Dr. Jobbágy Lajos főigazgató nyugdíjba vonul

Számtalan beteg, hozzátartozó köszöni meg évtizedeken át tartó munkáját, és nagyon sok orvos, nővér hálás azért, hogy az ő „keze alatt” tanulhatott, dolgozhatott. Dr. Máté Ágnes, a sürgősségi betegellátó osztály vezető főorvosa személyes hangvételű köszönetét tesszük közzé. S egyúttal kívánunk jó egészséges, jó pihenést dr. Jobbágy Lajos főigazgató, főorvos úrnak! Mi, dunaújvárosiak is köszönünk mindent!

„Szilveszter.

Az év utolsó napja.

Mint az elmúlt 30 évben számtalanszor, most is munkában töltöm. És ez ilyenkor sem más, csak egy műszak. Egy – pontosabban kettő – az év 730 (a nyári olimpiák évében 732) műszakvezetői műszakja közül.

Vajon milyen lesz?

Sosem foglalkozom vele. Bejövök és csináljuk…

Eszembe jutnak korábbi szilveszteri szolgálataim. Volt belőle pont elég az összehasonlításhoz és az elmélkedéshez is. Mentőorvosként, intenzivistaként, sürgészként. Majdnem mindegy. Végig kell csinálni, meg kell oldani és kész. Pont ugyanolyan nap, mint a többi. Az egyébként megvan nektek, hogy a mentő kocsirádióján éjfélkor anno lenyomták a Himnuszt? Mi meg álltunk hárman, vigyázzállásban, Nagykarácsony és Mezőfalva között, a nagy magyar éjszakában (visszafelé az esetriasztásból, mert éppen nem volt semmi bementendő…)

De azért a szilveszteri műszak mégis egy egészen kicsit más, mint a többi.

Milliárdnyi földlakó ma megünnepli, hogy Naprendszerünk harmadik bolygója ismét körbeszaladt csillaga körül.

29, 79 km/sec a keringés sebességünk. Hinnétek? És mégsem lobog a hajunk a menetszéltől!!

És jó sok földlakó – sokmillió? – meg ma (is) éberen őrködik, hogy a buli nehogy eszméletlenné váljon – vagy, ha mégis azzá válik, akkor legyen visszaút is az eszméletlen utazásból.

Ez a szilveszter azonban számomra mégis különleges.

Nem tudok nem arra gondolni, hogy MA egy történet – egy remek, hosszú, évtizedek múlva is emlegetésre méltó, megjegyzendő, nem felejtendő TÖRTÉNET– epilógusának végére pont került.

Ma véget ér a munkaviszonya és nyugdíjba megy Jobbágy Lajos főorvos (bocsánat, főigazgató) úr.

Számít ez?

Fontos ez?

Hát mittudomén, hogy az ENÉFEHS-szempontból 😊az Emberiség Nagy És Fontos Eseményeinek Hitelesített Sorozatában) fontos-e és számít-e.

Nekem az.

A mai napon véget ér a kórház LEGJOBB ORVOSának munkaviszonya. Hivatalosan.

Ezer emlék, ezer történet tolul fel a múltból. Most mégis egy szilveszteri ügyelet jut eszembe, 1998-2000 környékéről. Erről tanúskodik ez a fénykép. Ez a mosoly. Mert hát ugyebár mi mást is tehetne egy intenzív-aneszteziológus, ha se nem ügyeletes, se nem hátteres, se nem senkisem, és mégis a munkahelyén találja magát, mert berángatják, amikor egyébként éppen a szilveszteri mulatságra készül.

Történt, hogy a szilveszteri ügyelet aktuálisan eszméletlen bulivá fajult. Nekem meg szükségem lett hirtelen egyszerre több szakorvos aláírására, bizonyos szakmai megfontolások alapján. Utolértem őt is. Magától értetődő módon bejött, megírta az írnivalóját és mosolygott – mi mást tehetne?

Én láttam Jobbágy Lajost 12 órán át ki nem jönni a kórteremből. Mert egy ritka problémával érkezett beteg kritikus állapotban volt.

Én láttam Jobbágy Lajost kevés, látszólag össze nem tartozó információ alapján dönteni. Jól. Szerencsésen? A jó kapusnak van szerencséje – mondják.

Én azt gondolom, hogy vannak olyanok, akik tokától-bokáig ORVOSok. Ő pedig az. Ritka fajta. Természetvédelmi oltalom alá helyezése kívánatos.

Óriási szakmai veszteség, hogy definitíve nyugdíjas lesz. Hozzáteszem (és ez szigorúan MAGÁNvélemény), már az is szakmai veszteség volt, hogy főigazgató lett.

Mert Jobbágy Lajosra szükség van.

Még akkor is, ha az intenzív osztálynak megadatott a rátermett, okos, felkészült utód.

Szükség van rá.

A betegellátásban.

A szakmai döntéshozatalban.

A kérdések megválaszolásában.

A megnyugtató jelenlétében.

A jövő ORVOSainak nevelésében.

És még sorolhatnám.

A mai nappal megszűnt a munkaviszonya. Mondják, akkor kell szögre akasztani a góllövő cipőt, amikor még van benne gól.

Hát ebben a csukában még van. Bőven.

Most mehet bicajozni/futni/szaunázni/akármitcsinálni a haverokkal.

Kertészkedni.

Pihenni – már amennyiben ismeri ezt a szót.

Aztán – remélem – talál magának újra valami elfoglaltságot az ORVOStudomány berkein belül.

Ha máshol nem, a sürgetőn MINDIG lesz hely a számára, ha dolgozni szeretne. (Aki hallja, adja át!)

Szilveszter.

Az év utolsó napja.

Egy kiváló Kolléga pályakezdéstől nyugdíjig tartó, páratlan munkaviszonyának utolsó napja.

Őszintén hiszek benne, hogy PÁLYAFUTÁsának nincs vége.

Boldog új évet!”