Kedves, humoros, megható történet

„Tudom már! Biztos a csontritkulástól ilyen hajlékonyak.”

„Egy napsugár áttöri a felhőket, és az óceánba fúródik. Ettől elönt a bizalom, jelnek veszem, és remélni kezdem, hogy jól döntöttem. Hirtelen támadt bizalmamat azonnal letöri Isabelle, akinek hangja a parkból hallatszik föl hozzám:

– Paulette, maga megint elfelejtett pelenkát venni!”

Ez a kedves, egyszer humoros, másszor megható történet Juliáról, a 32 éves pszichológusról szól.

Julia elveszíti édesapját, majd a – gyászában támogatni képtelen, önző – párja is elhagyja. Julia teljesen összeomlik. Hónapokig képtelen kilábalni a depresszióból. Végül egy álláshirdetésen akad meg a szeme: „…biarritzi idős­otthon diplomás pszichológust keres, sürgősen, szülési szabadságra készülő alkalmazottja helyettesítésére.” Maga sem tudja, miért, de jelentkezik az állásra. Eleinte nehezen találja fel magát, ráadásul esti sétái során furcsa, ijesztő hangokat hall az idősotthon parkjában. Ám ahogy telnek a napok és megismerkedik az otthon lakóival és a munkatársakkal, rájön, hogy talán élete legjobb döntése volt elvállalni ezt a munkát.

„A szemek csillognak. Ha ők is rákezdik, én sem bírok tovább küzdeni. Elcsuklik a hangom, folynak a könnyeim, búcsúajándékul megkapják bánattól eltorzult képemet.” DH