Kultúráért díjazott természetvédők és aktív túraszervezők

A tevékenységünk alapvetően a túrázás és annak népszerűsítése, valamint a természetvédelem. Kicsi, de lelkes közeget tudunk megmozgatni. Minden eseményünkre érkeznek új emberek, akiknek megtetszik, amit csinálunk, és velünk maradnak – mondta Vicsik Boglárka. Hozzátette a következőket: – Különlegesek a mi programjaink, hiszen ha valaki akarja, akkor egy kicsit külön válik tőlünk, például elidőzik egy sziklán, hogy ellazuljon és kizárja a mindennapok gondjait, de amikor visszatér a jókedvű társaságba, zavartalanul töltheti velünk tovább az idejét. Tizenöt-harminc kilométeres túrákat teszünk meg.

Kedvenc terepek

– Nekem a minél nehezebb kihívások a kedvemre valók, de alapvetően nem járunk ugyanoda vissza. Amennyiben mégis kell választanom egyet, akkor az a Dunaföldvár és a környéke. Hosszabb túrára ajánlom a várostól nyugatra lévő Oláh-völgyet. Rövidebb sétára a Kálvária domb kilátóját és egy városi körsétát. Mindkettő jót fog tenni a testünknek és a lelkünknek egyaránt.

Felkészült túravezetőkkel

– Minden túránkra kijelölünk valakit, hogy felkészüljön az adott útvonallal kapcsolatos ismeretekből. Rajtuk kívül az egyesületünknek két vizsgázott túravezetője is van. Olyan is előfordult már, hogy valaki kívülről csatlakozott hozzánk, és rá is támaszkodhattunk azon alkalommal. A fokozott természetvédelmi területekre pedig csakis az ottani túravezetőkkel mehetünk.

Földvári érdemek

– Talán a legfontosabb a városi körséta felújítása volt. Újra elkészíttettük a márványtáblákat és felülbíráltuk a rajtuk lévő információkat. A bejárhatóságához új prospektust készítettünk. Ezzel visszahelyeztük Dunaföldvárt az országos turisztikai térképre. Felújítottuk a feledésbe merült túraútvonalainkat, és pluszként belehelyeztük a Natura 2000-es természetvédelmi területünket.

Igazi gyöngyszem

– Az ideérkezők egy adott tematika mentén járhatják be a városunkat és a környékét, rengeteg, ezekről a helyszínekről szóló információhoz juthatnak. Azt gondolom, Dunaföldvár igazi gyöngyszem itt, a Duna mellett. Szeretném, ha minél többen megismernék, és azt mondanák, hogy igen, ide érdemes eljönni! És ne csak a Csonka-toronyért, ami egyébként nyilván az egyik legnagyobb és leghíresebb műemlékünk, hanem a többiért is. Tegyenek egy sétát a Duna-parton, menjenek föl a Kálváriára, hogy elmondhassák: az ott eltöltött tíz perc ugyanúgy simogatja a lelküket, mintha mondjuk megmásznák a Mecsek egyik csúcsát, vagy Budapesten a János hegyet. Szeretek az ideérkezőknek segíteni, mert én is érzem magamon a másutt, az ottaniak hasonló gondoskodása révén megszerzett élmények örömét. Ezekkel a sétákkal ők is mozogni fognak, amivel sokat tesznek a saját egészségükért.

Természetvédelem

– Működtetünk egy polgári természetőr szolgálatot, aminek az is a célja, hogy az itt élő állat- és növényfajokra bizonyos mértékben felügyeljünk, és jelezzük, ha azok veszélyeztetett helyzetbe kerülnek. Tavaly például végre visszatért a solti Duna-szigetre a rétisas. Akkor igyekeztünk minél több embernek felhívni a figyelmét arra, hogy melyik szakaszra ne menjenek be. Ugyanis ez a védett madár a legkisebb zavarásra is elhagyja a fészkét, de a nyugalomban a megfelelő körülmények között tudott maradni. Figyelünk az illegális szemétlerakásokra, és részt veszünk az itt nálunk nagyon sikeres szemétszüreteken. Mi a karbantartásunk alatt lévő útvonalakon teszünk rendet.

Lokálpatriótaként

– Jó egy közösségben lenni. Előttem nem volt nálunk hasonló indíttatású csoport, mint amit néhány barátommal közösen szervezetünk meg. Azt hiszem, hogy bár négyéves koromban költöztünk ide, már igazi lokálpatriótának számítom magamat. Itt jártam óvodába és iskolába, ma is itt élek. A férjem családja több generáció óta idetartozik. Engem örömmel tölt el, ha a városunk utcáit, vagy a környéket járhatom. Dunaföldváron az emberek alapvetően barátságosak és segítőkészek egymással. Azt hiszem, hogy a város minden szegletét szeretem. Hogy miért? Így van és kész!