Újabb koncertet ad Dunaújvárosban a Blahalouisiana

Tudomásom szerint két éve voltatok utoljára koncertet adni Dunaújvárosban. Minek köszönhetjük az újabb látogatást?

– Azért jöttünk, hogy bemutassuk  új nagylemezünket. Az első koncerten nagyon jól éreztük magunkat, úgyhogy szerettünk volna újra eljönni.

Mindig is énekesnőnek készültél, vagy más volt az eredeti álmod?

– Kiskoromban azt mondtam a szüleimnek, hogy vegyész leszek, persze semmi esélyem rá… Énekelgettem otthon, és ez így megmaradt, azt ­hiszem, ez a legjobb szó rá. Aztán elkezdtem komolyabban foglalkozni vele, énektanárhoz jártam. Iskolaválasztásnál is ez volt a legfontosabb szempont. A Kodolányira jártam, dzsesszfőiskolára. Ez nagyon komoly döntés volt számomra.

„Azért szép a madár, mert ha letörik alatta az ág, nem leesik, hanem még magasabbra száll”. Mit jelent ez számodra?

– Ez a mottóm, nagyon szép idézet. Nekem azt jelenti, hogy dolgozz keményen, ha elesel, akkor kerekedj felül a dolgon, és csináld tovább, mert te tudod, hol van az a cél, ami felé mész. Az a fontos, hogy ezt az utat hogyan éled meg, és miket teszel közben.

Megalakulástól a sikerekig

Gondoltad volna, hogy egy zenekarban fogsz énekelni, vagy inkább szólókarriert álmodtál meg magadnak?

– Nem az volt az első gondolatom, hogy szeretnék ­énekesnő lenni egy zene­karban, hanem, hogy szeretnék énekesnő lenni. Inkább tartom magamat előadóművésznek, mint alkotóművésznek. Ugyanis az előadó-művészet foglalja magában azokat a bizonyos „frontcsajokat”. De nagyon örülök annak, hogy nem egyedül vagyok, hanem egy zenekarban. Ez így sokkal jobb.

Honnan a zenekar ötlete?

– Ez úgy történt, hogy a basszusgitárosunk, Jancsó Gábor felettem járt a dzsessz­főiskolán, ott találkoztunk. Akkor a srácoknak már volt egy Jacked nevű formációjuk, ami aztán feloszlott. Ők gyerek­koruk óta zenéltek együtt, kivéve a billentyűsünket, Pénzes Mátét, aki később csatlakozott. Miután feloszlott az a formáció, szerették volna folytatni, akkor kerültem képbe én, hogy legyek a zenekar énekese.

Gondoltátok volna a kezdetekkor, hogy ekkora sikeretek lesz?

– Mekkora? (Nevet.) Nagyon pozitívan és felfelé ívelően látjuk az előttünk álló éveket meg a következő fesztiválszezont. Nagyon hálásak vagyunk a szakmának, a közönségnek, mert persze nélkülük ez elképzelhetetlen lenne.

Tervezitek, hogy a jövőben ellátogattok a dunaújvárosi DUDIK fesztiválra?

– Jövünk nagyon szívesen, ha meghívnak minket, bár hozzáteszem, egyelőre nem tudok róla, hogy szó lenne ilyesmiről. Nagyon szívesen jövünk, ha hívnak!

Zene & irodalom

A dalszövegekkel arra törekedtek, hogy minél érthetőbbek legyenek, vagy szeretnétek elgondolkodtatni a közönséget?

– Ezt a kérdést imádná a Szaja. A magyar szövegeinket Szajkó András, a gitáros írja. Nagyon szeret játszani az ellentétekkel, és a picit nem érthetőség, a szavak csavarása, különböző szókapcsolatok használata jellemzi a művészetét. Képeket, hangulatokat idéző, elgondolkodtató sorokat ír inkább, mint konkrét dolgokat. Az angol szövegeket pedig Mózer Laci, a zenekar ritmusgitárosa, vagy Jancsó Gábor, a basszusgitáros írja, aki igazából nálunk a dalszerző.

A zene miként kapcsolódik az irodalomhoz?

– Szerintem akkor tökéletes egy dal, ha a zene és a szöveg harmóniában van, és nem törik meg egymást. Inkább csak erősíti, hagyja élni és lélegezni egyik a másikat. Ezt nehéz eltalálni, a magyar nyelv azért olyan csodálatos, mert ritmusos és dallamos,  viszont nehéz rá jól énekelhető, közben jól zenélhető dalt írni. Szerintem sok ponton tud csatlakozni az irodalom és a zene, nekünk van is egy ilyen projektünk Czinki Ferenc fehérvári íróval.

Vannak kedvenc íróid, akiket ajánlanál nekünk?

– Amit most nagyon szeretek, az Szerb Antal Utas és holdvilág című műve. Nagyon jó hangulata van, érdekes kérdéseket tesz fel, főleg önmagunk keresésével, megtalálásával kapcsolatban.

Élet a zenekarban

A zene szövege, vagy inkább a dallama fog meg téged?

– Nehéz kérdés. Magyarul nem lehet nem a szövegre figyelni, tehát ha rossz a szöveg, akkor lehet bármilyen jó a dal, nem fogom meghallgatni, nem fog tetszeni. Én inkább melódiapárti vagyok, egy dallam részlete sokkal jobban inspirál, mint egy szövegrészlet.

Tapasztalatod szerint a magyar fiatalok milyen típusú zenét kedvelnek?

– Sokan hallgatnak Blaha­louisianát, ebben biztos vagyok, mert sokan jönnek a koncertjeinkre, aminek nagyon örülök. Úgy tűnik, népszerűek lettek ezek a populáris sémára írt dalok. Nem biztos, hogy ezek minden szempontból kielégítők egy fejlődésben lévő fiatal egyéniség számára. Egyébként szerintem úgy nagy általánosságban viszonylag jó zenei ízlése van a magyar fiataloknak. A zene mindenképp értéket közvetít számunkra.

Hogyan oldjátok meg a srácokkal a konfliktusokat, amik egy-egy próba alkalmával adódnak?

– Nálunk is voltak és szerintem lesznek is kisebb-nagyobb viták. Ezek nyilván azért vannak, mert a zenekarban a hat ember hatféleképpen gondolkodik, hiába ugyanazt a célt szeretnék elérni. Ilyenkor tudatosítani kell, hogy ugyan­azon az úton haladunk, kompromisszumot kell kötni. Nálunk ez kicsit egyszerűbb abból a szempontból, hogy elhatároztuk, komolyan vesszük, és minden más elé helyezzük a zenekart. Azt tudnám javasolni egy kezdő bandának, hogy a tagok ismerjék meg egymást és érezzék jól magukat. Nehéz ennek a korosztálynak, az ember minden héten más embernek érzi magát. Érezzétek jól magatokat és zenéljetek! Amikor pedig felmerül a kérdés, hogy ki határozta el magát teljesen, akkor az, akinek ez örömet okoz, az úgyis csinálni fogja. Aki pedig nem, akkor őt el kell engedni. Az a legfontosabb, hogy barátságon alapuljon az együttműködés. Semmi más nem jelent nagyobb örömöt annak, aki szeret zenélni, mint hogy ezt a barátaival a színpadon állva teheti. Ez tényleg felülmúlhatatlan érzés!

Mit ajánlanál azoknak, akik szintén a zeneiparban próbálnának szerencsét?

– A magyar piac kicsi és telített. Készüljenek fel arra, hogy két lábon kell állni. Nekem is ezt mondták a szüleim, és valóban így van. Amíg az ember huszonéves, addig képes feltenni mindent erre, de azért jó, ha elvégez egy egyetemet, főiskolát vagy akár zenei főiskolát, mert ha az ember úgy dönt, hogy mégsem a színpadon szeretné leélni az életét, akkor elmehet tanítani. Fontos, hogy több lábon álljunk. Nagyon nagy szerencse kell ahhoz, hogy ma valaki csak a zenélésből megéljen Magyarországon. Mi sem csak a zenélésből élünk meg. Ez nehéz pálya, de megéri minden egyes perc, amit gyakorlással töltesz, és hogy járod az országot, mert amikor például visszajössz Dunaújvárosba, akkor lehet, hogy már nem öten fognak visszavárni, hanem ötvenen. Szóval megéri.