A folyamatos alkalmazkodás éve

– A Kortárs Művészeti Intézet is folyamatosan próbál alkalmazkodni a vírushelyzetből fakadó változó körülményekhez. A pandémia újfajta gondolkodásmódot vár el a kultúra szolgáltatóitól, művelőitől is; legyenek aktívak, vegyék fel a versenyt egymással a közönség kegyeiért az online térben, s álljanak naprakészen a nyitásra. Jelenleg nincsenek átmeneti megoldások, a kiállításaink sajnos november eleje óta az országos rendeletnek megfelelően zárva vannak, ám ha valaki arra vágyik, hogy a kortárs képzőművészetnek szenteljen egy kis időt, a youtube csatornánkra eljutva mégsem kell lemondania a tárlatvezetés élményéről. Tehát jelen vagyunk, és azon dolgozunk, hogy valamilyen (ránk szabott) formában – a produktivitási versenytől tudatosan egy lépés távolságot tartva – ezekben a hónapokban is törődhessünk a közönséggel. A legnagyobb kihívást a kiállítási évadunk módosítása, újratervezése, a zárva tartó intézmény online jelenlétének fokozatos felépítése jelenti: egy szerény költségvetéssel bíró, nonprofit , vidéki intézmény eddig sem költhetett drága videóanyagokra, nem gyártathatott színvonalas riportfilmeket, nem hirdethetett online workshopokat magas részvételi díjak ellenében. Nem is ez a célunk, hiszen nem konkurálhatunk azokkal, akik ezt megtehetik. De szeretnénk letenni az ICA-D online jelenlétének stabil, rendszeres és színvonalas alapjait, és még mindig a régi lemezt pörgetve: hosszú évek kényszerszünete után végre közönséget szervezni, közösséget összetartani, kommunikálni, természetesen az online térben is. Azt gondoljuk, ez a legnagyobb kihívás egy parányi stáb napi szélmalomharcán túl ezekben a hónapokban. Az amúgy is vészterhes jelenlegi helyzetet sajnos nem könnyíti meg a dunaújvárosi önkormányzat kormányzati forrásainak jelentős mértékű kiesése sem – már látható, hogy idén is a túlélés kemény időszaka következik – noha szerencsére minden mozgósítható segítséget és támogatást megkapunk az önkormányzattól, sajnos ez az időszak nyilvánvalóan nem a kultúra virágzásáról fog szólni.

– A közösségépítés, a közönséggel történő kapcsolattartás mindig is fontos volt a Kortárs számára. Több online eseményt, akciót is szerveztek az elmúlt évben.

– Lassan, de biztosan haladunk ezen az úton. Dolgozunk a kiállításaink virtuális elérhetőségén, Tarr Hajnalka tárlatvezetése már megtekinthető a neten, hamarosan Fridval­szki Márk kiállítása is online bejárható lesz, Zemlényi-Kovács Barnabás kurátori tárlatvezetése a vírus miatt meghiúsult, ám ez is hamarosan megvalósul. Útnak indítunk egy régóta dédelgetett projektet: a gyűjteményünkből egy-egy darabot kiválasztva izgalmas játékra invitáljuk a város közéleti személyiségeit. Rengeteg élményt adott nekünk és vendégeinknek is a forgatás, bízunk abban, hogy a produkció sokaknak fog örömet és kikapcsolódást hozni e nehéz időszakban. A kisfilmből sorozatot szeretnénk készíteni, reméljük, hogy az első epizód pozitív visszajelzései után bele is vághatunk a folytatásba. Ráadásul nem csak az online térben igyekszünk közösséget építeni: tavaly több köztéri projekttel igyekeztünk a vizuális nevelést, a városi lokálpatriotizmust kortárs szellemben erősíteni. Örömmel támogattuk szakmailag és financiálisan is az önkormányzattal együttműködve a Margaréta tagóvoda melletti trafóház és a mellette futó lerobbant falsáv felújítását Páhi Péter képzőművész remek munkájával. De a Kortárs Művészeti Intézet előtt régóta éktelenkedő, rozsdás uniós közvilágítási projektet hirdető plakáttartót is saját zsebből varázsoltuk újjá, Várnai Gyula képzőművész plakátja segítségével, amely a város hetvenéves jubileuma előtt tiszteleg, s amely életkedvet, emlékeket ébreszt az arra közlekedőkben.

– Sajnos jól szimbolizálta a 2020-es évet a KMI két, novemberi kiemelt eseménye: Tarr Hajnalka és Fridvalszki Márk kiállítása a megnyitót követően gyakorlatilag szinte rögtön be is zárt. E tapasztalatok alapján milyen tervekkel, kiállítási és kulturális programmal vágnak neki a 2021-es évnek?

– Nagyon nehéz a folytonos tervmódosítások, halasztások időszakában megválaszolni ezt a kérdést. Az aktuális helyzet szerint nem marad más, mint a várakozás a mostoha sorsra jutott kiállításaink újranyitására. Ezeket a tárlatokat március végéig meghosszabbítottuk. Tarr Hajnalka anyaga tőlünk egyenesen egy londoni kiállításra utazik majd tovább, de addig is jó lenne néhány hét, amikor még Dunaújvárosban mindenki gyönyörködni tudna az üvegmozaikokból álló, különleges válogatásnak. Fridvalszki Márk kiállításáról nemrég az Artmirror oldalán jelent meg egy kiváló bemutatkozó anyag, amelyre nagyon büszkék vagyunk. Örülünk, hogy a bezártság ellenére mindkét kiállításunkra felfigyelt a szakma, és hamarosan újabb kiállításajánló szövegek jelennek meg róluk fontos platformokon, egyúttal Dunaújvárost is a figyelem terébe emelve. Az idei évadról csak nagyon spártaian nyilatkoznánk, hiszen folyton felborítja valami és jócskán vannak még függő projektek. Az azonban biztos, hogy megrendezzük Móder Rezső egyéni kiállítását, és újra jelentkezünk a Fejér megyei tárlattal, valamint lesz acélszobrász alkotótelep és kiállítás is. Szerencsére biztosan folytatódik az Utószó is, kiváló irodalmi estek elé nézünk, hála a Kálvin János Református Gimnázium és Általános Iskolával létrejött gyümölcsöző együttműködésnek. Lesz Kinedok filmklub, a kortárs zene sem maradhat el, hiszen eljön hozzánk Ujházy Krisztina és Bánkövi Gyula, de lesznek művészettörténeti előadásaink, és a gyűjteményre hangolt összművészeti eseményeink is.

A lengyel testvérvárosba szervezett bemutató elmaradt

– Komoly háttérmunkát végzett az intézmény az utóbbi években: nemzetközi kapcsolatépítés, sikeres pályázati munka, gyűjteménybővítés. Milyen mérleggel zárták az évet?

– Mivel a koronavírus már tavasszal kényszerpályára állította az életünket, az intézetet, ezért szolid, de értékes mérleget vonnánk. Elmaradtak kiemelt hazai és nemzetközi kiállításaink, a Dunaújváros 70 című jubileumi kiállítás és a lengyel testvérvárosba tervezett gyűjteményes bemutató is. De fontos célokat is elértünk, ezek egyik legjobbja: a gyűjteményünk festészeti szekcióját sikerült egy remek, új darabbal gazdagítani; Nemes Csaba: Befagyott struktúrák című (2015) olajfestményére néhány évvel ezelőtt a párizsi Pompidou Központ kurátorai is szemet vetettek, akkor a kép majdnem a híres francia intézmény gyűjteményébe került, ám az utolsó pillanatban mégis egy másik – szintén nagyszerű – műre esett a választásuk. Az NKA pályázatán elnyert összeget nagy nehezen megtoldva 2020-ban sikerült Dunaújvárosba hozni ezt a csodálatos darabot, amelynek megérkeztéről egy sajtótájékoztató alkalmával szeretnénk majd hírt adni a közönségnek.