A bátraké a szerencse, szokták mondani – és ez beigazolódott

Dunaföldvár - Az ötletgazda Kiss Lajos Csaba volt, aki a helyi önkormányzat oktatási, kulturális, egészségügyi, szociális, ifjúsági és sportbizottság vezetője. Az ő vezetésével a szervezőbizottság, Berek Gábor, Csányi Tibor és Kelemen Dorottya elhivatott módon dolgozta ki, és oldotta meg a terveket. 

A főrendezőtől hallottuk: 
– Mindenekelőtt nagyon köszönjük a péntek óta érkező jókívánságokat és gratulációkat. Előbb megszületett az álmunk, ami után egy nagyon kemény munka következett. Ez és a két, fantasztikus sikert hozó nap után talán érthető, hogy boldogok és elégedettek vagyunk. Egy régi hiányt pótoltunk be ezzel a rendezvénnyel. A nyári szórakozás szempontjából lassan minden a fesztiválokról szól az országban, de sajnos nem minden dunaföldvári fiatal juthat el a távolabbi helyszínekre. Ezért mi is létrehoztunk egyet. Az esemény sikere minden várakozásunkat felülmúlta, hiszen nemcsak a megcélzott tizenöttől harmincévesig terjedő, hanem az attól jóval idősebb korosztályokat is meg tudtuk szólítani, szemmel láthatóan jól érezték magukat, ugyanis a kilátogatók többsége nem sietett haza. Sokan elmondták, hogy abban reménykednek, hogy majd megjön a kedvünk a folytatáshoz. Elmondhatom, hogy már meg is jött! 

Ő (vagyis a Valaki) akkor lép akcióba, amikor szükség van úgymond „Valakire” aki a fesztivál alatti problémákra azonnal jó megoldással szolgál. Ez a mágia a Parti Fesztiválon Szer Noémié volt, aki a helyi művelődési központ munkatársa. 
– Nekünk is jelentős szerepünk volt az esemény előkészítésében és lebonyolításában, de nekem nem látványos, de nélkülözhetetlen feladataim is voltak, mint egy házigazdának, amihez a gyakorlatot az elmúlt húsz év rendezvényein szereztem meg. Nekem teljesen új volt ez műsor, ami talán a számomra egy kicsit hangos is, de tetszett. Igaz, hogy nem én voltam a célközönség, de nekik elképesztő örömet okozott. Szemmel látható volt, hogy nemcsak a helyiek, hanem a messziről érkezettek is korosztálytól függetlenül, jól érezték magukat. Szívesen láttunk mindenkit. 

A fellépőktől is sok jót hallottuk. 
Raulék szerint: – Nagyon nagy ötlet volt ezt a fesztivált ide szervezni – kezdte a beszélgetést Raul, aki igaziból dunaújvárosi, hiszen a Rudas középiskolában végzett, de Földváron is élt, elmondása szerint hazai pályán érezhette magát. – Tényleg csoda volt, hogy már az első szó után maguktól mondták az összes dalszövegemet. Óriási öröm, de még mindig fölfoghatatlan, hogy mondjuk, a fürdőkádban megírok egy dalt, és egyszer csak több ezer ember üvölti nekem a színpad előtt. 
ValMar szerint: – A mai kor elsöprő sikerű fiúcsapatából Valkusz Milán és Marics Peti Dunaföldváron is igazolta a jó hírét. Az érkezésüket megelőzően egészen hihetetlen tömeg érkezett a színpad köré. Igen, köré! Még a takarásban lévő helyeket is hármas sorokban foglalták el, ahonnét értelemszerűen esély sem volt a megpillantásukra, talán a koncert utáni backstage-be vonuláskor. 

– Nagyon jó buli volt, hihetetlen közönséggel! Három-négy éve megállíthatatlanul megyünk ezen az úton, nem untuk meg, apait-anyait beleteszünk, és láthatod, megszületik a siker. A fiatalabb generációk velünk együtt élvezték a bulit, de most hallottam, hogy a hozzájuk képest idősebbeket is így együtt, magunkkal ragadtuk, és élvezték a produkciót. Amit most mindenkivel biztosan együtt énekeltünk, az az „Úristen, ki ez a lány”? című dalunk volt. Boldogok vagyunk! 
Mindenki örömére a pénteki napot Sterbinszky a lányával, Myneával közös fellépésével koronázta meg: 
– Hatalmas erőt ad a számomra Myneának a pályán elért csodálatos sikere, amit sok más mellett a platinalemeze is bizonyít. 
– Már kislánykoromban is a babák helyett inkább a stúdió világa vonzott, és bizony ahhoz is hozzányúltam, amihez nem lett volna szabad. Ma már szólóban is sikeresen dolgozok, de az apukámmal együtt egészen csodálatos volt a fellépésünk! – tette hozzá mosolyogva a lánya, Mynea.