Appelshoffer János koreográfiái szépséges történetté álltak össze

A produkció két, Harangozó-díjas táncművész önálló estje. Rémi Tünde és a Dunaföldváron élő Appelshoffer János a Honvéd Együttes korábbi szólótáncosai, tánckarvezetői, koreográfusok, most a Magyar Táncművészeti Egyetem néptánc tanszékének oktatói.

Amikor Appelshoffer János koreográfiáit, táncprodukcióit látom, mindig elcsodálkozom, milyen különösen működik a táncszínházi szakemberek alkotó képzelete, mennyi mindent ki tudnak fejezni a mozgás, a tánc nyelvén.

Most többségében már meglévő koreográfiákhoz kapcsolták magyar költők egy-egy versét úgy, hogy nem egymás illusztrációjának szánták. S bár talán különálló egységek voltak a táncok, mégis – egy különös varázslat folytán – történetté, egésszé álltak össze, s létrejött valami mélységes szépség és valami, a lelkünkig hatoló fájdalom. Szólt az előadás az ember döntési helyzeteiről, válságairól, kapcsolatairól, a nő és férfi viszonyáról, az egyén és a közösség történelmi fordulópontjairól, tragédiáiról és újrakezdéseiről. Az ilyen élmény a laikussal újraértelmezteti a tánc fogalmát.

Az autentikus magyar néptánc elemeit látjuk, de folyton megújuló jelentéssel. Mert Appelshoffer János mint táncművész és koreográfus is vallja: a hagyományos néptánc nem egyszerűen a múltunk egy eleme, van jelentése és üzenete a ma emberének. S Appelshoffer János – lapunk földvári tudósítójaként rá fókuszáltam – nem csak tanítja a néptáncot. Magas színvonalon, kifejezően táncol is. Mindent meg tud csinálni, mindent ki tud fejezni mozgással, mozdulattal, de színészi játékkal is. Egyenrangú párja személyiségével, finom női jelenlétével, táncmozdulataival kifejezett gondolatisággal Rémi Tünde, aki a Novák Ferenc és Foltin Jolán vezette Honvéd Táncegyüttesben is hosszú éveken át, s több közös produkcióban azóta is együtt táncol Appelshoffer Jánossal.

A verseket előadja László Zsolt – olvasható a programajánlóban. Előadja? De hogyan! Jön-megy a színpadon a táncosok között, szerves részese a darabnak. Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Áprily Lajos, Pilinszky János, Kiss Anna szavai vagy egy zsoltár sorai oly súlyosan és mégis oly természetesen hangzanak, s annyi új jelentést kapnak általa, hogy a nézőt mélyen megérinti. Komoly és súlyos gondolatok, feszültség és drámaiság jön le a színpadról, talán mert – ahogy Ady írta: „Minden Egész eltörött, Minden láng csak részekben lobban, Minden szerelem darabokban”. Csak néha villan be valami derű és humor.

A produkció alkotói

A darab szerkesztője Novák Péter, zenei szerkesztője ifj. Csoóri Sándor. A táncban közreműködik Juhász Zoltán és Tókos-Kurucz Kata. A koreográfia a két főszereplő munkája, de egy-egy részletben felhasználták Foltin Jolán és Szigeti Károly korábbi táncalkotását is.

Nagyon fontos szerepe van az előadásban a zenének. Erős kezdésként Kodály Zoltán Marosszéki táncok című művének zongoraátirata szól egy régi szalagos magnóról, mintegy jelezve a történelmi időt, hogy aztán a továbbiakban érezzük a háború, 1956 és más tragikus korszakok szelét. Az előadáshoz a továbbiakban a zenét ifj. Csoóri Sándor „Sündi” és zenésztársai szolgáltatták. Nem oldalról, nem háttérből. Együtt hatnak a táncosokkal. Hol a vers, hol a zene viszi a prímet, hogy aztán a tánc még hozzáadjon az egészhez valami nagyon fontosat.

A Gondolatok táncban és versben című előadásból érződik, hogy nagyon mély összhang és jó alkotói munkafolyamat eredménye ez a produkció, olyan tehetséges embereké, akik üzenni akarnak a világnak. Színház és tánc, vers és zene együtt hatnak. Persze csak akkor, ha a nézőtéren ülők nyitott szívvel és füllel követik.