Rudán Joe ma is megtölti a koncerthelyeket

Közel egy évet kellett várnia Rudán Joe rajongóinak, hogy újra élőben láthassák, és főként hallhassák az aranytorkú énekest. Mintha csak ünnepélyes fogadtatásra készültek volna, a rock műfajának egyetlen, remélhetőleg bevehetetlen vára, a Kaptár Music Pub felújított köntösben várta a közönséget a CODA, a Pokolgép, vagy a P. Mobil énekesének akusztikus koncertjére. 
Nem is hiába, a helyszín olyannyira megtelt a rockra éhes közönséggel, hogy aki a színpad előtt kezdte az estet, nem sok esélye volt visszajutni, ha kinézett a bárpultra, lényegében mozdulni is alig lehetett a teremben. Ismét kiderült, elegendő pusztán a minőségi zene, egy hiteles előadó, hogy az emberek kimozduljanak a komfortzónájukból. Joe-nak sikerült olyanokat is a színpad elé vonzani, akiket hétköznap öltönyben, talárban, vagy katedrán láthatunk csak. Az élmény viszont mindannyiuknak ugyanaz volt, lényegében alig akadt, aki ne tudta volna szinte bármelyik elhangzó dal szövegét, ezt az életérzést kevesen tudják újra és újra előhozni a hallgatóságból.A rock egy villanygitáros, hangos műfaj. Hozzá tartozik az élményhez a fülsiketítő riff, a mellkasdöngető basszus. Azonban Joe nem hozott nagy stábot, Tóth László gitárossal ketten ültek ki a publikum elé. De ennyi pontosan elegendő volt a „­flash”-hez, ami az első hangoktól kezdve működött. 

Egy ismerősöm azzal hárította, hogy eljöjjön, hogy fél ezektől a legendáktól, ilyenkorra már megkopik a hang, elfogy a lendület, kiüresedik a produkció. Sajnálhatja. A Kaptár hangosító mesterének, Geon Glocknak persze komoly része volt abban, hogy a csillogó, néha érces hang minőségben úgy szóljon, mintha CD-ről hallanánk.A kétórás fellépésen persze az előadó felelt elsősorban azért, hogy a hangulat ne laposodjon el. Ebben nagy segítségére volt a dalok kiválasztása egyrészt múltbéli zenekaraitól, másrészt a nagy kedvencektől. Az indítás nem is lehetett volna jobb Csillag leszel fény nélkül, a P. Mobil-os időkből, majd az első és eleddig egyetlen Coda-lemezről a Kopott ház. Abból az időből, amikor a közönség fehér hajú része még kamasz volt, jött a Rainbow The Temple of the King, majd Daczi Zsolt emlékére az Ébredés, amit egyetlen szólólemezére fel­énekelt. Slágerek is kellenek, D. Nagy Lajos szerzeménye, ami a Bikinivel lett ismert, a Közeli helyeken ilyen. Ma már kevesen emlékeznek a Whitesnake Here I Go Again dalára, nem úgy a Horváth Attila dalszövegével megszólaló Pokolgép Itt és most című szerzeményére. Egy korai Deep Purple, a hetvenes évek elejéről, a Strange Kind of Woman után a Rudán Joe Band Házunk mellett, majd újra egy klasszikus, Scorpions: Dust In The Wind. A P. Mobil Újra kezdeném dala után egy lírai Led Zeppelin, majd a szünet előtt a Radics Béla halálhírére írt rockhimnusz, A zöld, a bíbor és a fekete zárta a műsor első egy óráját. 

A második menet egy Rudán-dallal indult, Voltam levetett..., majd az 50 éves születésnapjára kapott dal Nagy Dávid barátjától: Én ez vagyok. Ismét Whitesnake: Give me all your love tonight, majd Pokolgép: Hol van a szó, P. Mobil Menj tovább! (a refrént a közönség énekli önállóan) és az a Rudán-dal, amit a tűzijáték előtt játszottak pár éve: Gyönyörűségek völgye. Az egyfajta ars poeticának is tekinthető Pokolgép-nóta, az Így szép az élet után egy klasszikus, amit minden gitáros elsőként tanul meg, a Rising sun, vagy ahogy idehaza ismerjük, a Felkelő nap háza. Naná, hogy nem akarták elengedni. Egy kis Pokolgép-skandálás is becsúszott, majd elhangzott a mondat: Laci, mit tudunk még? Egy Pokolgép-dalt, a csapat szervezőjeként is működő, ma már hadtörténeti könyveket is író Józsa Béla szövegére íródott dal, A háború gyermeke után a záró ráadás a Honfoglalás betétdala, a Demjén Ferenc hangján ismertté vált Kell még egy szó. Várjuk a folytatást!