Sok ötlet van, és sok a városi falfelület

Mindenkinek van véleménye róla, azt azonban kevesen tudják, mennyi fáradság áll mögötte.

A négy fiatal, Boros István, Harsányi Zotmund Bence, Joó László és Pacskó Dániel, az InkSane tetoválóstúdió munkatársai és barátaik nyolc napon át álltak a 35-37 fokos hőségben a fal mellett, gyakran 12 órás „műszakban”, ráadásul éjszakába nyúlóan, hiszen projektorral vetítették fel a képeket a falra, hogy méretarányosak legyenek a munkák. A délelőtt 11 és délután 15 óra közti időszakban nem is tudtak dolgozni, olyan hőterhelés volt a falnál, de egyébként is csak úgy, hogy váltották egymást, tíz perc a falnál, tíz perc árnyékban. Volt egy látványtervük a főfalról, ami száz százalékban a kész munkát vetítette előre, de a kanyarodó fal két végén már a művészi szabadság segített a képek kiválasztásában. Nagyon szerették volna a kompozícióba beépíteni azt az ikonikus lányarcot, amely hosszú éveken keresztül egyetlen dísze volt a falnak, nagyon tisztelték annak alkotóját, de ebbe a koncepcióba nem tudták volna úgy beilleszteni a témát, hogy ne legyen stílusidegen. Azért nem adják fel, gondolkodnak a megoldáson.

Joó László Joe elmondta, számtalan terv van még a fejükben a várossal kapcsolatban, a többi már nem rajtuk múlik. „Rengeteg olyan felület van, ahová hasonló dolgokat vagy akár színes alkotásokat lehetne felfújni. A lényeg az, hogy amikor az ember rosszkedvűen, fáradtan megy hazafelé a munkából, ha ránéz egy ilyen képre, megváltozzon a hangulata. Ne csak a szürke betont lássunk mindenhol. Én nagyon szeretném, ha ez a város kitűnne a nagy iparvárosok közül azzal, hogy kicsit jobban teret ad az utcaművészeteknek, hogy élhetőbb legyen egy kicsit a környezetünk” – fogalmazott az ötletgazda.