem tudtam számítani, hátha én kapom meg.

Egyébként nem motiválnak a díjak? Nincs ott a fejedben, hogy minél többet föl kéne rakni a polcra?

– Nem. Szerintem nem. Nem díjakban számolom ezt, hanem például olyasmiben, hogy tavaly is, meg most is a Móricz iskola év végi gáláján a Bartók kamaraszínházban felléptem, gitároztam. Annak sokkal jobban örültem, és azt élveztem.

Azt, hogy ennyi ember előtt előadhattál, vagy azt, ahogy fogadták?

– Mindkettőt. Azt is, hogy ennyi ember előtt játszhattam, mert azért nem mindenkinek lesz ilyen lehetősége. Főleg ennyi idősen. Meg a folyamatokat is élveztem. Hogy egy általam kiválasztott számot játszottam el egy ilyen rendezvényen, meg hát azt a miliőt, amikor összeszereltük, és mindemellett nagyon jól szólt, nagyon jó hangzása volt a színháznak.

Miért éppen a U2-t választottad? Ez nem a te korosztályod zenéje.

– De nekem igen. Ez talán úgy kezdődött, hogy a szüleim felől kaptam a magyar zenei kultúrát, rajtuk keresztül jutott el hozzám. Elkezdtem másodikos koromban klasszikus gitározni a Sándor Frigyes Zeneiskolában Baruts Bencénél, de akkor még nem kapott el annyira ez a zene. Úgy negyedikes koromban kattant át, és azt hiszem, hogy a 30Y nevű magyar alternatív zenekar hatására. Merthogy sok 30Y-koncerten voltunk, és megtetszett. Utána elkezdtem kitekintgetni, sok bluest, meg sok rock and rollt hallgattam. De hogy hogyan jutottam el a U2-hoz, ezen gondolkozom kell. Arra emlékszem, hogy az első két U2-szám, amit hallgattam, az a One volt, meg a Beautiful Day. Két koncertfelvétel, amit nagyon sokat hallgattam. Egyébként tavaly a gálán a U2 One című számát játszottam, idén pedig az I Still Haven’t Found What I’m Looking For-t. Egyébként azt figyeltem meg magamon, hogy csak azt a zenét kedvelem – nem elismerem, mert nagyon sok zenét elismerek –, amit magamnak fedezek fel. De ehhez azért egy gyereknek kell valamilyen látásmódot adni.

Ez az elismerés két dologról szól, a jó tanuló és a jó zenész. A jó tanuló rangot jelentett a szemedben?

– Jó tanulónak tartom magam, ahogy ezt a díj is írja, de kitűnő csak egyszer voltam. Most is sok osztálytársam volt – olyan tizenvalahány –, akik nyolc évig kitűnőek voltak. Én csak egyszer. Egyébként ez is jó ebben az iskolában, hogy azért egymást húztuk föl. Amúgy nem frusztrált, hogy nem voltam kitűnő. Talán a zenével kompenzáltam.

Viszont, ha az ember elkezd zenével foglalkozni, akkor az könnyen elviszi a figyelmét, és nem fog tanulni. Ez is gyakori. Miért fontos neked, hogy tanulj?

– Hát először is: anyukám tanár. Így aztán hamar megkaptam, hogy fontos legyen a tanulás. Meg olyan iskolába járok, ahol ez főleg lényeges. A másik dolog, hogy nagyon jó osztályba kerültem, fontos lett a jó tanulás.

Versenyeken is indultál?

– Voltunk csapatversenyeken, alsóban is, meg felsőben is. Azokat élveztem. Voltunk matematikaversenyeken, engem inkább a matek foglalkoztat. Ennek a miliője is nagyon jó.

Szeretek versenyhelyzetbe kerülni a zene terén is. Jégkorongozok is, és ezt élvezem, főleg csapatban. Szerintem izgalmas.

Tőled is megkérdezem, mit lehet szeretni a matekon?

– Hát erre nem fogok tudni választ adni. Egyébként az irodalom is foglalkoztat. Ez felsőben jött nekem, az osztályfőnökünk, a magyartanárunk, Für Valentina vitt rá, és közel kerültem az irodalomhoz.

Jó vagy időmenedzsmentben?

– Párszor megszenvedtem, nehéz volt összeegyeztetnünk mindent. Illetve nehéz is lesz, mert folytatom a gitározást is, meg a jégkorongot is jövőre. De egyébként ennek vannak jó hatásai. Most ez volt az árnyoldala, hogy azért elég szűk keretek közé zárt és egyébként ez sokszor a tanulás kárára ment. De sok jó hatása is volt, hogy be lett osztva az idő – ezt meg kellett tanulni.

A sportban hol tartasz?

– Idén két vagy három válogatott-összetartáson voltam, a jégkorongot is kedvelem.

Ez egy kellemetlen döntési helyzet, mert ha az ember több mindenben jó, akkor el kell dönteni, hogy melyik lesz a központi.

– Hát, ha nagyon választanom kéne, akkor a zenét választanám, de még nem tartok ott, hogy választanom kéne. A sportban nem látom a jövőmet, de a sportot elképesztően fontosnak tartom.

Zenében merre tovább? Maradsz a gitárnál? Más hangszerben nem is gondolkodsz?

– Most nem gondolkoztam ez nekem, de Baruts Bencénél folytatom. Ahogy igazán megkedveltem a zenét, akkor szükségszerűen ott volt a gitár. Így kezdődött, így tudtam énekelni is. Vannak olyan hangszerek, amin megtanulnék játszani… csak az időm nem engedi. Mondjuk dobolni megtanulnék, vagy zongorázni. Nem versenyszerűen, ahogy a gitárt sem. Alapvetően nem gitározni szeretnék, csak zenélni. Valamit kellene üzenni ezzel, vagy ilyesmi. Könnyen el tudok mélyedni egy zenekarban. Ennek van árnyoldala, mert néha azt érzem, hogy nem vagyok mindig eléggé aktuális az olyan történésekben, amik az általam kedvelt zenekarokhoz fűződnek, de az szerintem jó, nagyon élvezem, hogy el tudok mélyedni egy zenekarban. Most például – már másfél éve – a U2-ban. Megismerem azt a látásmódot, ami a zenekaré, minden szegletét megismerem az együttesnek. Abban aktuális vagyok. Idén a Bono, a U2 frontembere kiadott egy könyvet az életéről, illetve a zenekar történetéről, és ezt negyven dalon keresztül meséli el, és most például ezt olvasom.

Mi van még, ami ennyire megfogott?

– Jack White-ot is hallgatok, ő a The White Stripes gitárosa. Talán az lesz a következő, ha már kitapostam a U2-t. Hogy a magyar vonalat említsem, nekem valahogy kiesett a Kispál, a Quimby, de annak nagyon örülök, hogy ezt én fedezhettem fel magamnak, merthogy fantasztikus magyar zenekarok vannak. Erre pár hónapja döbbentem rá, nemrég voltunk egy Kispál és Lovasi koncerten Veszprémben. Próbálok a Quimbyn és a Kispálon is kronológiai sorrendben végighaladni.

Hova mégy tovább?

– A Széchenyi István gimibe megyek.

Ez akkor azt is jelenti, hogy a pályaválasztás döntését kitolod négy évvel?

– Arra gondoltam, hogy közgáz egyetemre mennék. Tehát pénzügyi vonalra. Nekem vannak ilyen elhatározásaim. De akkor is a gimit találtam a legjobb megoldásnak, hogy hova menjek továbbtanulni.