Az ember, a művész gyötrődése

Pontosabban az ebből készült fizikai színházi előadást. Tegnap kezdődtek meg a próbák. Nyilván sokan vannak, akik számára már a műfaji megnevezés is talányos. Az ő kedvükért álljon itt: A színházi világ angol nyelvterületein physical theatre-nek hívják azt a fajta előadást, amely főleg a színész testén, nem pedig a szövegen, vagy annak értelmezésén alapul. A test fölötti uralomra épülő mozgásszínház („fizikai színház”) mára már önálló műfajjá vált.

Györfi Csaba koreográfusként már bemutatkozott többször is Dunaújvárosban, most azonban a fiatal erdélyi színházművészek egyik legizgalmasabb alkotója rendezőként hoz létre egy sajátos hangvételű előadást Dunaújvárosban.

Az olvasópróbán a (több szerepet) játszók, Auksz Éva, Csadi Zoltán, Gasparik Gábor, Kiss Attila, Polgár Lilla és Tőkés Nikoletta ültek a rendező, a súgó és az asszisztens mellett. No és még valaki, a látványért Rákay Tamás felel majd, aki a Twist Olivér musicalben már megmutatta tudását a dunaújvárosi közönségnek.

Mint kiderült, az előadás létrehozásának ötlete Csadi Zoltántól, a Bartók igazgatóhelyettesétől származik, akit már régen foglalkoztat ez az eposz. Ám ő úgy érezte, hogy hagyományos színházi eszközökkel nem lehet kellőképpen érzékeltetni a történetet, így a különleges műfaj jó ismerőjére, a fiatal erdélyi rendezőre bízta annak megvalósítását. Hogy mi áll a babitsi szöveg korpuszára épülő különleges előadás középpontjában? Az ember, a színész, a művész gyötrődése a világban. A felelősség vállalásának a kérdése ebben az időszámításunk előtt 400 évvel játszódó történetben.

Jónás könyve Babits Mihály tollából

Babits prófétájára Isten a maga hatalmi jegyét süti. Sokan sokféleképpen magyarázták már az égi hatalom és a Próféta viszonyát. Legutóbb az isteni szót a Történelemmel és a Lelkiismerettel azonosították. De hol marad Jónás, az Akarat szentje, előbb a nem-akarásé, aztán a túlvilági parancsot túllicitáló Akarásé, és főleg hol rejtőzködik Babits, az ősi bibliai hálaadó ima új megszólaltatója, aki a hivatást a hűséggel azonosítva végül is elmondhatja magáról, hogy „Nem az énekes szüli a dalt: a dal szüli énekesét.”