Tudunk-e Európa és Ázsia kultúrája közt nem ide-oda hányódó komp lenni, hanem híd

Maurice Fleuret francia zenetudós és zeneszerző még 1982-ben azt javasolta, hogy a nyár első napját a világon mindenütt zenével köszöntsék. Az ötlet az akkori francia kulturális miniszter, Jack Lang támogatásával valósult meg. Így lett a zene ünnepe, június 21.

Farkas Lajos

Évzáró koncert a Sándor Frigyes Zeneiskolában (illusztráció)

Fotó: Laczkó Izabella

Maurice Fleuret úgy tervezte, hogy a fizetős zenei fesztiválokkal ellentétben legyen az évben egy olyan nap, amikor az emberek teljesen térítésmentesen részt vehetnek a különféle zenei eseményeken, koncerteken, ezáltal az élő zene mindenki számára ingyenesen elérhető legyen, függetlenül származástól vagy anyagi háttértől. Az első zene ünnepét tehát 1982-ben tartották meg először Franciaországban. Magyarország 1997-ben csatlakozott a mozgalomhoz így hazánkban, de számos más országban is számtalan programmal várják a zene szerelmeseit június 21-én. A magyar főváros itt fontos szerepet töltött be, ugyanis a zene európai ünnepének hivatalos okiratát 1997-ben 12 európai ország 16 városa írta alá Budapesten. Mindez megteremtette annak a lehetőségét, hogy mára a zene ünnepe európai, sőt nemzetközi méretűvé vált, több mint 100 országban rendezik meg ugyanazon a napon, mégpedig június 21-én.

Miért fontos a zene az ember életében?

A zene egyidős az emberrel, amióta létezünk a földön, zenélünk, vagy csak hallgatjuk, és egyben élvezzük is. Elmondható, hogy a zene egy univerzális kommunikációs eszköz, amit ősidők óta használunk érzelmeink és lelkivilágunk kifejezésére. Óriási szerepe van a mai ember életében is, megnyugtatja lelkünket, megmozgatja testünket és helyes irányba tereli gondolatainkat. A zene pontos meghatározása nem könnyű, de lehet úgy is fogalmazni, hogy a zene a hangok tudatosan elrendezett folyamata.

A zene alapvető elemei, a ritmus, a hang, a dallam, a harmónia és a hangszín, ezek nagyban befolyásolják viselkedésünket, a zenetudósok szerint a ritmusnak van a legerősebb és legközvetlenebb hatása az ember testére és érzelmeire. Egyértelmű, hogy a zene hallgatása, illetve a zenélés nagyon fontos dolog az ember testi és lelki fejlődése szempontjából. Június 21-én a zenés programok elsősorban szabadtéri programokhoz kapcsolódnak, ezek a különböző utcákon, tereken és parkokban zajlanak, de a zene ünnepe alkalmat kínál arra is, hogy nem csak hagyományos helyszíneken, hanem például kórházakban és más középületekben is felcsendüljenek a különböző zenei hangok. A zene ünnepe tehát minden évben június 21-én arra hivatott, hogy felhívja a figyelmet a zene összetartó erejére és gazdag kulturális örökségére.

Kodály Zoltán: Magyarság a zenében (részlet)

„Magyar kultúra: örök harc a hagyomány és a nyugati kultúra közt. Béke csak úgy lehet, ha a népkultúra nő fel magas kultúrává, saját törvényei szerint, Európától csak azt veszi át, ami erre kell, s azt is szervesen magába olvasztja. Elérhetjük-e? Janus-arcunk lehet-e valaha egyakaratú, magával egyes lélek arca?

Egyik kezünket még a nogáj-tatár, a votják, cseremisz fogja, másikat Bach és Palestrina. Össze tudjuk-e fogni e távoli világokat? Tudunk-e Európa és Ázsia kultúrája közt nem ide-oda hányódó komp lenni, hanem híd, s talán mindkettővel összefüggő szárazföld? Feladatnak elég volna újabb ezer évre.”

A kezdeményezés célja

Az, hogy ráirányítsa a figyelmet a zene minden formájára, és bemutassa annak valamennyi kultúra számára adott értékét, továbbá, hogy közösségeket hozzon össze a zene szeretete által. A zene világnapja nem csupán egy napon át tartó esemény, hanem egy összetartó erő, melynek segítségével a különböző kultúrák kölcsönösen megismerhetik és megbecsülhetik egymás zenéjét. Mindez lehetővé teszi a különböző nemzetek, etnikumok és vallások közötti párbeszédet és kölcsönös megértést. Az ünneplés során megmutatkozik a zene hatalma, mely képes összekötni az embereket és áthidalni a kulturális határokat. Végezetül elmondható, hogy a zene ünnepe létrehozott egy olyan globális teret, amelyben mindenki megtalálhatja a saját helyét, és hozzájárulhat a zenei sokszínűség gazdagításához, valamint a különböző kultúrák közötti hidak építéséért.