A beporzókon múlik a jövőnk a Földön

Amikor beporzó rovarokról beszélünk, akkor szinte mindenki a méhekre, elsősorban a házi méhre gondol, holott a Kárpát-Medencében cirka 754 faj fordul elő a méhekből, ami a hazai 9-10 ezer fajt számláló hártyásszárnyúak között sem elhanyagolható, de nagyon fontos beporzónak számítanak a magukat 3400 fajjal képviselő lepkék. Talán elsőre meglepő ez a számadat, de egyszerű magyarázat van rá, hogy miért gondoljuk kisebbnek ezt a populációt, a fajok nagy része éjszakai életet él, így mi csak a 168 nappali fajjal találkozhatunk. A növényvilág fennmaradásában tehát igencsak jelentős szerepe van ezeknek a repülő rovaroknak, és akkor még nem esett szó a darazsakról, amikből közel 9000 faj van Magyarországon, amelyek túlnyomó része nem azok közé tartozik, amelyeket nem szeretünk, mert csípnek, szemtelenek, nagyjából hétezer fajuk szintén beporzó. Nem beszélve a kétszárnyúakról, hiszen a 6500 légyfaj közel 20 százaléka beporzó. Fontosságukat tekintve a zengőlegyek beporzó tevékenysége a méhekével vetekszik. Ha összesítjük, akkor meghaladja a tízezret azon rovarfajok száma, amik beporoznak. 

A beporzókat korunkban rendkívül sok káros hatás éri. Ilyenek a klímaváltozás abiotikus stresszhatásai (az ízeltlábúak légzését rontja az emelkedő hőmérséklet), a helytelen vízgazdálkodás (kevesebb a táplálék), az agrársivatag (tél előtti tarlószántás), az erdő szerepre szánt faültetvények, a beépített területek növekedése, az úthálózat-közlekedés (vándorláskor nagy veszteségek) és a szegély élőhelyek állapotromlása, elvesztése. Éppen ezért túlélésükhöz nagy segítség, ha igyekszünk minél több, számukra ideális élőhelyet kialakítani. 

Segíteni nekik városi környezetben a zöldfelületek kiterjedésének maximalizálásával és minél több őshonos rovarbeporzást igénylő virágos növényből álló felület kialakításával. A legnagyobb fajgazdagságot és egyedsűrűséget a véletlenszerű kialakítással lehet elérni, ahol a "rendezett káosz" a rendezőelv. Az előadásban szó esett arról, hogy milyen távolságra célszerű ezeket a "méhlegelőket" kialakítani, mikor ésszerű betelepíteni. Hogy ennyire összetett kérdéskörről van szó, jól mutatja, hogy a méhlegelők flórájának megtervezésekor a minimálisan szükséges információk: a kelési siker és megtelepedési siker, a termesztett kultúrára gyakorolt hatása, a termőhely igény, a talajra gyakorolt hatása, a levélzet és virágzáskori magasság, a virágzási idő(k), a virág színe, mérete, alakja, a nektár, pollen tartalom, a levélzet tulajdonságok, a szár tulajdonságok, a  növényfajok egymásra hatása (allelopátia, facilitáció), a potenciális beporzók köre, a beporzók lárváinak tápnövény ismerete.
Azonban mindez nem szabad, hogy elriassza a döntéshozókat a vadvirágos területek kialakításától, hiszen túlélésünk zálogáról beszélünk.