Méhész családi napot rendeztek Dunaföldváron

– Most már negyedik éve a Dunaföldvári Művelődési Központban tartottuk meg ezt a rendezvényünket. Az eseményen vendégül láttuk Kiss Norbertet a Méhészek Fejér Megyei Egyesülete elnökét és Nyerges Józsefet a szervezet szaktanácsadóját is. Ez egy békés, barátságos összejövetel, ahol volt mit megbeszélnünk. Mindenképpen örülünk annak, hogy a közösségünk szokásos magja összejött. Ez egy öröm, hiszen úgy látszik elégedettek a munkánkkal. Egy dolog viszont elgondolkoztató. Az egybegyűltek között talán négyen vannak ötven év alattiak, a maradék negyven padig idősebb… 

A lemorzsolódásról

– Sokan felébredtek egy illúzióból. Nem ismerve ezt a foglalkozást, azt gondolták, hogy ez egyszerű dolog, kirakjuk a kaptárakat, aztán kiszedjük a mézet, a többi a méhek dolga. A 20008-as válságtól sokan, kényszerből választották a mi pályánkat. Az akkori nagyon alacsony jövedelmeket ezzel szerencsésen ki tudták egészíteni. Utóbb kiderült a számukra is, hogy ez egy nagyon nehéz szakma, hiszen február végétől – novemberig a természetben akadnak tennivalók, utána télen a műhelyben vár ránk a karbantartó műhelymunka. Mára már inkább választják a kockázatmentes munkahelyi fizetéseket, mint a lejtmenetben haladó, alacsonyabb jövedelemmel kecsegtető méhészkedést. Sajnos sokan a méh állományukat is magukra hagyva fordítanak hátat ennek a tevékenységnek. Ezzel persze gondot okoznak az aktív közösségünknek. Természetesen a kedélyes beszélgetés mellett a bennünket érintő szakmai problémákról is szó esett. Ezek megoldására azonban a mi körünknek nincs módja.

Az ázsiai lódarázs

– Nem a nálunk ismert fajta. Ez azonos a Kínában megismert fajokkal, egy hajón hurcolták be Európába. Sokkal aktívabb a nálunk honosnál, tömegesen és nagy agresszióval nem egyesével pusztítja el a méhecskéket, hanem a jelenlegi tudásunk szerint három óra alatt végeznek egy kolóniával. Ezt értsük úgy, hogy ha megtámadják a száz családos kolóniámat, abban harminc százalékos veszteséget okozhatnak, amit egy év munkájával tudok rendbe hozni, viszont akkor nincs méz termelés. Tessék tovább gondolni, ha még egy ilyen támadást is el kell viselnem. Franciaország méhészete ebbe rokkant bele. A rettenetesen szapora faj évente hetven kilométert tud meghódítani. Mivel az idén már megérkeztek Győr-Moson-Sopron Vármegyébe, jövőre mi is számíthatunk rájuk. Ismert védekező eszköz, vagy módszer nélkül…Borítékolható, hogy úgy három év alatt körbe érnek az országunkban.

– A kínai hamisítványok miatt Európában összeomlott a méz nagybani fölvásárlása, ami azért érint súlyosan bennünket, mivel a Magyarországon megtermelt mennyiség kétharmadát külföldön értékesítjük. A termékünkre jelentős igény mutatkozik, de úgy érezzük, hogy a szakhatóságok nem tesznek különbséget a természetes és a mesterséges úton előállított méz között. Ezzel a hagyományos méhészet a lényegesen magasabb költségei miatt nem tudja fölvenni a versenyt. A laboratóriumi módszerekkel előállított beltartalmilag és minőségileg sem ér fel a hagyományos méhészeti termékekkel, csupán az íze hasonló hozzá. Ez egész Európára jellemző probléma. Az OLAF (az Európai Csalás Elleni Hivatal) felmérése nyomán kiderült, hogy a kiskereskedelmi üzletek mézkészletének minimum hetven százaléka hamisítvány. 
 

A beszélgetésünk időpontját alaposan meg kellett tervezni. Mi dolga lehet egy sikeres méhésznek ilyenkor, a szezon után a határban?

– Ott vannak kint a méheink, akiket ilyenkor már a téli időszakra készítünk fel. Fontos, hogy minél jobb kondícióban legyenek. Ezért mentesítjük őket a kártevőktől, mint például a varroa atkától, ami az egyik legnagyobb közös ellenségünk. Immunerősítőkkel, vitaminokkal tápláljuk a méheinket. Azt is ellenőrizzük, hogy a királynőjük megvan és egészséges-e, illetve hogy a télre való élelemkészletük elegendő-e és ha nem, akkor azt pótolnunk kell. Ilyenkor nem keressük azt az egy méhecskét (a királynőt) mert a jelenlétére vannak ráutaló jegyek, mint például az, hogy nyugodtak a többiek. Amennyiben magukra maradtak, azt a kolóniát egyesítjük egy másikkal annak érdekében, hogy át tudjanak telelni. Egyedi jellemek a méhek. Nem ismerik meg a gazdájukat, és azt sem respektálják, ha eleséget viszek nekik, vagy gondozom őket. Nem fognak örülni nekem sőt, ha olyan tevékenységbe fogok, ami a számukra zavaró, mint például a kaptárbontás, akkor azt rossz néven veszik, mert ők a saját kolóniájukat védik. Szerencsére ma egy csípést sem kaptam.