Bakos András grafikusművész rendkívül aktív alkotói korszakában van

Helyek és emberek – ez lehetne az alapmotívum. Mindketten dunaföldváriak, de mégis Temesvár a közös metszéspont – kezdte szubjektív vallomását dr. András Ferenc. A dédapai ágon temesvári gyökerű filozófus és a szászrégeni születésű, Temesváron évfolyamelsőként végzett grafikus állt egymás mellett. A kiállítóterem falain pedig olyan alkotások sorakoznak, amelyeknek jó része már Dunaföldváron született. Linómetszetek, színes fametszetek, fekete és színes tusrajzok és néhány olajfestmény mutatja, hogy Bakos András rendkívül aktív alkotói korszakában van. Egy-két képen megjelenik a két, Duna-parti város, de fő témája az ember. Az emberről mesél a grafikus, hol realistán, hol szürrealisztikusan, máskor humorral, a groteszkhez és az absztrakthoz közelítve. Jelenetek, érzelmek és gondolatok jelenítődnek meg. Titkuk megfejtése nem könnyű, de megéri az elmélyülést.

Dr. András Ferenc nem szokványos megnyitó beszédet mondott, nem az alkotásokat jellemezte, értelmezte, nem az ábrázolási módról szólt, hanem a gondolat és az esztétika fogalmából kiindulva odáig jutott, hogy a jó mű annyiban érthető, amilyen mértékben az igazság kifejeződik benne. Ha van üzenete, akkor már nem csak érzéki tapasztalás – mondta. A műalkotás nemcsak attól függ, mi van az alkotóban, hanem, hogy mi van bennem, a szemlélőben. Így egyszerre egyéni, privát és egyszerre közösségi a mű – tette hozzá mintegy a jelenlévő paksi középiskolásoknak órát is adva a műértés, a műről való gondolkodás lényegéről.

A tárlat 2017. december 2-ig látható a kulturális központ nyitvatartási idejében.