Az Illés-zenekar előtt tiszteleg a Bartók legújabb bemutatója

Ötven éve jött létre az a zenei formáció, amely kitörölhetetlen és azóta is meghatározó a hazai könnyű­zenei életben. Az Illés-zenekar minden dala sláger, minden megszólalásukat kőbe lehet vésni, minden üzenetük kordokumentum. Ugyanakkor minden házibuli elengedhetetlen tartozéka és fénypontja, ha felkerül egy Illés-lemez, márpedig legtöbbször felkerül. A Tied a világ! című előadás könnyed, kedves, szórakoztató tisztelgés az Illés előtt. Szente Vajk rendezésének színpadra állítóját, az előadás művészeti vezetőjét, Feke Pált kérdeztük.

– Rosta Mária producer, a Szörényi-életmű gondozója találta ki, hogy az Illés-zenekar előtti tisztelgésként jöjjön létre egy előadás, amely talán az újabb generációkkal is megismerteti majd a fantasztikus Illés-slágereket. Felkérte Szente Vajk barátomat, hogy írjon ebből egy könnyed, kedves elő­adást. Ebből jött létre két­ezer­tizennégyben az előadás, amelyet a Játékszínben mutattunk be nagyon nagy sikerrel. Egy baráti társaság házibulijaként írta meg a történetet.

– Hogy kerül most Dunaújvárosba a darab?

– A replikaváltozatok divatját éljük. A soproni Petőfi Színház és a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház koprodukciójában jött létre ez az előadás, Sopronban már közel húsz előadást játszottunk belőle, és most itt folytatjuk kiváló társakkal, a nagyszerű helyi csapattal, én nagyon boldog vagyok, hogy részese lehetek. Több mint húsz Illés-sláger szólal meg az előadásban élő zenekar kíséretében. Ez egy lakásavató buli, Sipos Imre bulija. Mi a saját nevünkön szerepelünk. Imre Sipiként, Jegercsik Csaba Csabiként, Ágoston Péter Petiként, én magam Palcsiként vagyok az előadásban. Egy nagyon könnyed, nagyon laza történet, nem egy merev, tisztelgő koncert. Laza improvizációnak tűnő produkció. Nagyon sokszor bevonjuk a nézőket, szinte ugyanolyan részei az előadásnak, mint mi magunk. Sok közös éneklés és játék van, és sok meglepetés, vicces és izgalmas pillanat. A kezdetektől már több mint száz előadást játszottunk le ebből.

– Sopronban állva tapsolt a közönség. Mi lehet a titok? Pusztán az Illés, vagy olyan szerencsés együttállás van most?

– A kérdésben van a válasz. Egyrészt az Illés-életmű, a slágerek fantasztikusak, a nézők szeretik és ismerik. E mellé Vajk valahogy eltalálta, meg­érezte ennek a hangvételét. Sikeresen találkozott a rendező, az író, a szereplők és a legfontosabb, az Illés-dalok.

– Ön egy másik korosztály, mint az Illés-zenekar. Mennyire érzi magáénak?

– Nagyon furcsa ez, mert egyre távolabbi. Annyira megváltozott a világ, annyira másról szól. Amire azt mondom, hogy nagyon rossz, mert az igazi, valós értékek, amelyek akár a zenében, akár a szövegekben megjelennek, már nem nagyon vannak. Teljesen más a trend. Ezt nem bántásként mondom, nem rossz, csak más. Itt egyben az egész nagyon jól működik, és azt látom, hogy a nézők befogadók. Én magam nagyon szeretem a dalokat, könnyen azonosulok velük. De ez nyilván azért is van, mert én az István, a király kapcsán a Szörényi családhoz közel állok. Gyerekkorom óta szerves része az életemnek a Szörényi-életmű.

Az előadást élő zenére éneklik a színészek. A zenekar vezetője és dobosa Szörényi Örs, az Illés-együttes gitárosának, énekesének, Szörényi Leventének a fia.

– Örültem, amikor megtudtam, hogy létrejön a produkció, mert az utóbbi időben nem voltam aktív dobos, nincs zenekarom. Mindig nagyon jólesett, hogy a nagy Illés-koncerteken részt tudtam venni. Erre az előadásra lényegében létrejött egy zenekar, amely a kezdetektől változatlan.

– Minden előadás egy bulival ér fel?

– Tulajdonképpen igen. A zenekar és a színészek nagyon jó csapattá kovácsolódtak össze. Nem csak munkaként tekintünk erre. Szeretjük egymást, és mindenki nagyon jó hatással van a másikra.

– Mi lehet az Illés sikerének az oka?

– Jól lettek megírva. Akkor születtem, amikor az együttes feloszlott, így ezt én nem értem meg, csak az újrázást, viszont azt nagyon. Ezek tényleg olyan nagyon jól megírt dalok voltak, amelyek a mai napig kihatással vannak a hangulatra.